A mai nap is egészen kikerekedett a végére, mert nem indult valami ideálisan.
 |
| "Szokásos" reggeli |
A Lotus templomhoz vezetett a mai első utunk, metróval. A metrózás már annyira jól megy mint ha helyiek lennénk. Egyébként alig látni rajta külföldit. Bár igazából az egész városban alig látni külföldit.
 |
| A metró lejárata (ami igazából feljárat) előtti "sima" és auto riksák |
Megtaláltuk a templomot, ezzel nem volt gond, de lemaradtunk róla. Az utcán ugyanis több száz méteres sor állt a biztonsági ellenőrzéshez. Előre mentünk, hogy megnézzük van-e külföldieknek külön bejárat a szokásos háromszoros áron. De itt nincs, mert hogy belépő sincs. Végig kellett volna állni a sort, ami tűző napon minimum 2 óra lett volna, de lehet, hogy 3. Csináltunk képet a kerítésen kívülről, és elindultunk vissza a belvárosba. A metró és a bejárat közötti úton volt minden: ingyen konyha, földön fekvő emberek, eladó sereg mindenféle portékával, ételekkel-italokkal.
 |
| Háttérben a Lotus templom |
 |
| Végeláthatatlan sor... |
 |
| A Lotus templom |
Út közben belebotlottunk egy nevezetességbe, a Jantar Mantar-ba, ami egy obszervatórium. Felújítás alatt van, de azért így is átjött a lényeg.
A bázisunkhoz tartottunk, ami a Connaught tér. Minden nap megfordultunk itt. Közben keresztül mentünk egy piacon ahol hangos alkudozás ment, ez a helyiek piaca. Itt érezhető volt, hogy vigyázni kell az értékekre, elég nagy volt a kavarodás.
 |
| Connaught tér, középen hatalmas indiai zászlóval |
Betértünk még a helyi Startbucks-ba, ami egy Café Coffee Day. Egész jó kávét adtak, hozzá garlic naan-t (fokhagymás kenyér), és vettünk egy csokis sütit is vanília fagyival.
 |
| A sütiből nem spórolták ki a csokit, jó tömény volt, ahogy kell |
Ez így nagyon rendben volt, igazán jól esett. Ez nem volt olyan nagyon olcsó, de azért drágának sem mondható. Hozzáteszem ez itt egy viszonylag puccos környék. De ár-érték arányban teljesen rendben volt (messze jobb mint a Starbucks).
Innen vissza a szállodába, ahonnan már délelőtt kijelentkeztünk, de a csomagunkat ott hagyhattuk. És akkor irány a Delhi pályaudvar. Eljött az ideje a várva várt vonatozásnak.
 |
| Delhi pályaudvar, szokásos tömeggel |
Csomag röntgen, de fémdetektoros kapu tapogató emberrel nincs mint a metró bejáratánál. A vonatunk az internet szerint a 4-es vágányról indul, ami így is volt.
Az osztályunk 3AC, ami azt jelenti, hogy 3 ágy van egymás fölött és légkondis. A légkondi rendesen működik, kicsit túl rendesen is. Az ágyak pedig úgy néznek ki, hogy ha a középső le van hajtva, akkor az a háttámla és az alsón lehet lehet ülni, hárman, a fölsőre pedig pakolni lehet. A folyosó másik oldalán pedig hosszában vannak ágyak, de ott csak kettő van egymás fölött.
Egy indiai családdal utaztunk akik két kisgyerekkel vannak. A nagyobbik 6 éves, beszél angolul, bár kicsit félve szólal meg. Agrában laknak, valamilyen arany templomot voltak megnézni, amihez még repülniük is kellett. Kedvesek, egészen sokat beszélgettünk velük, megkínáltak chips-szel is :)
A vonaton egyébként árulnak mindent. Kb. 2 percenként jönnek el, hogy vegyél teát. Utána a kajás jön, az után a könyv árus, majd teás megint, utána power bank-ot lehet venni és fülhallgatót, majd jön megint egy teás. Teásból van a legtöbb. Utána vizet lehet venni, az után pedig kávét, majd paradicsom levest, és megint teás jön. Én meg cipelek itt egy két literes vizet, hogy kibírjam az utat. Nincs itt baj, jól működik minden. És van rendes konnektor is, lehet tölteni mobilt, laptopot. Ilyen van a metróban is. Ja, és fegyveres katonák is mászkálnak fel-alá a vonaton, géppisztollyal. Biztonságban érzem magam. Ez nem olyan mint a piacon. De egyébként ott sem volt semmi gond.
Most a vonaton írok, eddig teljesen rendben van ez a vonatozás. Egyáltalán nem úgy néz ki mint a filmekben ahol még a vagonok tetején is ülnek. Itt annyian vannak amennyi hely van, helyjegyes a rendszer. Megjegyzem mellettünk ment el olyan vonat amiből lógtak ki az emberek. Na az olyan volt mint a filmekben.
Mondjuk néha így ránt egy nagyot, az nem tudom mi, remélem minden rendben van ezzel a vonattal :)
A vonattal nem volt semmi gond, rendben megérkeztünk Agrába. A gyerekek anyukája Jaya, nagyon kedves, határozott, jól beszél angolul, egészen sokat beszélgettünk. Amikor mondtuk, hogy hol foglaltunk szállást, felajánlotta, hogy menjünk együtt és osztozzunk a költségeken, ők is arra laknak. Hatan voltak, elsőre nem értettük, hogy mekkora autóba fogunk beférni, de beleegyeztünk. A kijáratnál ránk rontottak az auto riksások, de hagytuk Jaya-t alkudozni. Akkor lett világos, hogy auto riksával megyünk. Amit egyébként tuk-tuk-nak is hívnak, mint Bangkok-ban. Az is világos volt, hogy ennyien nem férünk el egyben, ketté osztódtunk. A fél család elment eggyel, Jaya, az egyik kisfiú és Leslie beszálltak egy másikba hátra, én pedig a sofőr mellé előre a két hátizsákommal. Elöl egyébként egy hely van, a sofőré. Erről sajnos nincs fénykép, pedig sokat megért volna nekem. Félig kilógva utaztam elől egy auto riksában, az út alatt végig arra koncentráltam, hogy ne essek ki :)
Az indulás után Jaya és a sofőr komoly szópárbajba keveredtek. Aminek a lényege az volt, hogy a nő meghiúsította, hogy az auto riksás jó drágán elvigye a külföldieket. Rendesen leteremtette a sofőrt, csak néztünk. Azt mondták, és olvastam is az út előtt, hogy nagyon más ha van velünk egy helyi. Akkor nem tudnak átverni, úgy értem többszörös áron eladni dolgokat. Itt testközelből látszott, hogy ez mit jelent.
A hoteltől nem messze tettek ki, Jaya megadta a telefonszámát, hogy ha bármi gondunk lenne, akkor csak hívjuk fel. Arról nem is beszélve, hogy a végén nem fogadott el tőlünk semmit.
Köszönjük Jaya! Dhanyavad Jaya!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése