2016. október 13., csütörtök

India: Agra 40

Ma jó korán felkeltünk, hogy még a tömeg előtt kiérjünk a Taj Mahal-hoz. 6-tól van reggeli, mi pontban 6-kor ott voltunk és még várnunk kellett. De megérte, kicsit jobb volt a választék mint tegnap. Tegnap viszonylag későn mentünk és a többiek addigra lerabolták a kínálatot, ami egyébként sem túl bőséges ezen a szálláson.

A mai reggeli
Utazás a Taj Mahal-hoz

Ő is reggelizik
Megvettük a belépőt, ami mellé járt egy fél literes víz és a cipőre ilyen vékony szövetből készült zsák. A Taj Mahal belépője 1000 rúpia/fő (kb. 4e Ft), ez eddig a legdrágább hely. Az Agra Fort pl. 550 (helyieknek 40, itt ~14-szeres a szorzó), nagyobb helyek ilyen 500 körül vannak, kisebbek pedig 200 körül. A pénztárnál ajánlkozott egy srác, hogy ő hivatalos idegenvezető, kérünk-e vezetést. Újabb 1000 rúpiáért. Több helyen ajánlkoztak már, sehol nem kértük. Első körben őt is visszautasítottuk. Többé-kevésbé elolvassuk az információs táblákat, az úgy elég. De végül úgy voltunk vele, hogy ez az egyik legnagyobb látványosság, akkor legyen teljes a kép. Jött velünk a vezető. Ennek volt olyan előnye is, hogy előre vitt a sor mellett a biztonsági ellenőrzésnél, bár ez reggel még nem volt hosszú.

A Taj Mahal egy síremlék, nagyságrendileg 400 éves (az 1600-as években épült). 22 évig építették, 17 évig az épületet, 5 évig pedig azt ami körülveszi. A főtervezője török volt. Az akkori uralkodó, Shah Jahan építtette a felesége halála után. Az síremlékre és az azt körülvevő épületekre a tökéletes szimmetria és egyensúly a jellemző. 4 kapuja van, ezek teljesen egyformák. A síremléknek is minden oldala egyforma. Egyedül a kapukon és a síremléken lévő Korán idézetek térnek el, ezek különböző fejezetek és imák. A Taj Mahal minden eleme márvány, amiből semmi nincs festve, anyagukban ilyen színűek, a világ több pontjáról hozták ide őket. Hihetetlen aprólékossággal van kidolgozva minden részlet. A síremléken belül (ahol egyébként tilos fotózni) egy kb. 5-7 cm átmérőjű virág pl. 46 apró márvány elemből áll. És ezekből rengeteg van.

Sok helyen optikai illúzió "áldozata" az ember, pl. a Korán idézet függőleges része látszólag egyforma széles. De valójában fölfelé szélesedik, ez kell ahhoz, hogy egyformának látszódjon. Vagy pl. az épület oldalán lévő oszlopoknak 4 oldala van, de a minta olyan rajta, hogy ha kicsit messzebbről nézi az ember, akkor nyolcszögűnek látszik.

A Taj Mahal a világörökség része, és a világ hét csodája közül az első helyen jegyzik. Most már értem, hogy miért. Elképesztő hely, hihetetlen mértani pontossággal és precizitással van megcsinálva minden. Vezetőnk szerint egyetlen legapróbb hiba sincs benne. Az épület belsejéből a síremlék közepénél ha kinéz az ember, akkor tökéletesen egy vonalban van a másik oldal, a bejárat, a közelebbi kapu közepe és a hátsó kapu közepe. Ezek több száz méter távolságban vannak egymástól, tényleg hihetetlen. Lélegzetelállító hely! És ami végképp lélegzetelállító lehet, teleholdkor ide látogatni. Akkor állítólag fehéren világít az egész épület.

A kapu mögött ott a Taj Mahal
 

Gyönyörű
A kapu hátulról, a Korán idézetet kivételével pont olyan mint elölről
Szimmetria mindenhol
 

Jobbról és balról egy-egy mecset található, természetesen egyformák



A mecset is szimmetrikus
"Megtévesztő" oszlop

Ezen kívül is sok-sok információt megtudtunk, ezeket itt nem írom le, itt lehet olvasni a Taj Mahal-ről bővebben (többé-kevésbé az, amit a vezetőnk is mondott, de egyes részletek kicsit eltérnek): https://hu.wikipedia.org/wiki/T%C3%A1dzs_Mahal

Vezetőnk a végén persze bevitt minket két üzletbe is, biztos barátok vagy jutalék jár érte, nem tudom. Az egyikben vettünk pár apróságot, a másikban már nem sok időt töltöttünk. De összességében megérte felbérelni, sok hozzáadott értéke volt. Arról nem is beszélve, hogy sok minden másról is beszélgettünk a látogatás során.

Innen a Guru ka Tal-hoz mentünk auto riksával, ami tegnap ugye kimaradt. Most odaértünk, nem volt dugó. Egészen pontosan dugó az volt, csak nem állt be teljesen az út. Ez is egy szép hely. A templomban leültünk a szőnyegre és hosszú perceken át hallgattuk a felolvasást. Ez a templom is hó fehér márványból van, a tűző napon alig lehetett ránézni úgy vakított. Itt nem volt senki aki beszélt nekünk a helyről és a vallásról, de nem is éreztük a hiányát, az előző szikh templomnál sok információt megtudtunk. De itt is megkérdezték, hogy szeretnénk-e ebédelni.

Guru ka Tal
Vakítóan fehér

Itt is van szimmetria

Innen visszamentünk a szállodába, pontosabban Costa Caffee-ba.

Szállásunk, aljában a Costa Caffee-val
Flat white és csokis süti, igen, ez egy másik kép :)
Bőven volt még idő a vonat indulásáig, így sétálni kezdtünk a városban. Belebotlottunk egy plázába. Akkor már megnéztünk, hogy milyen. Hát, akinek itt van üzlete az valószínűleg éhen hal. Szinte ember nincs benne, csak 1-2 lézeng, az üzletekben senki, mozgólépcsők nem is mennek. Már az alsó szint végén is üresek az üzlet helységek, feljebb még rosszabb a helyzet. Az utcán egy ilyen gurulós kordélyról komolyabb forgalmat csinál egy banán árus mint itt egy üzlet. Az aljában volt egy McDonald's is. Ki kell bírni este 11-ig, akkor ér be a vonat Jaipur-ba, meghoztuk azt a rossz döntést, hogy kipróbáljuk. Én nem eszek ilyen kaját otthon, így összehasonlítani sem nagyon tudom. Amennyire emlékszem régről, a krumpli otthon is ilyesmi, a szendvics értelemszerűen csirkés volt és rendesen csípett, az otthon tuti nem ilyen. Hát erről ennyit.

Itt ez nem jön be...
Ilyen is volt
Még mindig maradt egy kis idő, így elmentünk a helyi piacra. Ami úgy néz ki, hogy az út szélén árulnak mindent. És rengeteg ember van, nem úgy mint a plázában. Itt ez működik. Egyszer csak ilyen skandálásra lettünk figyelmesek, ami egyre hangosabb volt. Szemből jött egy csoport, először arra gondoltam, hogy ez is valamiféle fesztivál, de ezek tüntetők lehettek. Ha úgy nézzük, fesztivál volt ez is... Vittek valami bábút elől, kiabáltak, kamerások voltak körülöttük elég nagy kamerákkal, lehet, hogy TV-sek. És aztán a bábút az út közepén felgyújtották, ekkor hangos örömujjongás tört ki. Jobbnak láttuk arrébb menni. Lefényképeztem, de inkább nem teszem fel róla a képet. Kicsit később a másik irányból jött egy elég rendesen berácsozott autó, tele egyenruhásokkal, valószínűleg mentek rendet csinálni. Mi ekkor már jó távol voltunk tőlük.

Itt az út mentén megint találkoztunk a szegénységgel. Mindenféle fából és fóliából összetákolt viskókban élnek emberek. Látszik, hogy az nem ideiglenes, ott élnek. Van bent ágy, tűzrakó hely, még TV is. Áram mondjuk nem tudom honnan. Két helyen is láttam TV-t, de egyik sem működött. Az utca másik oldalán pedig társasház szerű épület. És ezek az emberek ott élnek egymás mellett békésen. Valahogy olyan érzésem van, hogy ebből nálunk komoly társadalmi feszültség lenne, de itt teljesen elfogadott. Persze azt is tudom, hogy otthon is van ehhez hasonló helyzet, csak itt az arány más. Sokadszor jut eszembe, hogy a világban nagyon egyenlőtlenül vannak a javak elosztva. Ha így nézzük, akkor én azért lehetek most itt, mert valakik szegények. Ez nyilván nem ilyen egyszerű, de ez is egy nézőpont.

"Lakás"
A szálláson felvettük a csomagjainkat és elindultunk az állomásra. Az állomáson is mászkálnak majmok. Ezek így aranyosnak tűnnek, de vigyázni kell velük. A vonatunk egészen pontosan megjött. Baromi hosszú, a peron melletti kijelzőn ki van írva, hogy melyik kocsiosztály hol lesz a megállás után, így pontosan oda lehet állni ahol majd fel kell szállni. Kulturáltan működik a dolog. A vonat eleje zsúfolásig tele, az a "mint a filmekben" rész, utána jönnek a komfortosabb vagonok. Az osztályunk most 2AC, nagyon hasonló az előzőhöz, de itt csak két ágy van egymás fölött. Kicsit szellősebb. Most egy amerikai párral utazunk együtt, ők vannak lent, mi fent. Kicsit beszélgettünk az elején, de nincs az a cimbizés. Ők is Jaipur-ig jönnek, ez kb. 240 km és 5 óra. Nem egy gyors vonat.



Nem ezzel megyünk...
...hanem ezzel
A vonat "mint a filmekben" része
2AC
Most egyébként itt blogolok a vonaton, valahogy így:


Katonák most is jönnek-mennek, szívesen lefényképezném őket, de elég valószínű, hogy nem örülnének neki. Nem próbálkozom meg vele.

Megérkeztünk Jaipur-ba. Amint leszálltunk a vonatról, odajött hozzánk egy srác azzal, hogy ő elvisz minket. "OK, köszi, nem kérjük", "nem, nem kell", "tényleg nem kell", "gyalog megyünk" és ehhez hasonlókat mondtunk. A szállásunk elvileg 10 perc séta. De ezt nem tudtuk meg, ugyanis ha így nézzük, ő győzött. Az történt, hogy nem adta fel. Eleinte udvariasan küldjük el a hozzá hasonlókat, aztán ha nem adják fel és nem értenek belőle, akkor ötödszörre már nem annyira kedvesen. Ebből azért érteni szoktak. Ő sem adta fel, de ő jó fej volt. Nem a süket dumát ismételgette. De mi csak mondtuk, hogy hagyjon már, tényleg közel van, nem kell tuk-tuk szolgáltatás, 10 perc. Mire azt mondta, hogy tudja, ezért csak 20 rúpia. Na jó, ez 80 Ft, ha ennyire el akarsz vinni, akkor vigyél el. Ennyiért tényleg nem sétálunk 10 percet sem. Már az sokat mondott, hogy "Ferrari" kiírás van a tuk-tuk-ján. Így is vezeti :) Az egyik kanyarban én azt hittem felborulunk, elöl ezeknek csak egy kereke van, kanyarban főleg nem úgy megy mint egy sínautó, azért ezzel nem lehet rodeózni. Gondoltam én, de lehet :) Elvitt a szállásra, túléltük, és akkor jött a következő ajánlata, ő holnap egész nap fuvaroz minket 600 rúpiáért. Beszélgettünk róla kicsit, végül is volt ahova 500-ért mentünk oda-vissza, ez 100-al több és egész napra, nem rossz ajánlat, belementünk. Meglátjuk mi lesz holnap, elvileg 10:30-ra jön Ali, a holnapi sofőrünk, aki 7 éve tuk-tuk-ozik. Jól beszél angolul, jó volt a marketing stratégiája, lássuk be jól csinálta.

A hotelunk baromi jó, az eddigi legjobb. Szép az épület is, a szoba is, ami tágas, nagy a fürdőszoba, csendes a légkondi :)



Végül pedig álljon itt egy életképes és érdekes járműves szekció:

Külön kérik, hogy dudáljál

Motoron négyen, tuk-tuk-ból fényképeztem, így sikerült...
Busz
A nők hosszú ruhában oldalt ülnek mint a lovon, sokszor kisgyerekkel
Ez is busz, ez jobban tele van
Ő tuti nagyobb forgalmat bonyolít bármelyik üzletnél a plázában
Megfáradt árus
Ez is tuk-tuk-ból készült, de ezen a képen semmi furcsa nincs

Ő nagyon szerette volna, hogy lefotózzam





Ma persze készült egy-két ilyen fotó is:

Ma 40

Ennyi volt az ünneplés része :) Na jó, ha úgy nézzük, az egész út egy ünnepelés. Arról nem is beszélve, hogy ma este két korty pálinkát ittam :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése