Felejthetetlen két nap!!! Aztajóéletbe de jó volt :)
Ez a bejegyzés egy kétnapos túráról szól, ahova a Lanna Trek-kel mentünk. Ha egyszer valaki erre jár, csak ajánlani tudom, hihetetlen élmény, és kegyetlenül jól össze van rakva a túra. Van benne rizsföld, bambuszerdő, gyönyörű táj, vízesésben fürdés, kihívás, hegyi faluban a alvás, ebéd a szabadban, stb. stb. Az út eddigi legütősebb két napján vagyunk túl, sokkot kaptam, olyan jó volt! :)))
Az egész azzal kezdődött, hogy jöttek értünk délelőtt 10-re a hotelhez. Baromi pontosak voltak. Az autóban már ült egy ausztrál pár és két thai lány. Egy másik hotelnál felvettünk még két francia lányt és ezzel össze is állt a kis csapatunk. A két thai lány suliba jár itt, turizmust tanulnak, ilyen formán a személyzet tagjai voltak.
Az autó a Kok folyó partjára vitt, ahol egy long tail boat-ba szálltunk be. Ez a tipikus vékony testű kis hajó, aminek a hajócsavarja egy hosszú tengely végén van. Baromi jó élmény csapatni vele. És itt nem arról volt szó, hogy 3-5 perc élmény, utána szállhatsz ki, ezzel a hajóval közel egy órán át hasítottunk a folyón, állati jó volt, csak úgy lobogott a hajam a szélben :)
Itt bekapcsoltam a GPS-t az órámon, hogy rögzítsem a túra részleteit. 500 métert mentünk, és már meg is álltunk ebédelni egy kis út menti helyen. Na mondom, remek, legalább mentünk volna pár kilométert, de ha ez így megy, akkor nem sok teljesítmény lesz ebben a túrában. De nem erről volt szó... Hanem arról, hogy utána jött a kemény szakasz, csak annak ne üres gyomorral menjünk neki. Szóval megebédeltünk itt:
Ez itt a konyha. Pár éve (mondjuk jó pár éve, olyan 10, tejóélethogytelikazidő....) nem ettem volna egy ilyen helyen. De a helyzet az, hogy az ember vagy ragaszkodik a - sokszor hülye - elveihez, vagy feladja őket, és akkor része lesz ilyen élményekben. Mert itt kajálni élmény volt. Persze nem kell full kretént tolni, van az a hely ahol én sem ennék, de ez itt komfortzónán belül volt.
Ebéd után aztán indult a móka.Wooth volt a túravezetőnk, oldalán egy hatalmas késsel, erre szükség is volt. Először rizsföldeken mentünk, majd ananász ültetvény mellett, de mentünk banánpálmák árnyékéban és bambuszerdőben is. Jártam én már bambuszerdőben Indiában, de ezt a szó most új értelmet kapott. Életemben ennyi bambuszt nem láttam még, és valami hihetetlen, hogy mennyi mindenre jó.
Ami nekem a legnagyobb kihívás volt, az a páratartalom. Simán tudok menni egy nap 30 km-t is, de nem ilyen időben. Ez brutális. 12 km volt a nap, de nekem felért háromszor annyival. Onnan indulunk, hogy ebben az időben egyszerűen nem lehet elég vizet inni. Ezt már korábban is akartam írni, a sok folyadék vesztés miatt folyamatosan pótolni kell a vizet. Városban nincs komoly fizikai teljesítmény, és még így is leizzadok rendesen. Erre a túrára egy technikai pólóban jöttem, gondoltam ideális lesz, mert ha megizzadok, ez gyorsan szárad. Igen ám, de ez csak akkor szárad, ha pillanatnyilag kevesebbet izzadok, mint amennyi el tud párologni a pólóból. De ilyen pillanat nincs, ha az ember fölfelé megy a hegyre. Először kicsit volt vizes a pólóm, majd ahelyett, hogy száradt volna, egyre jobban vizes lett, majd az egész totál vizes lett, és miután már nem tudott magába szívni több vizet, elkezdte átáztatni az amúgy sem csont száraz nadrágomat ott, ahol hozzáért. Íg aztán szépen lassan a nadrágom is átázott. Csurom víz voltam. Tök mindegy, hogy az ember iszik egy pár korty vizet vagy azt egyből magára önti, az eredmény tök ugyan az. Amint megittam, azonnal kiizzadtam. Nagyon kemény.
Pár óra séta után megérkeztünk egy vízeséshez, itt beromboltam a vízbe. Volt nálam fürdőnadrág, de igazából ugorhattam volna ruhástól is, tök mindegy lett volna :)
A vízeséstől kb. 40 perc séta volt még a faluig, ez volt a tegnapi szakasz célállomása.
A túra is állati jó volt, vigyorogva érkeztem meg a faluba, a 12 km nem sok, de ennek ellenére nagyon erős volt bennem a "megcsináltam" érzés. Csatak vizesen hatalmas mosollyal az arcomon érkeztem meg a faluba. Ez a rész valami hihetetlen élmény volt. Ez nem egy turista látványosság, egy valódi kis thai falu a hegyekben, ahol az emberek gazdálkodásból élnek. A házak fából és bambuszból vannak, csak a falun átvezető út beton, a falu szélétől földút. Áram nincs. Mesébe illő környezet, a falusi élet igazi arca.
A házba belépni nem lehet cipőben, csak mezítláb vagy zokniban. Kedvesen fogadtak, megmutatták, hogy hol fogunk aludni, itt:
Megmutatták azt is, hogy hol lehet fürödni, és hol van a wc:
Teljesen oké volt. Fentről egy csőből folyt a víz, adtak papucsot, volt nálunk tusfürdő, mi kell még? Sör. Azt is volt. Volt két nagy láda, tele jéggel, az egyikben vizek voltak (10 bát), a másikban sörök (50 bát). Sétáltam kicsit a faluban, gyerekek játszottak, hülyéskedtek velem is, kutyák rohangáltak, motorosok jöttek mentek hatalmas zsákokkal, folyt az élet. A teljesen normális élet. De jó volt ezt látni!
A vendéglátóink készítettek nekünk vacsorát, valami fantasztikus volt. Az ízek önmagukban is, de az egész környezettől én teljesen el voltam varázsolva. Pedig "csak" a normális életüket élték, és vendégül láttak minket.
Készül a vacsora, itt minden természetes, nincs indukciós tűzhely, itt tűz van. Nincs tartósítószer, nincs ízfokozó, valódi ízek vannak.
Aztán szóltak, hogy kész a vacsora, üljünk az asztalhoz. Középre került két bambuszból készített asztal, leültünk köréjük a szőnyegre és vacsoráztunk.
Volt rizs, sült zöldség, tofu, fűszeres hal és sertés. Valamennyi fény is volt itt még, mert vannak napelemeik, és azok napközben akkumulátorokat töltenek. És akkor este pár órán át lehet világítani. Aztán ezek egy idő után lemerülnek, és akkor előkerülnek a gyertyák.
Egy darabig még beszélgettünk itt, körben a házigazda készítette a desszertet, tűzön pattogatott nekünk kukoricát:
Ez a nap itt ért véget. Élményekkel tele feküdtem le aludni az egyik szúnyoghálóval védett matracra. Ami viszonylag kemény volt, de nem sokat számított, olyan fáradt voltam, hogy egy perc alatt aludtam el.
Reggel 6 körül hangos kakas kukorékolásra ébredtem. Csak úgy zengett az egész völgy a kakasoktól. Négy kutya kíséretében kimentem a falu szélére, még este mondta Wooth, hogy onnan szép a napfelkelte.
Jött a reggeli, tea, rántotta ami alatt rizs van, kávé és ananász. Rendes reggeli volt.
Nem vagyok különösebben oda a banánért, úgy megeszem, de ezt itt alig tudtam abbahagyni.
Nem siettünk reggel, megvártuk amíg megszárad minden a napsütésben, mert éjszaka a párától nem száradtak meg a cuccok.
Fél 10 körül indultunk el. Előtte befújtunk magunkat szúnyogriasztóval, mert az erdőben vannak bőven szúnyogok. És jobb nem megkockáztatni egy dengue-lázat, volt a csapatban akit már fertőzött meg a vírus.
Gyönyörű helyeket vezetett az utunk.
Ez a kerítés állatoktól véd, teheneket tartanak a környéken, azoknak nem kell itt átmenni:
Ez a híd is bambuszból van, hihetetlen, hogy mennyi mindent lehet belőle csinálni:
Megérkeztünk egy rizs ültetvényre, ahol volt egy ilyen fedett kis pihenő. Erre is csak cipő nélkül szabadott felmenni, teljesen logikus.
Volt itt egy thai ember, ő is a program része volt, és Wooth-al és a két thai lánnyal ebédet készítettek. Mondanom sem kell, hogy minden kellék bambuszból volt. A rizs bekerült a bambusz csövekbe, az alsó részbe víz, fölülre a rizs:
A hús be volt szorítva bambusz szárakba, úgy sült a tűzön, ahol száraz bambusz égett. Mellette ott vannak a rizzsel teli csövek, párolódik benne a rizs:
De pirul itt a fokhagyma és a csili is. Volt még valami padlizsán szerű zöldség, azt is megpirították a parázson, majd ezek és minden fűszer is mentek bele a bambusz csövekbe és a lányok szószokat csináltak belőlük:
Közben készül az asztal is, banán pálma levélből:
Wooth és ez a másik thai ember akinek sajnos nem tudom a nevét, mindent megcsináltak egy-egy késsel bambuszból. Hihetetlen volt látni, látszott, hogy nem először csinálják. Végül elkészült minden, és felkerültek az asztalra. A tálak is természetesen bambuszból, ahogy a kis kanalak is.
Nagyon finom volt minden. Itt is sokat hozzátett a környezet, meg hogy nekem új volt ez az egész. Biztos, hogy ettől még finomabbnak éreztem az amúgy is pazar ízeket. Látszott, hogy szívesen csinálják, szívvel-lélekkel étel volt ez. És persze, mi ezért fizetünk, de hiteles volt. Mosoly, jókedv, minden a helyén.
Az ebéd végén még kaptunk kávés poharakat, ezt is ott csinálták, azt mondták ez 10 évig jó lesz. Le fogom tesztelni :)
Innen aztán mentünk tovább, egészen a start helyükig. Ez a nap csak 8,5 km volt, de elég volt ez így is, az alatt is megint átázott minden :) Volt még egy érdekes rész, látszott a környezeten, hogy szét van rombolva. Bambuszok letörve, keresztben az úton, olyan pusztítás volt ott. Wooth óvatosan lépkedett, nem értettük mi van. Aztán mondta, hogy ok, mehetünk. Ezt itt elefántok csinálták. Ha az elefántok bepörögnek, az igen veszélyes. Nem tudni mikor csinálták, nem láttuk őket.
Pár kép még a visszaútról:
Lent várt minket egy autó és elvitt egy fürdőbe. Ahol a nagy medencét épp takarították, így mindenki ilyen kis privát fürdőbe ment. Ezek kétszemélyesek, fel lehet engedni forró vízzel egy ilyen 2-2,5 méter átmérőjű medencét, és ott lehet ücsörögni. Igen jól esett ez a túra végén, ez a program is a helyén volt.
Megfogott ez a két nap, hihetetlen jó volt! Köszönet a Lanna Trek-nek, hogy ebben az élményben részem lehetett!
Leslie-vel beültünk még egy kávéra,lett itt egy kedvenc kávézóm:
És megvettük a jegyet Laoszba, na ez még érdekes lesz. Két napig fogunk hajózni a Mekong folyón. Hogy holnap lesz-e netem, azt nem tudom. De majd valamikor egyszer csak lesz :)
Ez a bejegyzés egy kétnapos túráról szól, ahova a Lanna Trek-kel mentünk. Ha egyszer valaki erre jár, csak ajánlani tudom, hihetetlen élmény, és kegyetlenül jól össze van rakva a túra. Van benne rizsföld, bambuszerdő, gyönyörű táj, vízesésben fürdés, kihívás, hegyi faluban a alvás, ebéd a szabadban, stb. stb. Az út eddigi legütősebb két napján vagyunk túl, sokkot kaptam, olyan jó volt! :)))
Az egész azzal kezdődött, hogy jöttek értünk délelőtt 10-re a hotelhez. Baromi pontosak voltak. Az autóban már ült egy ausztrál pár és két thai lány. Egy másik hotelnál felvettünk még két francia lányt és ezzel össze is állt a kis csapatunk. A két thai lány suliba jár itt, turizmust tanulnak, ilyen formán a személyzet tagjai voltak.
Az autó a Kok folyó partjára vitt, ahol egy long tail boat-ba szálltunk be. Ez a tipikus vékony testű kis hajó, aminek a hajócsavarja egy hosszú tengely végén van. Baromi jó élmény csapatni vele. És itt nem arról volt szó, hogy 3-5 perc élmény, utána szállhatsz ki, ezzel a hajóval közel egy órán át hasítottunk a folyón, állati jó volt, csak úgy lobogott a hajam a szélben :)
 |
| Buddha szobor a parton |
 |
| Ez volt a hajónk, itt kötöttünk ki |
 |
| Mi is így csapattunk |
Itt bekapcsoltam a GPS-t az órámon, hogy rögzítsem a túra részleteit. 500 métert mentünk, és már meg is álltunk ebédelni egy kis út menti helyen. Na mondom, remek, legalább mentünk volna pár kilométert, de ha ez így megy, akkor nem sok teljesítmény lesz ebben a túrában. De nem erről volt szó... Hanem arról, hogy utána jött a kemény szakasz, csak annak ne üres gyomorral menjünk neki. Szóval megebédeltünk itt:
Ez itt a konyha. Pár éve (mondjuk jó pár éve, olyan 10, tejóélethogytelikazidő....) nem ettem volna egy ilyen helyen. De a helyzet az, hogy az ember vagy ragaszkodik a - sokszor hülye - elveihez, vagy feladja őket, és akkor része lesz ilyen élményekben. Mert itt kajálni élmény volt. Persze nem kell full kretént tolni, van az a hely ahol én sem ennék, de ez itt komfortzónán belül volt.
 |
| Bazsalikomos sertés, rizs, leves |
 |
| A hely macskája, nem különösebben stresszes :) |
 |
| A hely egy elefánt túra start helye mellett van |
 |
| Rizsföld |
 |
| Ananász ültetvény |
 |
| Panoráma kép :) |
 |
| Kilátás, banánpálma levelekkel |
 |
| Bambusz erdő |
 |
| Néha akadálypálya volt, itt kidőlt bambuszok állják az ember útját |
Ami nekem a legnagyobb kihívás volt, az a páratartalom. Simán tudok menni egy nap 30 km-t is, de nem ilyen időben. Ez brutális. 12 km volt a nap, de nekem felért háromszor annyival. Onnan indulunk, hogy ebben az időben egyszerűen nem lehet elég vizet inni. Ezt már korábban is akartam írni, a sok folyadék vesztés miatt folyamatosan pótolni kell a vizet. Városban nincs komoly fizikai teljesítmény, és még így is leizzadok rendesen. Erre a túrára egy technikai pólóban jöttem, gondoltam ideális lesz, mert ha megizzadok, ez gyorsan szárad. Igen ám, de ez csak akkor szárad, ha pillanatnyilag kevesebbet izzadok, mint amennyi el tud párologni a pólóból. De ilyen pillanat nincs, ha az ember fölfelé megy a hegyre. Először kicsit volt vizes a pólóm, majd ahelyett, hogy száradt volna, egyre jobban vizes lett, majd az egész totál vizes lett, és miután már nem tudott magába szívni több vizet, elkezdte átáztatni az amúgy sem csont száraz nadrágomat ott, ahol hozzáért. Íg aztán szépen lassan a nadrágom is átázott. Csurom víz voltam. Tök mindegy, hogy az ember iszik egy pár korty vizet vagy azt egyből magára önti, az eredmény tök ugyan az. Amint megittam, azonnal kiizzadtam. Nagyon kemény.
Pár óra séta után megérkeztünk egy vízeséshez, itt beromboltam a vízbe. Volt nálam fürdőnadrág, de igazából ugorhattam volna ruhástól is, tök mindegy lett volna :)
 |
| Az ott középen én vagyok :) |
 |
| Hátmasszázs |
A vízeséstől kb. 40 perc séta volt még a faluig, ez volt a tegnapi szakasz célállomása.
 |
| Úton a falu felé |
 |
| A völgyben az ott már a falu |
A túra is állati jó volt, vigyorogva érkeztem meg a faluba, a 12 km nem sok, de ennek ellenére nagyon erős volt bennem a "megcsináltam" érzés. Csatak vizesen hatalmas mosollyal az arcomon érkeztem meg a faluba. Ez a rész valami hihetetlen élmény volt. Ez nem egy turista látványosság, egy valódi kis thai falu a hegyekben, ahol az emberek gazdálkodásból élnek. A házak fából és bambuszból vannak, csak a falun átvezető út beton, a falu szélétől földút. Áram nincs. Mesébe illő környezet, a falusi élet igazi arca.
 |
| Ez a vendéglátónk háza, itt laktunk |
 |
| Tripadvisor zászló :) |
A házba belépni nem lehet cipőben, csak mezítláb vagy zokniban. Kedvesen fogadtak, megmutatták, hogy hol fogunk aludni, itt:
Megmutatták azt is, hogy hol lehet fürödni, és hol van a wc:
 |
| Előtérben a tusoló, háttérben a wc |
Teljesen oké volt. Fentről egy csőből folyt a víz, adtak papucsot, volt nálunk tusfürdő, mi kell még? Sör. Azt is volt. Volt két nagy láda, tele jéggel, az egyikben vizek voltak (10 bát), a másikban sörök (50 bát). Sétáltam kicsit a faluban, gyerekek játszottak, hülyéskedtek velem is, kutyák rohangáltak, motorosok jöttek mentek hatalmas zsákokkal, folyt az élet. A teljesen normális élet. De jó volt ezt látni!
 |
| Szárad a csili és a hal |
A vendéglátóink készítettek nekünk vacsorát, valami fantasztikus volt. Az ízek önmagukban is, de az egész környezettől én teljesen el voltam varázsolva. Pedig "csak" a normális életüket élték, és vendégül láttak minket.
 |
| Konyha |
Készül a vacsora, itt minden természetes, nincs indukciós tűzhely, itt tűz van. Nincs tartósítószer, nincs ízfokozó, valódi ízek vannak.
Aztán szóltak, hogy kész a vacsora, üljünk az asztalhoz. Középre került két bambuszból készített asztal, leültünk köréjük a szőnyegre és vacsoráztunk.
Volt rizs, sült zöldség, tofu, fűszeres hal és sertés. Valamennyi fény is volt itt még, mert vannak napelemeik, és azok napközben akkumulátorokat töltenek. És akkor este pár órán át lehet világítani. Aztán ezek egy idő után lemerülnek, és akkor előkerülnek a gyertyák.
Egy darabig még beszélgettünk itt, körben a házigazda készítette a desszertet, tűzön pattogatott nekünk kukoricát:
 |
| Készül a pattogatott kukorica |
 |
| Desszert |
Ez a nap itt ért véget. Élményekkel tele feküdtem le aludni az egyik szúnyoghálóval védett matracra. Ami viszonylag kemény volt, de nem sokat számított, olyan fáradt voltam, hogy egy perc alatt aludtam el.
Reggel 6 körül hangos kakas kukorékolásra ébredtem. Csak úgy zengett az egész völgy a kakasoktól. Négy kutya kíséretében kimentem a falu szélére, még este mondta Wooth, hogy onnan szép a napfelkelte.
 |
| Egy másik völgyben még köd van |
 |
| Napfelkelte, de valaki valamit már éget |
 |
| A falu reggel |
Jött a reggeli, tea, rántotta ami alatt rizs van, kávé és ananász. Rendes reggeli volt.
 |
| Zöld tea |
 |
| A kávés pohár bambuszból van |
 |
| Volt banán is bőven |
Nem vagyok különösebben oda a banánért, úgy megeszem, de ezt itt alig tudtam abbahagyni.
Nem siettünk reggel, megvártuk amíg megszárad minden a napsütésben, mert éjszaka a párától nem száradtak meg a cuccok.
 |
| Tradicionális kés, meg lehetett venni |
 |
| Itt aludtunk ,ezen a képen talán jobban látszik |
 |
| A vendéglátónk, mindig mosolygott, nagyon kedves ember |
Fél 10 körül indultunk el. Előtte befújtunk magunkat szúnyogriasztóval, mert az erdőben vannak bőven szúnyogok. És jobb nem megkockáztatni egy dengue-lázat, volt a csapatban akit már fertőzött meg a vírus.
 |
| Elhagytuk a falut |
Gyönyörű helyeket vezetett az utunk.
Ez a kerítés állatoktól véd, teheneket tartanak a környéken, azoknak nem kell itt átmenni:
Ez a híd is bambuszból van, hihetetlen, hogy mennyi mindent lehet belőle csinálni:
Megérkeztünk egy rizs ültetvényre, ahol volt egy ilyen fedett kis pihenő. Erre is csak cipő nélkül szabadott felmenni, teljesen logikus.
Volt itt egy thai ember, ő is a program része volt, és Wooth-al és a két thai lánnyal ebédet készítettek. Mondanom sem kell, hogy minden kellék bambuszból volt. A rizs bekerült a bambusz csövekbe, az alsó részbe víz, fölülre a rizs:
A hús be volt szorítva bambusz szárakba, úgy sült a tűzön, ahol száraz bambusz égett. Mellette ott vannak a rizzsel teli csövek, párolódik benne a rizs:
De pirul itt a fokhagyma és a csili is. Volt még valami padlizsán szerű zöldség, azt is megpirították a parázson, majd ezek és minden fűszer is mentek bele a bambusz csövekbe és a lányok szószokat csináltak belőlük:
Közben készül az asztal is, banán pálma levélből:
Wooth és ez a másik thai ember akinek sajnos nem tudom a nevét, mindent megcsináltak egy-egy késsel bambuszból. Hihetetlen volt látni, látszott, hogy nem először csinálják. Végül elkészült minden, és felkerültek az asztalra. A tálak is természetesen bambuszból, ahogy a kis kanalak is.
Nagyon finom volt minden. Itt is sokat hozzátett a környezet, meg hogy nekem új volt ez az egész. Biztos, hogy ettől még finomabbnak éreztem az amúgy is pazar ízeket. Látszott, hogy szívesen csinálják, szívvel-lélekkel étel volt ez. És persze, mi ezért fizetünk, de hiteles volt. Mosoly, jókedv, minden a helyén.
 |
| Ugye nekem is jut valami? |
Az ebéd végén még kaptunk kávés poharakat, ezt is ott csinálták, azt mondták ez 10 évig jó lesz. Le fogom tesztelni :)
Innen aztán mentünk tovább, egészen a start helyükig. Ez a nap csak 8,5 km volt, de elég volt ez így is, az alatt is megint átázott minden :) Volt még egy érdekes rész, látszott a környezeten, hogy szét van rombolva. Bambuszok letörve, keresztben az úton, olyan pusztítás volt ott. Wooth óvatosan lépkedett, nem értettük mi van. Aztán mondta, hogy ok, mehetünk. Ezt itt elefántok csinálták. Ha az elefántok bepörögnek, az igen veszélyes. Nem tudni mikor csinálták, nem láttuk őket.
Pár kép még a visszaútról:
Lent várt minket egy autó és elvitt egy fürdőbe. Ahol a nagy medencét épp takarították, így mindenki ilyen kis privát fürdőbe ment. Ezek kétszemélyesek, fel lehet engedni forró vízzel egy ilyen 2-2,5 méter átmérőjű medencét, és ott lehet ücsörögni. Igen jól esett ez a túra végén, ez a program is a helyén volt.
 |
| A házakban vannak a privát fürdők |
Megfogott ez a két nap, hihetetlen jó volt! Köszönet a Lanna Trek-nek, hogy ebben az élményben részem lehetett!
 |
| A csapat |
Leslie-vel beültünk még egy kávéra,lett itt egy kedvenc kávézóm:
És megvettük a jegyet Laoszba, na ez még érdekes lesz. Két napig fogunk hajózni a Mekong folyón. Hogy holnap lesz-e netem, azt nem tudom. De majd valamikor egyszer csak lesz :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése