India: Mumbai

Reggel fél 8 körül értünk be a vonattal Mumbai-ba. Eléggé nyúzottan és fáradtan. Kulturáltan működik ez az éjszakai vonat, időben jött, a peron mellett ki van írva, hogy hol kell felszállni (mert baromi hosszú, a mai 21 kocsiból állt), van olvasólámpa, 220-as konnektor, tiszta a lepedő, működik a légkondi, még a wc is tiszta. Tényleg rendben van. De azért olyan jót aludni nem lehet rajta. Rázkódik, nyikorog, sokszor felébredtem, amikor aludtam akkor sem mélyen. Elég volt ebből kettő erre az útra, de ezek kellettek, hogy ez az élmény is meg legyen.

Ezzel a vonattal jöttünk

A szállásunk egészen közel van az állomáshoz, 600 méter kb., így elgyalogoltunk. Ez a környék azért kaotikus, koszos, vannak szagok is, és utcán élő emberek, végül is a pályaudvar mellett vagyunk. Fiatal nőt is láttunk a földön két kisgyerekkel, tényleg kemény környék.

A szállásunk nekem nem annyira tetszik, egyrészt a környék miatt, másrészt a szoba is nagyon szűk és tűzfalra néz ami 1 méterre van az ablaktól. Mindegy, nem sokat leszünk itt, ráadásul olyan fáradt vagyok, hogy tuti jól fogok aludni.

Délelőtt kicsit foglalkoztam a bloggal, még mindig van lemaradás, de azért haladok :)

Ezután bementünk a városba. A tengerpart irányába indultunk.

Vannak tehenek az utcákon, de itt ki vannak kötve

Angol nyomok

Taxi

Láttunk egy bírósági épületet ami nagyon szép és egy egyetemi épületet is. Egyiket sem lehetett jól lefényképezni, mert sok fa és pálmafa vette őket körül, ettől amúgy még szebbek, csak a kép nem adja vissza. Krikettező fiatalokat is láttunk, nagy divat ez itt.

A város sokkal élhetőbbnek tűnik mint Delhi. Először még vitatkoztam ezzel, de be kell látni, hogy így van. Sok üzlet van, egészen rendezett (indiai viszonylatban, hangsúlyozom), nincs tuk-tuk a városban, taxik vannak. És emeletes buszok, erősen látszanak az angolok hagyatékai. Az épületeknek neve van, mint Angliában, a stílusuk is sok esetben jól felismerhető.

Mielőtt leértünk a partra, beültünk a kedvenc Cofé Coffee Day kávézónkba egy kávéra. Természetesen járt mellé a hozzá igen jól passzoló csokis süti is vanília fagyival.
Nagyon érdekes, hogy ezeken a helyeken nincs mosdó. A maximum, hogy kézmosási lehetőség van. De van ahol még ez sincs. Teljesen igényes a hely és nincs wc. Baromira nem értem. És ez nem egyedi, más kávézóban és étteremben is találkoztunk már ezzel.

Sok plusz egyedik, biztos unjátok már, én nem :)

Leértünk a partra. Jó hosszú a partszakasz, 3,5 km. Végigsétáltunk az íven. Szép, de inkább csak messziről. A tengerbe beleengedik a szennyvizet, ezért ott nagyon büdös van. És a tenger vize sem tiszta, nem csak a szennyvíztől, ahol nincs büdös, ott is koszos. Bele nem mennék. Persze egy-két fiatal fürdött benne, volt aki farmerban... Az ív másik oldalán pedig alig látszódtak az épületek, akkora a szmog. Szóval szép is meg nem is. Ismét a kettősséggel találkoztunk. De azért jó volt itt sétálni.

A városban sok a külföldi, de a fiatalokat ez nem érdekli. Itt egyáltalán nem vagyunk olyan érdekesek mint a korábbi helyszíneken, nem jönnek oda fényképezkedni, nem szólítanak meg lépten-nyomon. Mint ha itt sem lennénk :) Modern, vagány fiatalok vannak itt Mumbai-ban.

A sétány végén van egy baromi szép épület, nem sikerült rájönnünk, hogy mi az. De nagyon kettős az érzés itt is, mellette nyomornegyed van. Ha nem is bádogváros, de itt is életvitelszerűen élnek fóliázott sátrakban meg az út mellett a porban. Nagyon kemény.

100 méterre van az előző fotón látható épülettől, és nem csak ekkora

Elmentünk még a bazárba, de hatalmas a tömeg. Nem okozott ez rossz érzést, egyszerűen csak fáradt voltam az éjszakai vonatozás után, és sokkal inkább vágytam nyugira és csendre. Ez persze nem az a város ahol van ilyen pont (bár a krikettező park viszonylag csendes volt annak ellenére, hogy a város közepén van), de a bazár erre még rátesz egy lapáttal. Még két nap a Diwali-ig, itt is nagy a tömeg, az előző helyen látott mindenféle színes porokkal, virágokkal, ruhákkal, díszekkel. Átvettük kicsit az életérzést és eljöttünk innen.

Fashion street, kilométer hosszan árulnak itt ruhákat, főleg farmereket

Street food

A hotelbe vissza úton bementünk egy étterembe. Mondhatni egy puccosabb étterembe, egy ilyen éjszakai vonatút után ez járt. Akkora adag vacsorát kaptunk, hogy a végét tényleg csak becsületből ettük meg. Van egy olyan rossz szokásom, hogy ha valami nagyon finom, akkor nem tudom megállni, hogy ne egyem túl magam. Most sem tudtam, a végén úgy gurultam ki az ajtón.
Meg kell, hogy jegyezzem, ez volt az eddigi legfinomabb vacsora. Indiai zöldség leves, majd csirke gyömbéres szószban, sajtos-fokhagymás naan, tojásos rizs, hozzá szósz és kétféle hagyma, mangó juice. Leslie gombalevest kért, és az ő főétele masala-s csirke volt. Négy embernek is elég lett volna amit rendeltünk.

Az eddigi legjobb vacsora

Pihentem egy órát, majd 9-re megjött a hotelbe Rizwan. Ő is egy indiai kolléga aki már visszajött Indiába. Elmentünk taxival a tengerpartra ahol délután is sétáltunk. Ilyenkor este még nagyobb itt az élet, fiatalokkal van tele. A hangulatra rátesz a Diwali is, tűzijátékokat lőnek fel az emberek és petárdáznak. Elsétáltunk egészen a végéig ahol egy nagyobb homokos tengerpart van, idáig nappal nem jöttünk el. Itt kipróbáltunk kétféle újabb stree food-ot. Mondanom sem kell, hogy egy kicsit sem voltam éhes, sőt... De ki kellett próbálni, nem vagyok itt minden hétvégén, főleg úgy nem, hogy egy helyi ismerőssel találkozok.

Visszasétáltunk még egy darabon, 3 órát beszélgettünk. Érdekes és nagyon jó érzés volt itt találkozni :)
Ahogy sétáltunk, egyszer csak egy férfi integet és kiabál nekünk, hogy menjünk onnan. Nem értettük mi van, de arrébb mentünk. Akkora petárda robbant mellettünk, hogy percekig csengett a fülünk. Elég kontrollálatlan körülmények között megy ez itt, és nem csak azokat a játékszereket lehet itt megvenni mint nálunk szilveszterkor.

Ezek veszélytelenek

Éjfék körül értem vissza a hotelbe, úgy dőltem be az ágyba mint egy hulla. Jó kis nap volt :) Holnap pedig újra találkozunk Vasent-tel.