A mai napot Delhiben töltöttük, mondhatjuk úgy is, hogy zsinórban a harmadik nem túl erős nap.
Voltam már itt kétszer, egyébként sem a városok nyűgöznek le (na jó, egy-két olasz város azért kivétel) hanem a természet és akkor a tetejébe még szarul is vagyok. Reggel az ágyból úgy keltem ki, mintha leöntöttek volna egy vödör vízzel, úgy ki voltam izzadva...
Dénes és Zoli hajnalban elmentek Agrába, mi Bikemannel megreggeliztünk és elindultunk a városba.
Valami iszonyat lassan lehet haladni tuktuk-kal is, sok az útépítés, mindenhol dugó, folyamatosan nyomják a dudát. Közben állunk egy helyben. Lehetne akár csend is, pont ugyanott tartanánk...
Délutánig lényegében három templomot néztünk meg. Az első a Laxminarayan hindu templom volt. Csak kívülről szabad lefotózni, utána elzárják az a fényképezőt, mobilt.
A második a Gurdwara Bangla Sahib szikh templom volt. Ezt még kívülről sem fotóztam le, de amúgy bent itt sem szabad fényképezni. Amint elkezdtünk sétálni a templom felé, lett egy önkéntes kísérőnk aki mutatta merre kell menni, melyik épület mi, hol adjuk le a cipőt, stb stb. Mondtuk, hogy oké, de amúgy megvagyunk, köszi (nem kérünk a lehúzásból, mindenki ezzel próbálkozik, csak ezt nem tettük hozzá). Nem nem, ő nem kér pénzt, neki ez önkéntes munkája. Érdekes, hogy csak pont a külföldieket kísérgetik, persze van benne logika is, hiszen ők azok akik nincsenek tisztában a vallással, nem azok akik épp ott gyakorolják azt. De persze a legritkább esetben végződik úgy, hogy a végén nem kell fizetni. De nála tényleg nem kellett, bár a végére már sok volt a manus, mondtuk, hogy köszönjük, most már megyünk, de még mindig jött velünk. Hova megyünk? A metróhoz. Melyik vonal? A kék. Az nem arra van. Oké, mindegy, köszönjük, igazából inkább visszamegyünk a hotelba. Melyikbe? Mi a neve? Szóval sok.
A tuktuk-os aki az első két templomhoz elvitt, kétszer 150 rúpiát kért. Persze már az elsőnél sem tudott visszaadni, mindegy, akkor kifizetjük a kettőt egyben. Adtunk neki 400-at, egy 100-ast adjál vissza. Mire: nem tudja felváltani, jó ez 400-ért is. És nem az a 100 rúpia, mert az kb. 330 Ft. De a 300 eleve a turista ár volt. És megegyeztünk. Mondtam neki, hogy ez nem korrekt, megegyeztünk, csalás amit csinálsz, mire: én ne használjak ilyen szót (cheating) ez egy nagyon erős szó. Az, pont olyan erős amit csinálsz. Ez neked barátom 10 újjászületés a világban, egy jó szar helyen. Szóval így megy ez itt. Nem érdekel 100 rúpia, de felbosszant aki nem korrekt. Ha visszaadta volna 10 meg 20 rúpiásokban mert így egyeztünk meg, ha azt láttam volna rajta, hg igyekszik, akkor nála hagytam volna. De azt láttam rajta, hogy na végre, jó kis külföldiek, húzzuk le őket.
De folyamatosan mellénk szegődik valaki az utcán is, alig lehet pár lépést tenni magányosan. És amint végre eltűnik, jön helyette egy másik. Érdeklődik is valamennyit, jellemzően a melyik országból jöttünk meg hova megyünk épp kérdések hangoznak el, de utána elkezd magáról beszélni. Hogy ő itt lakik a környéken, a bátyjának a felesége hol tanít, hol tudunk vásárolni, stb stb. Ez mind tök jó, az első még oké, a harmadik ilyen beszélgetés negyed órán belül már fárasztó, a tizedik már rohadtul nem érdekel. Sok. Hát így sétáltunk el a kék metróig, ahol Bikeman vett két jegyet 64 rúpiáért, de az 500-asból amivel fizetett, 200-al kevesebbet kapott vissza. Nem korrekt, neked is +10 újjászületés jegyárus barátom.
A metróval a Swaminarayan Akshardham hindu templomhoz mentünk, valami félelmetesen szép. Láttam már egyszer, de ezt megérte megnézni még egyszer. Bikeman-t is sokkolta. A belépésnél biztonsági ellenőrzés, meg is motoznak, egy tárolóban kamera előtt le kell adni mindent, mobilt, okosórát, lényegében minden elektronikus eszközt. Szóval közeli kép nincs. Ez egy viszonylag új templom, de az a részletesség ahogy ki van dolgozva, nincs két egyforma szobor de van belőlük több ezer, valami félelmetes. Elképzelni nem tudom, hogy mennyi ember mennyi munkája van benne.
Kávészünet jött, a gyomrom már nagyjából jól van, de valami felső légúti sz@rt csak sikerült mellé benyalni, most az kínoz.
A kedvenc indiai kávézóm
Sebaj, a kókusz az steril:
És amúgy ha nagyon szarul lennék, van itt gyógyszertár is:
Közben Dénes és Zoli is hazaértek Agrából, kis csendes pihenő után elindultunk megkeresni a záróvacsora helyszínét. Egészen gyorsan meglett az Exotic Rooftop Restaurant:
Ilyen kilátással:
A kaja finom volt és volt sörük is. Nagyon kell az ha nem 100-as az ember, de hát mégis csak a záróvacsiról beszélünk 😅 Beszélgettünk itt az elmúlt bő két hétről, melyik részt ki hogy élte meg.
Így telt a nap, innen már csak visszajöttünk a szállásra,ami egyébként elég gyász. A szobán nincs ablak, büdös fertőtlenítő meg szúnyogriasztó szag van, van valami mozgásérzékelő amitől egyfolytában villog egy éjszakai fény. És a klíma a legkisebb fokozaton is olyan hangos mint egy traktor. Mindegy, 3-kor kelünk, fél 4-re jön értünk a taxi. Ezt az egy éjszakát már kibírjuk itt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése