Tibald Tours: Himalaya motortúra: 5. nap: Hunder

Zseniális cucc ez a Diamox, tegnap este is bevettem még egyet és aludtam 8 órát. Végre kipihenten ébredtem. Nem tudom mi van benne, nem is akarom tudni, az sem érdekel ha egy hobbivegyész kotyvasztotta egy garázsban Gangesz vízből, de ezt szedni fogom a túra végéig.

Viszonylag korán indultunk, mert le van zárva az az út amit Bikeman kinézett és így kerülni kellett, ami kb. 60 km plusz. Az út azért van lezárva, mert kicsit megcsúszott a hegy és egyszerűen eltűnt az út. Jobb is az ilyesmit elkerülni gondoltam, de azt nem gondoltam, hogy így is lesz a napban kihívás bőven.

Az első utunk a közelben lévő homokdűnékhez vezetett, érdekes ez így ilyen magasságban.

Itt vajon mi történik? Lehet tippelni :)

Majd innen egy Buddhista szentélyhez motoroztunk el, még ez is a szállás közelében volt.

Innen pedig elindultunk a Pangong tó felé a kerülő úton. Azt tudtuk, hogy át kell majd motoroznunk két hágón, de azt nem, hogy milyen nehéz lesz az út odáig.

Itt még nem volt semmi gond, szépen haladtunk, a kép egy völgyben készült. Rengeteg képem van, sokszor már le sem fényképezem, mert csak lesz egy ezredik ugyanolyan fotóm is. De valami hihetetlen, hogy napok óta tart ez a csoda. Mert nem arról van szó, hogy volt egy szép szakasz hú de jó, hanem hogy a szép szakasz egész nap tart. És az utána napon is, meg az az utánin is. Olyan, mintha egy mesében lennék. Vagy mint egy álomban.

Aztán az álmomból ezzel a letérővel kezdtem magamhoz térni:

Ezen a vízmosáson még csak-csak átmentem, bár egy helyen le kellett tennem a jobb lábamat, különben beborultam volna. És mivel kb. 30-40 cm mély lehetett, teljesen megmerült a cipőm és a motoros farmerom szára is csurom víz lett. Sebaj, majd megszárad. Ma is szép időnk volt, eddig még csak az első napon áztunk, akkor mondjuk rendesen. Na de vissza ide. Merthogy a kis vízmosás után jött ez:

Na ez nem csak engem fogott meg. Gyűltek itt szépen a motorosok meg az autók is. Az autók azért át tudtak menni, főleg a terepjárók, azok egészen könnyen, de a motorosok nem mertek nekimenni, túl erős volt a sodrás. Kivéve egy embert, lehet tippelni, hogy ki vállalta be. Igen, Bikeman :)

Egyébként egészen messzire eljutott, a felétől húzták vissza hárman. Aztán jött a felmentősereg, az útépítők mentették meg a helyzetet, így vittek át minket:

Itt Zolit viszik épp

Itt pedig engem

A szolgáltatás persze nem ingyenes, egy motor átszállítása 1000 rúpiába került, ami olyan 3300 Ft, szóval nem volt drága. De ezzel az átkeléssel elment nagyjából egy óra.

Innen aztán visszakerültünk az álomba 😊

Annyi szépséghibája volt ennek az álomnak, hogy ahogy haladtunk fölfelé a Warila hágó felé egyre hidegebb volt. A hideg ellen fel tudtam öltözni, de ott volt a beázott cipő a vizes farmerral. Ez annyira nem esett jól. A hágó teteje 5312 méter, nem volt melegem.

Dénes annyira utálja ha fényképezik, hogy nem volt hajlandó idejönni 😅

Zseniális volt innen (is) a kilátás

És a lefelé vezető út sem volt épp gyász:

Itt egyébként azt vettük észre, hogy ahogy ereszkedtünk lefelé, mindannyiuk ujjpercei elkezdtek bizseregni. Ez állítólag a Diamox mellékhatása. Cserébe kapok levegőt, szóval elviselhető.

Aztán úton a második hágó felé is voltak vízátfolyások, kisebb-nagyobb, de olyan nagy persze nem mint ahol átvittek minket. Ezek csak olyanok, hogy az épp valamennyire megszáradt cipő és nadrág újra vizes legyen 😅

Felértünk a Changla hágóhoz is, ez 5391 méter magasan van. Hihetetlen, hogy milyen magasságokba jutok el motorral.

Dénes fényképez

Itt vettem észre, hogy a motorom láncvédője a normálistól igencsak eltérő állapotot mutatott. Amit kísérőink úgy orvosoltak, hogy egyszerűen leszerelték.

Majd újabb élménymotorozás jött. Megunhatatlan.

Megálltunk kajálni, paneer tikka masala-t kértem fokhagymás sajtos naan-nal, Azt kell, hogy mondjam, hogy az egyik kedvenc helyemen Budapesten a Kashmiri büfében igen jól csinálják ugyanezt. Tulajdonképpen csak azért jöttem el erre az útra, hogy ezt leteszteljem 😂

Innen aztán tényleg csak az volt hátra, hogy elérjük a Pangong tavat. Kis kavargás volt még itt, mert Bikeman-nek kifogyóban volt a benzinje, és itt nem állnak egymás hegyén hátán a benzinkutak. De megoldottuk ezt is.

Végül elértük a tavat, aminek a másik vége Kínában van, egészen pontosan Tibetben.

A naplementét viszont lekéstük. Eleve feszes volt a nap, elment idő a "folyón" átkeléssel, a kajálással, a benzinkút kereséssel. De nincs baj, a lényeg az, hogy egyben ideértünk.

Werkfotó

Ez a hely itt nem a luxusról szól, persze nem is azt keressük. Eldugott kis kedves pont ez, szó szerint a világ végén. De van áram este 11-ig, mert működik az aggregátor. Meleg víz viszont majd csak reggel lesz. De jó ez így. Pont jó.