Villámlátogatás Bangkokban. Erről szólt a mai nap. Most épp a Chiang Mai-ba tartó vonaton ülök, innen blogolok. Valahogy így:
Nagyon tetszik ez a vonat. Reggel fél 8 körül leszünk Chiang Mai-ban, ami a túra következő állomása lesz.
Két hellyel arrébb ül két fiatal, szintén külföldiek, viccesnek találják, hogy sapkában ülök itt. Ők rövidnadrág-pólóban tolják, szerintem finnek. Mert rohadtul hideg van, klímáznak ezerrel. Eljövök basszus a nyárba, azt majd megfagyok itt :) Leslie szerint a fűtést kellene bekapcsolni :)
Na, de nézzük mi volt ma.
Egészen jó reggelivel indult a nap, volt zöldség, ami eléggé hiányzott már. És gyümölcs is, az mondjuk szokott lenni. Szeretem ezeket megkóstolni, otthonitól eléggé eltérő ízek.
Elindultunk a metróhoz. Az úton átkelés az egy érdekes dolog, mert sok helyen nincs a gyalogosnak lámpa. Így azt kell nézni, hogy mikor van zöld a zebrával párhuzamosan haladó autóknak, mert akkor lehet menni. Elsőre nem tűnik életbiztosításnak, de tény, hogy működik.
Ez pedig a metró, ilyen volt Szingapúrban is. Teljesen zárt, a falon lévő ajtó egyszerre nyílik a metró ajtajával.
A városnézés alapvetően buddhista szentélyek látogatásáról szólt. Az első megállója a Wat Traimit volt, ahol az Arany Buddha található. Ez egy 5,5 tonnás, szín arany Buddha szobor.
Innen elmentünk a China Town-ba, ami egyébként is tervben volt a hangulata miatt. De most még jól is jött, mert a hosszú nadrágomat a szálláson hagytam, és a királyi palotába (Grand Palace) nem lehet bemenni rövidnadrágban. Így vettem itt egy ilyen vékony bő nadrágot. Amilyet a királyi palota mellett is árulnak, csak épp ötszörös áron. Ez még máskor is jól jöhet, és egészen jól is néz ki. Nincs róla fotó, de talán majd lesz, mert azért viccesen nézek ki benne.
A kínai negyedből tuktuk-kal mentünk a királyi palotához. Vicces volt, látta a sofőr, hogy itt nem kell próbálkozni semmivel, ezek nem a beetethető turisták akiket elvisz vásárolni. Előre mondta, hogy nincs megállás, nincs kitérő, nincs vásárlás. Pontosan, mondtuk, és ehhez kell a legjobb ár. Ez 200. Rendben, ő korrekt volt, nem alkudtunk. Mentünk is egyenesen a palotához.
A palota valami brutális, hatalmas területen fekszik, tele-tele szebbnél szebb épületekkel. Olyan nagy, hogy távoli képet alig lehet csinálni amit látszik valami. Azért így-úgy sikerült. A király nem itt lakik, de időnként állítólag használja a helyet.
Innen elindultunk a Wat Pho felé (Wat = templom), de előtte volt egy kis streetfood, sült banán. Kicsit olajos volt, de nekem így is ízlett.
A Wat Pho-ban található a fekvő Buddha. Hatalmas szobor, 46 méter hosszú. És az udvar is gyönyörű, kisebb-nagyobb sztúpákkal van tele.
Volt persze most is Starbucks, amit csak bankkártya terminál miatt említek most meg. Egy nagy kijelző az egész, olyan mint egy okostelefon, és azon jelenik meg a billentyűzet is, ahol be lehet ütni a PIN kódot. De a számok nem sorban vannak, hanem véletlenszerűen. Minden tranzakció más-más alakzat. Azért, hogy ha valaki kamerával felveszi, akkor az alakzattal ne legyen meg a kód. Elég jó ötlet, elsőre kicsit kényelmetlen a számok keresgélése miatt, de a biztonságnak mindenképpen jót tesz.
A kávézó a Chaophya folyó partján van, innen hajóztunk át a túloldalra, a Wat Arun-hoz. Hajóra szállás előtt ismét egy kis streetfood, savanyú mangó csípős fűszerrel. Érdekes :)
Ezeknek a hajóknak ami a fenti képen is van, bazi nagy a motorjuk, ahogy nézem egy autónak a motorja van ráeszkábálva, így néz ki kinagyítva a részlet:
Mi persze nem ilyen hajóval jöttünk, hanem nagy személyszállítóval.
A Wat Arun egy buddhista templom, mellette hatalmas sztúpák, a legmagasabb 86 méteres.
Ez fért bele a napba, innen visszamentünk a hotelba a cuccokért. Illetve megkértük őket, hogy hadd tusoljunk le, mert vonatozni fogunk egész éjszaka. Mondták, hogy ok, a hetediken van egy kis medence és mellete egy tusoló, azt használhatjuk. Ja, tényleg ott van, egy ilyen úszás utáni tusoló, nincs ajtaja, ott van egy sarokban. Vele szemben meg egy 30 emeletes épület :)
Kimentünk az állomásra, volt még időnk, vettünk kaját meg vizet, mert ki tudja lesz-e a vonaton.
De ezen a vonaton minden van. Amint leültünk, hozták az étlapot, hogy ha kérünk, akkor válasszuk ki a vacsorát és a reggelit is. Hoztak vizet is. Tésztás bigyókat megettük, és utána jött ez:
Nem ez volt életem degusztációs menüje, de teljesen rendben volt, tökéletes vonatos kaja. Leves, rizs, kicsit csípős szósz, mogyorós csirke, ananász és még egy muffin is járt hozzá. Totál tele vagyok, az all you can eat-ben nem ettem ennyit...
A vonaton van kulturált wc és mosdó, tiszta az ágynemű. Nagyon pazar, simán laknék egy ilyen vonaton :) Egyedül a klíma, hát azt feljebb kellene tekerni vagy 5 fokkal...
Ez itt a lakosztályom:
Mondjuk a lábam az nem lesz kinyújtva, mert kb. olyan 170-180 cm hosszú lehet max. De jó lesz ez :)
Most el is húzok aludni, holnap Chiang Mai-ban ébredek.
Térkép update, északra tartunk:
 |
| Fagyhalál szélén... |
Nagyon tetszik ez a vonat. Reggel fél 8 körül leszünk Chiang Mai-ban, ami a túra következő állomása lesz.
Két hellyel arrébb ül két fiatal, szintén külföldiek, viccesnek találják, hogy sapkában ülök itt. Ők rövidnadrág-pólóban tolják, szerintem finnek. Mert rohadtul hideg van, klímáznak ezerrel. Eljövök basszus a nyárba, azt majd megfagyok itt :) Leslie szerint a fűtést kellene bekapcsolni :)
Na, de nézzük mi volt ma.
Egészen jó reggelivel indult a nap, volt zöldség, ami eléggé hiányzott már. És gyümölcs is, az mondjuk szokott lenni. Szeretem ezeket megkóstolni, otthonitól eléggé eltérő ízek.
Elindultunk a metróhoz. Az úton átkelés az egy érdekes dolog, mert sok helyen nincs a gyalogosnak lámpa. Így azt kell nézni, hogy mikor van zöld a zebrával párhuzamosan haladó autóknak, mert akkor lehet menni. Elsőre nem tűnik életbiztosításnak, de tény, hogy működik.
Ez pedig a metró, ilyen volt Szingapúrban is. Teljesen zárt, a falon lévő ajtó egyszerre nyílik a metró ajtajával.
A városnézés alapvetően buddhista szentélyek látogatásáról szólt. Az első megállója a Wat Traimit volt, ahol az Arany Buddha található. Ez egy 5,5 tonnás, szín arany Buddha szobor.
Innen elmentünk a China Town-ba, ami egyébként is tervben volt a hangulata miatt. De most még jól is jött, mert a hosszú nadrágomat a szálláson hagytam, és a királyi palotába (Grand Palace) nem lehet bemenni rövidnadrágban. Így vettem itt egy ilyen vékony bő nadrágot. Amilyet a királyi palota mellett is árulnak, csak épp ötszörös áron. Ez még máskor is jól jöhet, és egészen jól is néz ki. Nincs róla fotó, de talán majd lesz, mert azért viccesen nézek ki benne.
A kínai negyedből tuktuk-kal mentünk a királyi palotához. Vicces volt, látta a sofőr, hogy itt nem kell próbálkozni semmivel, ezek nem a beetethető turisták akiket elvisz vásárolni. Előre mondta, hogy nincs megállás, nincs kitérő, nincs vásárlás. Pontosan, mondtuk, és ehhez kell a legjobb ár. Ez 200. Rendben, ő korrekt volt, nem alkudtunk. Mentünk is egyenesen a palotához.
A palota valami brutális, hatalmas területen fekszik, tele-tele szebbnél szebb épületekkel. Olyan nagy, hogy távoli képet alig lehet csinálni amit látszik valami. Azért így-úgy sikerült. A király nem itt lakik, de időnként állítólag használja a helyet.
Innen elindultunk a Wat Pho felé (Wat = templom), de előtte volt egy kis streetfood, sült banán. Kicsit olajos volt, de nekem így is ízlett.
A Wat Pho-ban található a fekvő Buddha. Hatalmas szobor, 46 méter hosszú. És az udvar is gyönyörű, kisebb-nagyobb sztúpákkal van tele.
Volt persze most is Starbucks, amit csak bankkártya terminál miatt említek most meg. Egy nagy kijelző az egész, olyan mint egy okostelefon, és azon jelenik meg a billentyűzet is, ahol be lehet ütni a PIN kódot. De a számok nem sorban vannak, hanem véletlenszerűen. Minden tranzakció más-más alakzat. Azért, hogy ha valaki kamerával felveszi, akkor az alakzattal ne legyen meg a kód. Elég jó ötlet, elsőre kicsit kényelmetlen a számok keresgélése miatt, de a biztonságnak mindenképpen jót tesz.
A kávézó a Chaophya folyó partján van, innen hajóztunk át a túloldalra, a Wat Arun-hoz. Hajóra szállás előtt ismét egy kis streetfood, savanyú mangó csípős fűszerrel. Érdekes :)
 |
| Wat Arun |
Ezeknek a hajóknak ami a fenti képen is van, bazi nagy a motorjuk, ahogy nézem egy autónak a motorja van ráeszkábálva, így néz ki kinagyítva a részlet:
Mi persze nem ilyen hajóval jöttünk, hanem nagy személyszállítóval.
A Wat Arun egy buddhista templom, mellette hatalmas sztúpák, a legmagasabb 86 méteres.
Ez fért bele a napba, innen visszamentünk a hotelba a cuccokért. Illetve megkértük őket, hogy hadd tusoljunk le, mert vonatozni fogunk egész éjszaka. Mondták, hogy ok, a hetediken van egy kis medence és mellete egy tusoló, azt használhatjuk. Ja, tényleg ott van, egy ilyen úszás utáni tusoló, nincs ajtaja, ott van egy sarokban. Vele szemben meg egy 30 emeletes épület :)
Kimentünk az állomásra, volt még időnk, vettünk kaját meg vizet, mert ki tudja lesz-e a vonaton.
 |
| Az első a miénk |
 |
| Tészta, belül húsos vagy krémes töltelék, mindkettőből vettünk |
De ezen a vonaton minden van. Amint leültünk, hozták az étlapot, hogy ha kérünk, akkor válasszuk ki a vacsorát és a reggelit is. Hoztak vizet is. Tésztás bigyókat megettük, és utána jött ez:
Nem ez volt életem degusztációs menüje, de teljesen rendben volt, tökéletes vonatos kaja. Leves, rizs, kicsit csípős szósz, mogyorós csirke, ananász és még egy muffin is járt hozzá. Totál tele vagyok, az all you can eat-ben nem ettem ennyit...
A vonaton van kulturált wc és mosdó, tiszta az ágynemű. Nagyon pazar, simán laknék egy ilyen vonaton :) Egyedül a klíma, hát azt feljebb kellene tekerni vagy 5 fokkal...
Ez itt a lakosztályom:
Mondjuk a lábam az nem lesz kinyújtva, mert kb. olyan 170-180 cm hosszú lehet max. De jó lesz ez :)
Most el is húzok aludni, holnap Chiang Mai-ban ébredek.
Térkép update, északra tartunk:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése