A mai napot is egyszerűen el lehet intézni, mivel a hajóút kétnapos. Nagyjából egész nap mentünk.
A nap reggelivel kezdődött, ami a hotel teraszán volt, egészen pazar volt a kilátás. A Mekong folyó a fáktól nem annyira látszott, de azért így is elég jó volt.
A hajónk nem ugyan az volt mint a tegnapi, hasonló, de egy kicsit keskenyebb testű. Felszálltunk, és hát elég szűkös volt a lábhely. Ezek régen teherhajók voltak, úgy lettek átalakítva személyszállításra. Összeszedtek mindenféle üléseket autókból, buszokból, nagyjából legyen szürke aztán jól van. Az sem gond, ha úgy sikerül beszerelni, hogy hol kisebb hol nagyobb a lábtér. Nekünk egy olyan jutott, ahol kisebb volt, a jobbak már foglaltak voltak amikor megérkeztünk. De nem mi érkeztünk utoljára, jöttek az angolok (itt kell megjegyeznem mielőtt totál lejáratom őket, hogy nem 100%-ig biztos, hogy angolok, csak úgy 99%...). Mellénk ültek le, és már folyt is a whiskey és a kóla a műanyag palackba. Reggel 9 óra volt, és kezdték a töményezést. Király, jól indul...
Közben osztogatták azt a véleménykérő kérdőívet, amit mi előző este már kitöltöttünk. Majdnem mindenkinek adtak, de nekünk nem. Vajon honnan tudták, hogy mi már kitöltöttük? Lehet, hogy figyelnek? Amúgy nem vagyok paranoid, a hangok is megmondták... :)
És akkor elindultunk.
Aztán minden megoldódott. Leslie a szűk lábtér miatt átült máshova, így nekem lett elég helyem. Az angolok elmentek a hajó hátuljába, és ott ittak. Zsír király, egyedül bővel elfértem, füles be, zajok ki, szóltak a kedvenc zenéim, lélegzetelállító volt a táj, beütött a zen érzés. Jó darabig fényképet sem csináltam, csak ültem ott és élveztem a pillanatot ("csak ültem ott és néztem ki a fejemből, mint egy pszichopata" - annak aki érti :-D ). És a pillanat elég sokáig tartott. Pont ezért az érzésért jöttem.
Ez a kis srác kegyetlen jó arc volt. A személyzet közül valakinek a gyereke, tegnap is ott rohangált a hajón. Baromi közvetlen volt, a mellettem lévő gyerek is egyedül ült, odaugrott mellé (vagy inkább félig rá), a füléből kikapta az egyik fülhallgatót és bedugta a saját fülébe. És együtt nézték a videót.
Időnként ma is megálltunk, kiszálltak-beszállrak emberek. Nem sokan, általában csak 1-2 ember. A legtöbb utas külföldi, ők Luang Prabang-ba tartanak, ahogy mi. Az egyik helyen ahol megálltunk, gyerekek rohanták meg a hajót, felugrottak az oldalára, és karkötőket árultak. Ilyenkor baromira bajban vagyok, hogy mit csináljak, ők is pénzből élnek, sokkal kevesebből mint én, de kicsit nyomulós ez így, meg nem véletlenül a gyerekeket küldik. Hmmm.... Többen vettek karkötőket, én most nem vettem. De egyébként meg aranyosak voltak, ugráltak, integettek, mosolyogtak.
Egy másik megállónál egy egészen nagy halat mutogattak, amit aztán a személyzet egyik tagja meg is vett. Érdekes volt ezeket látni.
Én többé-kevésbé így utaztam:
Azért csak többé-kevésbé, mert volt hogy keresztben ültem, néha álltam, máskor meg aludtam.
Ez itt a hajó büféje:
7,5 óra hajózás volt, fél 5-re értünk Luang Prabang-ba. Nem mondom, hogy bármikor még egyszer megcsinálnám ezt a két napos utat, de én szenvedősebbre készültem. És nem volt az. Egyedül a derekam viselte nehezen a sok ülést, de a derekam amúgy sincs túl jó állapotban. Valamint kicsit mozgáshiányos volt mindkét nap. De ezen kívül csak az élmények, olyan volt mint egy időutazás valami gyönyörű helyen, hosszú-hosszú órákon keresztül, tényleg mint egy mesében.
A slow boat portja kb. 10 km-re van központtól, ilyen tuktuk-kal lehet bemenni a városba, fejenként 20e-ért. Ja igen, a pénz. Itt az ember átvált 100 eurót kip-re, és azonnal milliomos lesz. Na jó, majdnem milliomos, 100 EUR az 980.000 kip.
A szállásunk pazar, nincs róla kép, majd csinálok. Elmentünk a városba sétálni. Egy helyen ajánlottak hajós utat, azt most köszönöm nem kérek, pár évre megvan ez az élmény :)
De a panoráma jöhet, a folyó partján beültünk vacsorázni, ide:
Volt egy kis vásári hangulat is, ahol összefutottunk Andrew-val a hajóról. Beültünk még meginni egy sört. Andrew szerint Leslie egy Kevin Spacey hasonmás, és ebben valóban van valami, ezt nem először hallom :)
Baromira teszik ez a Laosz :)
A nap reggelivel kezdődött, ami a hotel teraszán volt, egészen pazar volt a kilátás. A Mekong folyó a fáktól nem annyira látszott, de azért így is elég jó volt.
A hajónk nem ugyan az volt mint a tegnapi, hasonló, de egy kicsit keskenyebb testű. Felszálltunk, és hát elég szűkös volt a lábhely. Ezek régen teherhajók voltak, úgy lettek átalakítva személyszállításra. Összeszedtek mindenféle üléseket autókból, buszokból, nagyjából legyen szürke aztán jól van. Az sem gond, ha úgy sikerül beszerelni, hogy hol kisebb hol nagyobb a lábtér. Nekünk egy olyan jutott, ahol kisebb volt, a jobbak már foglaltak voltak amikor megérkeztünk. De nem mi érkeztünk utoljára, jöttek az angolok (itt kell megjegyeznem mielőtt totál lejáratom őket, hogy nem 100%-ig biztos, hogy angolok, csak úgy 99%...). Mellénk ültek le, és már folyt is a whiskey és a kóla a műanyag palackba. Reggel 9 óra volt, és kezdték a töményezést. Király, jól indul...
Közben osztogatták azt a véleménykérő kérdőívet, amit mi előző este már kitöltöttünk. Majdnem mindenkinek adtak, de nekünk nem. Vajon honnan tudták, hogy mi már kitöltöttük? Lehet, hogy figyelnek? Amúgy nem vagyok paranoid, a hangok is megmondták... :)
És akkor elindultunk.
 |
| Viszlát Pakbeng |
Aztán minden megoldódott. Leslie a szűk lábtér miatt átült máshova, így nekem lett elég helyem. Az angolok elmentek a hajó hátuljába, és ott ittak. Zsír király, egyedül bővel elfértem, füles be, zajok ki, szóltak a kedvenc zenéim, lélegzetelállító volt a táj, beütött a zen érzés. Jó darabig fényképet sem csináltam, csak ültem ott és élveztem a pillanatot ("csak ültem ott és néztem ki a fejemből, mint egy pszichopata" - annak aki érti :-D ). És a pillanat elég sokáig tartott. Pont ezért az érzésért jöttem.
Ez a kis srác kegyetlen jó arc volt. A személyzet közül valakinek a gyereke, tegnap is ott rohangált a hajón. Baromi közvetlen volt, a mellettem lévő gyerek is egyedül ült, odaugrott mellé (vagy inkább félig rá), a füléből kikapta az egyik fülhallgatót és bedugta a saját fülébe. És együtt nézték a videót.
Időnként ma is megálltunk, kiszálltak-beszállrak emberek. Nem sokan, általában csak 1-2 ember. A legtöbb utas külföldi, ők Luang Prabang-ba tartanak, ahogy mi. Az egyik helyen ahol megálltunk, gyerekek rohanták meg a hajót, felugrottak az oldalára, és karkötőket árultak. Ilyenkor baromira bajban vagyok, hogy mit csináljak, ők is pénzből élnek, sokkal kevesebből mint én, de kicsit nyomulós ez így, meg nem véletlenül a gyerekeket küldik. Hmmm.... Többen vettek karkötőket, én most nem vettem. De egyébként meg aranyosak voltak, ugráltak, integettek, mosolyogtak.
Egy másik megállónál egy egészen nagy halat mutogattak, amit aztán a személyzet egyik tagja meg is vett. Érdekes volt ezeket látni.
Én többé-kevésbé így utaztam:
Azért csak többé-kevésbé, mert volt hogy keresztben ültem, néha álltam, máskor meg aludtam.
Ez itt a hajó büféje:
7,5 óra hajózás volt, fél 5-re értünk Luang Prabang-ba. Nem mondom, hogy bármikor még egyszer megcsinálnám ezt a két napos utat, de én szenvedősebbre készültem. És nem volt az. Egyedül a derekam viselte nehezen a sok ülést, de a derekam amúgy sincs túl jó állapotban. Valamint kicsit mozgáshiányos volt mindkét nap. De ezen kívül csak az élmények, olyan volt mint egy időutazás valami gyönyörű helyen, hosszú-hosszú órákon keresztül, tényleg mint egy mesében.
A slow boat portja kb. 10 km-re van központtól, ilyen tuktuk-kal lehet bemenni a városba, fejenként 20e-ért. Ja igen, a pénz. Itt az ember átvált 100 eurót kip-re, és azonnal milliomos lesz. Na jó, majdnem milliomos, 100 EUR az 980.000 kip.
A szállásunk pazar, nincs róla kép, majd csinálok. Elmentünk a városba sétálni. Egy helyen ajánlottak hajós utat, azt most köszönöm nem kérek, pár évre megvan ez az élmény :)
De a panoráma jöhet, a folyó partján beültünk vacsorázni, ide:
Volt egy kis vásári hangulat is, ahol összefutottunk Andrew-val a hajóról. Beültünk még meginni egy sört. Andrew szerint Leslie egy Kevin Spacey hasonmás, és ebben valóban van valami, ezt nem először hallom :)
 |
| Vásár |
 |
| Kókuszos süti, legközelebb megkóstolom |
 |
| Buli negyed |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése