India: Alleppey hajózás

Ma reggel Binu-ék lakásában ébredtünk. Kedves tőle, hogy felajánlotta, hogy aludjunk itt. Ő most a családjával együtt Hyderabad-ban lakik, így a lakás üres. Lakópark szerű a hely, komoly védelemmel, nagy kapu van őrökkel, nem lehet csak úgy bemenni a területre. A lépcsőházba sem lehet akárhogy bejutni, ujjlenyomat leolvasó van.

Kilátás a lakásból

Tegnapi sofőrünk, Shine 9-re jött értünk, Alleppey-be indultunk, ahol hatalmas holtág rendszeren (nem biztos, hogy ez a legjobb szó rá, "backwater") lehet hajózni.


Kerala-ról az első benyomások:
Az már a repülőtérről Kochi-ba vezető úton is feltűnt, hogy ez a rész nagyon más mint az északi. Sokkal zöldebb, rengeteg pálmafa van. Jóval rendezettebb itt ránézésre is minden, sokkal fejlettebb rész. Az úton automata sebességmérő van, hatalmas óriásplakátok, az út mentén autószalonok. Az autók sincsenek össze-vissza sérülve.

Persze van összevisszaság a forgalomban, azért Indiában vagyunk, de itt már simán mernék vezetni, kb. dél-olasz a stílus. Persze ha a zebránál arra vársz, hogy megálljon egy autó és átengedjen, akkor életed végéig ott fogsz állni. De egy átkelésnél talán már nem kell olyan nagy mértékben kockáztatnod az életedet (ami persze túlzás, de jóval könnyebb átjutni).

Nincsenek tehenek sem az úton, viszont sok keresztény templom van. Nem láttam még olyan nőt, lányt sem akinek a kendő úgy van a fején, hogy csak a szeme látszik. Északon sok ilyet lehetett látni. Ott csadorban lévő nők is voltak, igaz csak elvétve, ők valószínűleg külföldiek.

Nem említettem az északi részről, de a hinduizmusnak van egy ilyen horogkeresztre nagyon hasonlító jelképe is. Ha egyszerűbben van ábrázolva, akkor egy az egyben horogkereszt, csak nincs 45 fokban elfordítva. Van róla fénykép is, de a blogra ilyet nem tettem ki. Rá lehet keresni google-val.
Itt délen ezeket a szimbólumokat sem láttam még.


A férfiak pedig ilyen lepedő szerű valamit hordanak, lungi a neve. Teljes hosszában bokáig ér, akkor látszólag szoknya szerű, vagy fel van hajtva, akkor térd fölé ér, akkor ilyen short szerű valami. Érdekes, főleg amikor egy inggel hordják. De az látszik, hogy itt ez a tradicionális viselet.

Itt a nyelv is más, malayalam amit beszélnek (érdekes, hogy visszafelé olvasva is ugyan az). Semmi köze a hinduhoz, teljesen más az írásmódja is. Vasent sem beszélni olvasni sem tudja, angolul beszél ő is mindenkihez.

Itt Keralában kommunista elveket valló politikai erő van hatalmon, így sok felé látni vörös zászlót sarlóval kalapáccsal, érdekes látvány.

De akkor vissza a naphoz, elindultunk Alleppey felé.

Kochi-ban is van Infopark :)

Az autópálya fizetőkapujánál ez a srác szedte a díjat, hatalmas köteg pénzzel a kezében

Nagyon úriasra vettük az utazást, eddig tömegközlekedést használtunk, auto riksát és vonatot, most pedig légkondis szinte új autóban ülünk, sofőrünk van. Hatékony, mert gyorsan eljutunk oda ahova akarunk, de hozzám az előző mód közelebb áll.

Megérkeztünk Alleppey-ba, kisebb-nagyobb bambuszból készült tetejű hajók álltak a parton. A nagyobbakban van légkondicionált szoba is, a mienkben egy, a még nagyobbakban több is. Mert a mienk sem volt épp kicsi. Sofőrünk is velünk tartott, így csak négyen voltunk rajta, plusz a személyzet. Elfértünk volna ott vagy húszan is.

A legszebb rész az volt, amikor a csatornában mentünk és jobbról-balról pálmafák voltak. Lenyűgöző ez a hely. Most már értem, hogy Binu miért mosolyog állandóan :)

Itt lehet átjutni egyik hajóból a másikba

 

Elindultunk :)

Pilótafülke

Megálltunk, hogy megkóstoljuk a tuddi-t, ami helyi kókusz likőr. Opció volt az is, hogy veszünk egy literrel. Egészen addig, amíg meg nem kóstoltuk. Egyikőnknek sem jött be, gyakorlatilag még fermentálás alatt van. Egyébként is vékony jég ez itt, hogy az ember beleszalad-e egy rendes hasmenésbe, jobb nem kockáztatni. Én ezt eddig megúsztam, pedig megkóstolok ezt-azt, eszek az utcán is. Persze véd a pálinka és a probiotikum. Pszichésen mindenképpen :)
Szóval ebből egy korty volt, nem jött be. A hely sem volt valami tiszta ahol árulták. Ha ízlett volna, akkor valószínűleg vettünk volna belőle, de így nem.

Nem a mi italunk volt

A hajózás kb. 5 órás program volt, a felénél ebéddel. Volt ott sült hal, csirke, rizs, zöldség (végre zöldség, ez eléggé hiányzik...), curry-s szósz, rendesen belakmároztunk. Ami jól is esett, mert nem reggeliztünk, inkább egy órával többet aludtunk reggel.

Akik segítik a kajás képek elkészítését :)

Ez egy iskola, "iskolabusszal"

Érdekes látvány

Voda még itt is

Óriásplakát a kereszteződésben

Bhai Sahab

A vissza úton kifogyott a gázolaj a hajóból. Épp egy ilyen mólónál, és még volt egy kis lendületünk, így a vezető, Jomon, arra kormányozta a hajót. Viszont a lendület kicsit még soknak is bizonyult, nekimentünk a mólónak. Nem vészesen, de ezt nem így gondolta az biztos.

Ennek a mólónak nekimentünk...

Hihetetlen csend és nyugalom van ezen a helyen. Ami annyira jól esik az elmúlt 10 nap után. Ez a másik véglet. Itt kicsit le van lassulva az idő. A Duna-delta jutott róla az eszembe. Volt olyan rész is, ahol egy fél órára elaludtam. El tudnék itt tölteni pár napot egy hajón.

Kaptunk egy kis rágcsálnivalót, onion pakora, hagymás valami, nagyon finom

Kikötöttünk, majd elindultunk Thekkady-ba autóval. Előtte megálltunk még az út mellett az árusoknál.

Fűszer árus lungi-ban

Lungi hosszan és felhajtva

Majd tovább indultunk, akkor találkoztunk ezekkel a vonuló emberekkel, akik valami skandáltak:

Ilyen plakátok is vannak az út mentén

Az út kb. 150 km, ami alatt ránk is sötétedett. Az út rendesen kanyargott, jó lett volna látni világosban, hogy hol jártunk mert biztos szép hely.

Megérkeztünk a Bamboo Grove-be, itt van a mai szállásunk. Tulajdonképpen egy bambusz erdő, de ebből sem sok látszik a sötétben. Holnap majd meglátjuk, hova is jöttünk.
Egy pár érdekesség azért ért a szálláson. Először is az őr látta, hogy hárman vagyunk, és simán elvitt minket egy olyan bungalóba, ahol csak két ágy van. Kérdeztünk, hogy akkor ezt most hogy, három főre foglaltunk. Mire: nem-nem, csak két fő. Oké, akkor másik szoba kell, kell még egy ágy. Nem, nem tud adni, nincs. Mondtuk, hogy fizetünk érte, csak adjon. Leslie és Vasent kimentek kifizetni a sofőrt és elintézni a szoba ügyet. Majd visszatértek egy plusz ágyneművel. Összetoltunk a két ágyat, és hárman aludtunk rajta keresztbe. Egy ilyen apróság nem állít meg minket :)
És a víz. Kinyitottuk a csapot, nem jön belőle a víz. Tekertünk már mindent, a ház mögött is, semmi. Szóltunk, lett víz. De csak hideg :) Ezek itt a körülmények, amúgy minden OK.

És akkor még pár szó Vasent-ről. Nagyon jó érzés, hogy újra találkoztunk. És ami érdekes, hogy annyira természetes, hogy együtt bandázunk. Olyan, mint ha most lett volna a legutóbbi borozós túra ahol még ő is ott volt, most meg itt túrázunk. Mint ha nem is telt volna el közben 1,5 év. A beszélgetések ott folytatódnak ahol 1,5 éve abbahagytuk :)

Mára csak életkép az útról: