Erről a napról csak egy gyors összefoglaló lesz, itt fél 12 elmúlt, nem rég értünk vissza a hotelbe, mindjárt leesik a fejem.
Tegnap jöttünk ide, de elfelejtettem térképet feltenni, így néz ki jelenleg az útvonal:
Még távolabbról nézve pedig így:.
Az egész nap azzal telt, hogy mászkáltunk a városban. Többségében gyalog.
Az első megálló a szállásunk mellett lévő arab negyed volt, itt megnéztük a Sultan mecsetet.
Itt lett helyi SIM kártyánk is, így kicsit könnyebb lett az élet, nagy segítség az on-line térkép, és nem utolsó sorban Vasenttel is tudtunk értekezni.
Volt itt még egy érdekes utca, ilyen kajálós bulizós utca, talán már nem is az arab negyedhez tartozott.
Elindultunk a kormányzati épületek felé, de előtte belebotlottunk a Raffles Hotelba. Ez egy 5 csillagos szálloda. Be lehetett menni a belső udvarába. Itt elmentem mosdóba, tiszta márvány és légkondicionált. Volt saját ékszer üzlete, ez is az udvarból nyílt. Elképesztően puccos, én nem érezném különösebben jól magam egy ilyen helyen. Persze nem is beszélhetünk arról, hogy megengedhetnék magamnak ilyen szállást. Itt szerintem szűk egy hétre nem lenne elég az egy hónapos utam teljes költségvetése. De megnézni érdekes volt.
Itt is van egy tér ami nagyon hasonlít a Kuala Lumpur-ban lévőhöz. Valaha krikett pálya lehetett, most fiatalok fociztak itt, szembe vele régi épületek amelyek jelenleg múzeumként üzemelnek.
Kimentünk innen a Marina Bay-hez, elég jó kilátás van a Marina Bay Sands luxushotelra, aminek a három tornyát egy hajó köti össze.
Majd egy belső öböl felé haladtunk tovább, ennek a partján felhőkarcolók, éttermek vannak. Valami észbontó amivel itt találkozik az ember, hihetetlen gazdagság van itt.
Itt jött el az ideje a kávénak. Leslie oda-vissza van a Starbucks-ért, én meg mindig máshova mennék, mondván Starbucks-ba bárhol mehet az ember, és mindig pont ugyan olyan is lesz. Itt viszont nincs autentikus kávézó, így maradt a Starbucks.
Innen metróval mentünk az Orchard Road-ra. A metró automata, nincs vezetője. A peronok védettek, nem lehet beesni a sínekre. Nem csak egy korlát van rajta lévő ajtókkal, hanem az egész a plafonig ér, teljesen zárt. A rajta lévő ajtók csak a szerelvény ajtajaival együtt nyílnak ki. Állítólag van itt sofőr nélküli taxi is, önvezető autó visz A-ból B-be.
Vissza az Orchard Road-ra, ami egy bevásárló utca. Ezt úgy kell elképzelni, hogy kb. 2 km hosszan egymást érik a luxusmárkák üzletei. Nem a magamfajta jár bevásárolni ide, de megint csak érdekes a hely, és hozzá tartozik Szingapúr hangulatához. Ha ehhez akarom hasonlítani a Kuala Lumpur-ban lévő bevásárlóutcát, akkor az kb. egy butik sor. És az is durva!
Innen elmentünk a Marina Bay mögött található parkba. Ez lényegében egy dzsungel. Van itt egy magasan futó ösvény, ide érdekes felmenni. Vannak fedett területek is, de ezekbe nem mentünk be. Itt van őserdő, vízesés, és még ki tudja mi.
Innen mentünk a China Town-ba, itt találkoztunk Vasenttel újra. Ettünk duriánt, amit a gyümölcsök gyümölcsének is hívnak, de nekem a kategória élén továbbra is a mangó marad. Persze finom volt, nem is tudom mihez hasonlítani az ízét, édeskés, lágy állagú, jó nagy mag körül lehet leenni a lényeget. És irgalmatlan drága. Itt főleg...
Ettünk ittunk még itt, belehúztunk az estébe, ezért is vagyok eléggé kipontozva. Leslie már rég alszik...
De még gyorsan pár szót a ma látott érdekességekről:
Itt ha szabálytalanul parkolsz, akkor a motorra is kerékbilincs kerül:
Nagyon szigorú szabályok vannak, és be is tartatják őket. A belvárosba behajtási díj van, az út tele van sebességmérő kamerákkal, a lámpáknál piroson áthajtás érzékelő van (ilyen nálunk is kellene...).
Van ahol fedett a járda:
Erre nem sikerült rájönnöm, hogy mit takar:
És akkor a magyar vonal:
Elképesztő gazdagság, hihetetlen tisztaság, szigorú szabályok, szabálykövető emberek, több kultúra keveredése. Röviden. Holnap folyt.köv.
Tegnap jöttünk ide, de elfelejtettem térképet feltenni, így néz ki jelenleg az útvonal:
Még távolabbról nézve pedig így:.
Az egész nap azzal telt, hogy mászkáltunk a városban. Többségében gyalog.
Az első megálló a szállásunk mellett lévő arab negyed volt, itt megnéztük a Sultan mecsetet.
Itt lett helyi SIM kártyánk is, így kicsit könnyebb lett az élet, nagy segítség az on-line térkép, és nem utolsó sorban Vasenttel is tudtunk értekezni.
Volt itt még egy érdekes utca, ilyen kajálós bulizós utca, talán már nem is az arab negyedhez tartozott.
Elindultunk a kormányzati épületek felé, de előtte belebotlottunk a Raffles Hotelba. Ez egy 5 csillagos szálloda. Be lehetett menni a belső udvarába. Itt elmentem mosdóba, tiszta márvány és légkondicionált. Volt saját ékszer üzlete, ez is az udvarból nyílt. Elképesztően puccos, én nem érezném különösebben jól magam egy ilyen helyen. Persze nem is beszélhetünk arról, hogy megengedhetnék magamnak ilyen szállást. Itt szerintem szűk egy hétre nem lenne elég az egy hónapos utam teljes költségvetése. De megnézni érdekes volt.
Itt is van egy tér ami nagyon hasonlít a Kuala Lumpur-ban lévőhöz. Valaha krikett pálya lehetett, most fiatalok fociztak itt, szembe vele régi épületek amelyek jelenleg múzeumként üzemelnek.
Kimentünk innen a Marina Bay-hez, elég jó kilátás van a Marina Bay Sands luxushotelra, aminek a három tornyát egy hajó köti össze.
Majd egy belső öböl felé haladtunk tovább, ennek a partján felhőkarcolók, éttermek vannak. Valami észbontó amivel itt találkozik az ember, hihetetlen gazdagság van itt.
Itt jött el az ideje a kávénak. Leslie oda-vissza van a Starbucks-ért, én meg mindig máshova mennék, mondván Starbucks-ba bárhol mehet az ember, és mindig pont ugyan olyan is lesz. Itt viszont nincs autentikus kávézó, így maradt a Starbucks.
Innen metróval mentünk az Orchard Road-ra. A metró automata, nincs vezetője. A peronok védettek, nem lehet beesni a sínekre. Nem csak egy korlát van rajta lévő ajtókkal, hanem az egész a plafonig ér, teljesen zárt. A rajta lévő ajtók csak a szerelvény ajtajaival együtt nyílnak ki. Állítólag van itt sofőr nélküli taxi is, önvezető autó visz A-ból B-be.
Vissza az Orchard Road-ra, ami egy bevásárló utca. Ezt úgy kell elképzelni, hogy kb. 2 km hosszan egymást érik a luxusmárkák üzletei. Nem a magamfajta jár bevásárolni ide, de megint csak érdekes a hely, és hozzá tartozik Szingapúr hangulatához. Ha ehhez akarom hasonlítani a Kuala Lumpur-ban lévő bevásárlóutcát, akkor az kb. egy butik sor. És az is durva!
 |
| Ez a kis utca az Orchard útról nyílik, ez hangulatos |
 |
| A Merci kicsit "ciki" :) |
Innen mentünk a China Town-ba, itt találkoztunk Vasenttel újra. Ettünk duriánt, amit a gyümölcsök gyümölcsének is hívnak, de nekem a kategória élén továbbra is a mangó marad. Persze finom volt, nem is tudom mihez hasonlítani az ízét, édeskés, lágy állagú, jó nagy mag körül lehet leenni a lényeget. És irgalmatlan drága. Itt főleg...
Ettünk ittunk még itt, belehúztunk az estébe, ezért is vagyok eléggé kipontozva. Leslie már rég alszik...
De még gyorsan pár szót a ma látott érdekességekről:
Itt ha szabálytalanul parkolsz, akkor a motorra is kerékbilincs kerül:
Nagyon szigorú szabályok vannak, és be is tartatják őket. A belvárosba behajtási díj van, az út tele van sebességmérő kamerákkal, a lámpáknál piroson áthajtás érzékelő van (ilyen nálunk is kellene...).
Van ahol fedett a járda:
Erre nem sikerült rájönnöm, hogy mit takar:
És akkor a magyar vonal:
Elképesztő gazdagság, hihetetlen tisztaság, szigorú szabályok, szabálykövető emberek, több kultúra keveredése. Röviden. Holnap folyt.köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése