Nem volt egy bonyolult nap, elég gyorsan össze tudom foglalni: elbuszoztunk a laoszi határhoz, beléptünk, majd elindultunk hajóval a Mekong folyón Luang Prabang-ba. Ez egy két napos hajóút, a fele megvan. Pont :)
Kicsit azért részletezem. De előtte térkép frissítés, mert elmaradt a Chiang Rai, és akkor már húzom a vonalat Pakbeng-ig, jelenleg itt vagyok.
Laoszba kicsit bonyolult belépni Thaiföldről. Na nem nagyon, tényleg csak egy kicsit. El kell jutni a határra, ki kell lépni Thaiföldről, majd át kell jutni a folyón lévő 4-es számú Barátsághídon a laoszi oldalra (sétálni nem lehet), ott vízumot kell intézni, és innen el kell jutni a kikötőbe. Két módszer van:
1: Intézzük magunk: keresünk menetrend szerinti buszjáratot amivel eljutunk a határra (reggel 6-ra el kell jutni a buszállomásra), majd másik buszt ami átvisz a hídon, onnan valahogy eljutni a kikötőbe (taxi vagy busz itt is), de ehhez ugye kell helyi pénz, akkor váltani is kell.
2: Besétálunk egy tourist office-ba, és megvesszük mindezt csomagban. Jönnek értünk reggel 6 - 6:30 között egy kisbusszal, elvisznek a határra, feltesznek a buszra ami átvisz a hídon, a túloldalon vár egy ember, aki kivisz a hajóhoz. Ez kényelmes, de kb. dupla az ár (~9e Ft helyett ~16e).
A 2-esre esett a választás. Jöttek is értünk időben, ezzel a kisbusszal, benne már három angol srác és egy francia lány.
A határ olyan 2 óra utazás volt, még nem nagyon tértem magamhoz, kb. 5 órát aludtam, a reggeli kimaradt, kicsit megbillent az egyensúly. A kávé tett helyre amit a határ előtt vettünk.
A határon a kiléptetés gyors volt, feltettek egy nagyobb buszra ami átvitt a Barátság 4-es hídon, Laosz ugyebár szocialista ország. A másik oldalon két papírt kitölteni, vízum igénylést és belépést, fényképet csatolni, 30 dollárt kifizetni és kész. Persze nem ment ilyen gyorsan, volt egy kis sor, de nem volt tragikus. Olyan 10 körül Laoszban voltunk. Ami érdekes volt, a vízum díjának kifizetésénél külön ember volt arra aki a dollárokat ellenőrizte. Régi bankjegyek esetén nézték a sorozatszámokat, az összes biztonsági jelet (amiben a dollár nem erős), és azt is, hogy nem szakadt-e a pénz. A francia lányt vissza akarták küldeni a pénzváltóhoz, mert be volt szakadva kb. 1 mm-en az egyik pénze. Nem hiányzott belőle semennyi, csak minimálisan be volt szakadva, én észre szem vettem volna. Szóval erre is figyelni kell.
Laoszban az autók a jó oldalon közlekednek, ez mondjuk egy kicsit meg is zavart, mert már megszoktam, hogy fordítva kell szétnézni. Most majd visszaszokok, utána megyünk vissza Thaiföldre :)
A biztonságot itt sem viszik túlzásba, ezzel az autóval csapattunk:
Volt itt még egy kis eligazítás arról, hogy a két napos hajóút hogyan fog kinézni. Első nap Pakbeng-ig megyünk, akinek nincs szállása az itt tud foglalni, lehetett SIM kártyát venni, meg vizet meg banánt a 6 órás útra.
Aztán kivittek a kikötőbe, de azt nem egy ilyen csilli-villi kikötőnek kell elképzelni, hanem így:
Ez itt a hajónk:
Ami így néz ki belülről, nincs agyon légkondizva az egyszer biztos :)
Itt volt még egy kis para bennem, hogy nem reggeliztünk, csak kekszek vannak nálunk meg a banánok, éhen fogok halni. Aztán ezt itt elengedtem, nem tudtam venni kaját. Vizünk legalább volt elég.
Aztán elindultunk, és mentünk, mentünk, mentünk, 25-30 km/h között, mikor hogy. Gyönyörű táj, itt ott sziklák a vízben. Készült vagy 300 fotó, olyan sok különbség nincs köztük, felteszek párat.
Az elején baromi érdekes, fényképez mindenki mindent, aztán már kevesebbet fényképez, aztán már csak úgy bámul kifelé, utána nyomkodja a mobilját, aztán elalszik. Volt ki filmet nézett, voltak akik kártyáztak. Egy angol fiatalokból álló társaság pedig masszív italozásba kezdett...
Megnéztem a motort, V8-as dízel hajtja a hajót:
Egy másik slow boat, ilyen a miénk is:
És akkor vannak ezek a piszkosul gyors kis csónakok. Annyira gyorsan húztak el a hajó mellett, hogy alig tudtam lefényképezni. A vezetőn bukósisak van, mondjuk ha rajta van, akkor a többieken nem értem, hogy miért nincs. De mindegyik esetén így volt.
A fiatalok nyomják a partit, ők így múlatják az időt:
Ami megint csak érdekes, hogy az utasok túlnyomó többsége fiatal. Magamat nem ide sorolva. 20-25 évesek, lazák, buliznak, járják a világot. Beszélgettem egy másik francia lánnyal aki mellettem ült, 1,5 éve végzett az egyetemen, de nincs kedve beülni egy irodába, így inkább utazgat. Hmmm, érdekes, nekem is megfordult már a fejemben, hogy az életem legértékesebb éveit, és mondjuk napon belül is a nap legértékesebb óráit egy irodában töltöm. De egyelőre mégsem tudok jobbat, ráadásul épp azért lehetek most itt, mert ezt csinálom. Szóval ha hazaértem, akkor megyek be dolgozni :)
A hajó néha megállt, és kiszállt belőle 1-2 ember. Ilyen helyeken, ahol kisebb-nagyobb falu volt a folyó mellett:
Volt, hogy aludtam én is, vagy beszélgettem egy olasz sráccal, vagy csak bámultam ki a fejemből és pörgettem a fejemben az élet nagy dolgait. Az angolok meg tolták a bulit:
6 óra hajózás után érkeztünk meg, és kikötöttünk Pakbeng-ben, itt:
Itt aztán lerohanják a hajóból kiszálló embereket (már aki ki tud szállni, mert az angolok közül volt akinek ezzel akadt problémája...). Szóval azonnal szállás ajánlatok, étterem, bár. És kéregető gyerekek. A kekszekből egy csomag megmaradt, azt nekik adtuk.
Ez egy kis város, és rá vannak állva az egy éjszakát itt töltő slow boat utasokra. Van szállás, bolt, étterem. Az ide érkezőknek egy utca szól, abból pár száz méter. Próbálkoznak sok mindennel, elefánt park, túrák, arra próbálják rávenni az ide érkezőket, hogy egy éjszakánál töltsenek el itt többet.
Elmentünk kajálni, és amíg a megrendelt ételre vártunk, kitöltettek velünk egy elég hosszú kérdőívet az országról. Név nélkül, de párstatisztikai célú adatot meg kellett adni (kor, nemzetiség, stb). Mondjuk jobb lett volna az utolsó napon kitölteni, egyelőre elég keveset láttam az országból
A vacsi után sétáltunk kicsit, és már megint az angolok. Épp egy bárból dobták ki őket, vagy legalábbis valami összeszólalkozás volt. Kicsit túltolják... na mindegy, ő dolguk. Szóval sétáltunk kicsit, minimális bepillantást kaptunk a helyiek életébe.
Holnap megyünk tovább, és a holnapi nap ehhez eléggé hasonló lesz :)
Kicsit azért részletezem. De előtte térkép frissítés, mert elmaradt a Chiang Rai, és akkor már húzom a vonalat Pakbeng-ig, jelenleg itt vagyok.
Laoszba kicsit bonyolult belépni Thaiföldről. Na nem nagyon, tényleg csak egy kicsit. El kell jutni a határra, ki kell lépni Thaiföldről, majd át kell jutni a folyón lévő 4-es számú Barátsághídon a laoszi oldalra (sétálni nem lehet), ott vízumot kell intézni, és innen el kell jutni a kikötőbe. Két módszer van:
1: Intézzük magunk: keresünk menetrend szerinti buszjáratot amivel eljutunk a határra (reggel 6-ra el kell jutni a buszállomásra), majd másik buszt ami átvisz a hídon, onnan valahogy eljutni a kikötőbe (taxi vagy busz itt is), de ehhez ugye kell helyi pénz, akkor váltani is kell.
2: Besétálunk egy tourist office-ba, és megvesszük mindezt csomagban. Jönnek értünk reggel 6 - 6:30 között egy kisbusszal, elvisznek a határra, feltesznek a buszra ami átvisz a hídon, a túloldalon vár egy ember, aki kivisz a hajóhoz. Ez kényelmes, de kb. dupla az ár (~9e Ft helyett ~16e).
A 2-esre esett a választás. Jöttek is értünk időben, ezzel a kisbusszal, benne már három angol srác és egy francia lány.
A határ olyan 2 óra utazás volt, még nem nagyon tértem magamhoz, kb. 5 órát aludtam, a reggeli kimaradt, kicsit megbillent az egyensúly. A kávé tett helyre amit a határ előtt vettünk.
A határon a kiléptetés gyors volt, feltettek egy nagyobb buszra ami átvitt a Barátság 4-es hídon, Laosz ugyebár szocialista ország. A másik oldalon két papírt kitölteni, vízum igénylést és belépést, fényképet csatolni, 30 dollárt kifizetni és kész. Persze nem ment ilyen gyorsan, volt egy kis sor, de nem volt tragikus. Olyan 10 körül Laoszban voltunk. Ami érdekes volt, a vízum díjának kifizetésénél külön ember volt arra aki a dollárokat ellenőrizte. Régi bankjegyek esetén nézték a sorozatszámokat, az összes biztonsági jelet (amiben a dollár nem erős), és azt is, hogy nem szakadt-e a pénz. A francia lányt vissza akarták küldeni a pénzváltóhoz, mert be volt szakadva kb. 1 mm-en az egyik pénze. Nem hiányzott belőle semennyi, csak minimálisan be volt szakadva, én észre szem vettem volna. Szóval erre is figyelni kell.
Laoszban az autók a jó oldalon közlekednek, ez mondjuk egy kicsit meg is zavart, mert már megszoktam, hogy fordítva kell szétnézni. Most majd visszaszokok, utána megyünk vissza Thaiföldre :)
A biztonságot itt sem viszik túlzásba, ezzel az autóval csapattunk:
Volt itt még egy kis eligazítás arról, hogy a két napos hajóút hogyan fog kinézni. Első nap Pakbeng-ig megyünk, akinek nincs szállása az itt tud foglalni, lehetett SIM kártyát venni, meg vizet meg banánt a 6 órás útra.
 |
| Nem lehet elég korán kezdeni... |
 |
| A jegy utalt arra, hogy nem gyorsvonattal megyünk... |
Aztán kivittek a kikötőbe, de azt nem egy ilyen csilli-villi kikötőnek kell elképzelni, hanem így:
Ez itt a hajónk:
Ami így néz ki belülről, nincs agyon légkondizva az egyszer biztos :)
Itt volt még egy kis para bennem, hogy nem reggeliztünk, csak kekszek vannak nálunk meg a banánok, éhen fogok halni. Aztán ezt itt elengedtem, nem tudtam venni kaját. Vizünk legalább volt elég.
Aztán elindultunk, és mentünk, mentünk, mentünk, 25-30 km/h között, mikor hogy. Gyönyörű táj, itt ott sziklák a vízben. Készült vagy 300 fotó, olyan sok különbség nincs köztük, felteszek párat.
 |
| Pilótafülke |
 |
| Háttérben a Barátság 4-es híd |
Az elején baromi érdekes, fényképez mindenki mindent, aztán már kevesebbet fényképez, aztán már csak úgy bámul kifelé, utána nyomkodja a mobilját, aztán elalszik. Volt ki filmet nézett, voltak akik kártyáztak. Egy angol fiatalokból álló társaság pedig masszív italozásba kezdett...
Megnéztem a motort, V8-as dízel hajtja a hajót:
Egy másik slow boat, ilyen a miénk is:
És akkor vannak ezek a piszkosul gyors kis csónakok. Annyira gyorsan húztak el a hajó mellett, hogy alig tudtam lefényképezni. A vezetőn bukósisak van, mondjuk ha rajta van, akkor a többieken nem értem, hogy miért nincs. De mindegyik esetén így volt.
A fiatalok nyomják a partit, ők így múlatják az időt:
Ami megint csak érdekes, hogy az utasok túlnyomó többsége fiatal. Magamat nem ide sorolva. 20-25 évesek, lazák, buliznak, járják a világot. Beszélgettem egy másik francia lánnyal aki mellettem ült, 1,5 éve végzett az egyetemen, de nincs kedve beülni egy irodába, így inkább utazgat. Hmmm, érdekes, nekem is megfordult már a fejemben, hogy az életem legértékesebb éveit, és mondjuk napon belül is a nap legértékesebb óráit egy irodában töltöm. De egyelőre mégsem tudok jobbat, ráadásul épp azért lehetek most itt, mert ezt csinálom. Szóval ha hazaértem, akkor megyek be dolgozni :)
A hajó néha megállt, és kiszállt belőle 1-2 ember. Ilyen helyeken, ahol kisebb-nagyobb falu volt a folyó mellett:
Volt, hogy aludtam én is, vagy beszélgettem egy olasz sráccal, vagy csak bámultam ki a fejemből és pörgettem a fejemben az élet nagy dolgait. Az angolok meg tolták a bulit:
6 óra hajózás után érkeztünk meg, és kikötöttünk Pakbeng-ben, itt:
Itt aztán lerohanják a hajóból kiszálló embereket (már aki ki tud szállni, mert az angolok közül volt akinek ezzel akadt problémája...). Szóval azonnal szállás ajánlatok, étterem, bár. És kéregető gyerekek. A kekszekből egy csomag megmaradt, azt nekik adtuk.
Ez egy kis város, és rá vannak állva az egy éjszakát itt töltő slow boat utasokra. Van szállás, bolt, étterem. Az ide érkezőknek egy utca szól, abból pár száz méter. Próbálkoznak sok mindennel, elefánt park, túrák, arra próbálják rávenni az ide érkezőket, hogy egy éjszakánál töltsenek el itt többet.
 |
| "Fő" utca |
Elmentünk kajálni, és amíg a megrendelt ételre vártunk, kitöltettek velünk egy elég hosszú kérdőívet az országról. Név nélkül, de párstatisztikai célú adatot meg kellett adni (kor, nemzetiség, stb). Mondjuk jobb lett volna az utolsó napon kitölteni, egyelőre elég keveset láttam az országból
 |
| Plafonon lévő gekkó |
 |
| Sarló kalapácsos zászlót sok helyen látni |
A vacsi után sétáltunk kicsit, és már megint az angolok. Épp egy bárból dobták ki őket, vagy legalábbis valami összeszólalkozás volt. Kicsit túltolják... na mindegy, ő dolguk. Szóval sétáltunk kicsit, minimális bepillantást kaptunk a helyiek életébe.
Holnap megyünk tovább, és a holnapi nap ehhez eléggé hasonló lesz :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése