Ez a nap ma teljes egészében Luang Prabang-ról szólt. Nem olyan nagy város, úgy értem az a része amit érdemes megnézni, az egy nap alatt bejárható. Folyó part, fő utca, királyi palota, van egy kilátó, és van 33 buddhista templom, ezekből 4-5-öt néztünk meg.
Ez itt a hotelunk, de nem sok minden látszik belőle a fáktól. Nagyon jó szállás, az egyik legjobb az út során. Igényes, tiszta, tágas szoba, csendes légkondi. És csak két csillagos, nem is értem. De jó ez így, mert így még olcsó is.
Az időjárás ideális, olyan 30 fok körül lehet nap közben, és nem magas a páratartalom.
A Mekong folyó partján indultunk el, elég jó a kilátás:
Innen fölmentünk a kilátóba, ahonnan egészen jó kis panoráma nyílik a városra:
Az egyik buddhista templom:
Aztán beültünk egy kávéra, ezt a képet akkor lőttem. Az oké, hogy a motoroson bukósisak, de basszus egy esernyőt tart az egyik kezével. Mi van ha hirtelen fékezni kell, eldobja az esernyőt? Értem én, hogy így nem süti a nap a fejét, de nem sütné akkor sem, ha felvenne egy bukósisakot, és akkor az talán védene is valamennyit. Na de ez itt Ázsia :) Kíváncsi lennék mit szólna hozzá egy magyar rendőr ha így tolnám Budapesten...
Mert hogy a buddhista szerzetesek esernyővel járnak, azt értem, kopaszra van borotválva a fejük, én már csak tudom, hogy milyen ha megég az ember feje...
A kávézónál kicsit benéztük, hogy ez egy négy csillagos szálloda kávézója. Annyit fizettünk mint egy Starbucksban. Persze belefér, meg jó volt a kávé és udvarias a kiszolgálás (már-már túl udvariaskodó is, külön megkérdezték, hogy letehetik-e a villát az asztalra amit a sütihez hoztak, kíváncsi lettem volna mit csinál ha azt mondom neki, hogy nem...).
Ebben az országban is szeretik a kábeleket. A háttérben pedig a helyi piac épülete látható, ilyen rendes piac, nem turistás bazár:
Ez itt pedig egy bambuszból készült híd, ami a Nam Khan folyó fölött van. Az évnek csak a felében van meg, az esős évszak kezdetekor mindig elbontják, különben elmosná a folyó.
Ez után jött a királyi palota, ahol csak kívül szabadott fényképezni. A táskát, fényképezőt, mobilt be kellett zárni egy szekrénybe.
Ki voltak itt állítva autók is az '50-es '60-as évekből, ezek Amerikától kapott ajándékok voltak, elég szép állapotban, de ezeket sem szabadott fényképezni.
Kis séta a főutcán...
...és el is érkeztünk egy következő templomhoz:
Streetfood, de ez kínai étel, bambusz edényben gőzölt gombócok, halas, húsos:
Ezután egy elég érdekes program következett, még tegnap este találkoztunk egy önkéntessel, aki invitált, hogy menjünk el hozzájuk ma 5 és 7 között és beszélgessünk angolul tanuló gyerekekkel és szerzetesekkel. Elmentünk. Igaz csak fél 6-ra értünk oda, de így is tudtunk beszélgetni velük 1,5 órát. Szerzetesekkel sajnos nem, de angolul tanuló fiatalokkal igen. Két csoporttal is beszélgettem, meséltek magukról és érdekelte őket az is, hogy én honnan jöttem, mivel foglalkozok, milyen az idő Európában. A mínusz fokoknak már a gondolatától is rosszul voltak, de a havat szívesen megnéznék.
Volt még egy kis séta este, és mivel Halloween van, érdekes dolgokat lehetett látni az utcán, például ezt a birodalmi katonát:
Majd elkezdtük keresni a megfelelő vacsora helyszínt. Egymás után jöttek a puccosabbnál puccosabb éttermek, nekünk nem ez kell. A lepattant kis családias hely kell, jó kajával. Visszamentünk a partra, itt ettünk tegnap este is, és választottunk egy másik helyet. És ezt most sikerült alálőni. Egy darabig tanakodtunk, hogy mégis továbbmegyünk, de végül maradtunk. Az étel rendben is volt, zöldséges csirke ragadós rizzsel, de ahol készült, hát, pár éve ilyen helyen nem ettem volna. Mondjuk ha meg azt nézzük, hogy Indiában vagy Marokkóban milyen helyeken ettem, azokhoz képest totál igényes volt :)
Kettőnk vacsorája kevesebb mint fele annyiba került itt, mint amennyit a két kávéért és a két sütiért fizettünk a puccos kávézóban.
A nap végén még kimentünk az éjszakai piacra, és megkóstoltam a kókuszos sütit, amit kókuszos palacsintának hívnak. Kb. 4 cm átmérőjű sült kis valamik, kókuszos tésztás íze van, édes de nem túl édes, finom. Nem mondom, hogy sokkot okoz, de desszertnek a nap végén tökéletes:
Tetszik ez a hely, látszik, hogy fut fel a turizmus, sokat tesznek ebbe. Kedvesek, udvariasak, nem drága (egyelőre...), az egész olyan emberközeli. És nem sok utal arra, hogy egy szocialista országban vagyok, leginkább csak egy-egy sarló-kalapácsos zászló, de abból is alig-alig van. Laosz jó hely!
Ez itt a hotelunk, de nem sok minden látszik belőle a fáktól. Nagyon jó szállás, az egyik legjobb az út során. Igényes, tiszta, tágas szoba, csendes légkondi. És csak két csillagos, nem is értem. De jó ez így, mert így még olcsó is.
Az időjárás ideális, olyan 30 fok körül lehet nap közben, és nem magas a páratartalom.
A Mekong folyó partján indultunk el, elég jó a kilátás:
 |
| Ez itt egy kávézó terasza, de sajnos nem volt hely, mondjuk nem csoda |
Innen fölmentünk a kilátóba, ahonnan egészen jó kis panoráma nyílik a városra:
 |
| Luang Prabang reptere, holnap után innen repülünk |
Az egyik buddhista templom:
Aztán beültünk egy kávéra, ezt a képet akkor lőttem. Az oké, hogy a motoroson bukósisak, de basszus egy esernyőt tart az egyik kezével. Mi van ha hirtelen fékezni kell, eldobja az esernyőt? Értem én, hogy így nem süti a nap a fejét, de nem sütné akkor sem, ha felvenne egy bukósisakot, és akkor az talán védene is valamennyit. Na de ez itt Ázsia :) Kíváncsi lennék mit szólna hozzá egy magyar rendőr ha így tolnám Budapesten...
Mert hogy a buddhista szerzetesek esernyővel járnak, azt értem, kopaszra van borotválva a fejük, én már csak tudom, hogy milyen ha megég az ember feje...
A kávézónál kicsit benéztük, hogy ez egy négy csillagos szálloda kávézója. Annyit fizettünk mint egy Starbucksban. Persze belefér, meg jó volt a kávé és udvarias a kiszolgálás (már-már túl udvariaskodó is, külön megkérdezték, hogy letehetik-e a villát az asztalra amit a sütihez hoztak, kíváncsi lettem volna mit csinál ha azt mondom neki, hogy nem...).
Ebben az országban is szeretik a kábeleket. A háttérben pedig a helyi piac épülete látható, ilyen rendes piac, nem turistás bazár:
Ez itt pedig egy bambuszból készült híd, ami a Nam Khan folyó fölött van. Az évnek csak a felében van meg, az esős évszak kezdetekor mindig elbontják, különben elmosná a folyó.
Ez után jött a királyi palota, ahol csak kívül szabadott fényképezni. A táskát, fényképezőt, mobilt be kellett zárni egy szekrénybe.
Ki voltak itt állítva autók is az '50-es '60-as évekből, ezek Amerikától kapott ajándékok voltak, elég szép állapotban, de ezeket sem szabadott fényképezni.
Kis séta a főutcán...
...és el is érkeztünk egy következő templomhoz:
Streetfood, de ez kínai étel, bambusz edényben gőzölt gombócok, halas, húsos:
Ezután egy elég érdekes program következett, még tegnap este találkoztunk egy önkéntessel, aki invitált, hogy menjünk el hozzájuk ma 5 és 7 között és beszélgessünk angolul tanuló gyerekekkel és szerzetesekkel. Elmentünk. Igaz csak fél 6-ra értünk oda, de így is tudtunk beszélgetni velük 1,5 órát. Szerzetesekkel sajnos nem, de angolul tanuló fiatalokkal igen. Két csoporttal is beszélgettem, meséltek magukról és érdekelte őket az is, hogy én honnan jöttem, mivel foglalkozok, milyen az idő Európában. A mínusz fokoknak már a gondolatától is rosszul voltak, de a havat szívesen megnéznék.
Volt még egy kis séta este, és mivel Halloween van, érdekes dolgokat lehetett látni az utcán, például ezt a birodalmi katonát:
Majd elkezdtük keresni a megfelelő vacsora helyszínt. Egymás után jöttek a puccosabbnál puccosabb éttermek, nekünk nem ez kell. A lepattant kis családias hely kell, jó kajával. Visszamentünk a partra, itt ettünk tegnap este is, és választottunk egy másik helyet. És ezt most sikerült alálőni. Egy darabig tanakodtunk, hogy mégis továbbmegyünk, de végül maradtunk. Az étel rendben is volt, zöldséges csirke ragadós rizzsel, de ahol készült, hát, pár éve ilyen helyen nem ettem volna. Mondjuk ha meg azt nézzük, hogy Indiában vagy Marokkóban milyen helyeken ettem, azokhoz képest totál igényes volt :)
 |
| Ez itt a hely irodája |
 |
| Ez a sátor meg a konyha |
 |
| És itt lehetett elfogyasztani amit az ember rendelt |
Kettőnk vacsorája kevesebb mint fele annyiba került itt, mint amennyit a két kávéért és a két sütiért fizettünk a puccos kávézóban.
A nap végén még kimentünk az éjszakai piacra, és megkóstoltam a kókuszos sütit, amit kókuszos palacsintának hívnak. Kb. 4 cm átmérőjű sült kis valamik, kókuszos tésztás íze van, édes de nem túl édes, finom. Nem mondom, hogy sokkot okoz, de desszertnek a nap végén tökéletes:
Tetszik ez a hely, látszik, hogy fut fel a turizmus, sokat tesznek ebbe. Kedvesek, udvariasak, nem drága (egyelőre...), az egész olyan emberközeli. És nem sok utal arra, hogy egy szocialista országban vagyok, leginkább csak egy-egy sarló-kalapácsos zászló, de abból is alig-alig van. Laosz jó hely!
