India: Agra

Egy könnyed napon vagyunk túl. 8-kor csörgött a telefon, azt kérdezték, hogy mikor kívánunk reggelizni. Így, hogy felébresztettek, mondtuk, hogy kb. fél óra múlva... A reggeli nem olyan jó mint az előző hotelban, de azért elmegy. Rántottát itt is adtak külön kérésre. Amúgy a hotel sem olyan jó mint az előző. Kicsit koszos az ágynemű, kicsit lepukkant a lépcsőház, nincs palackos víz a szobában, csak 2 órára jó a wifi kód és a net inkább nem megy. Persze ha kinézek az utcára és látom a földön fekvő embereket, akkor egyből rájövök, hogy semmi problémám nincs, sőt.

Itt is bőséges a kínálat tuk-tuk-ból, ahogy kiléptünk reggel az ajtón megrohantak minket. Az Agra Fort-hoz vitettük magunkat. Ez az erőd is az 1600-as években épült. Illetve ez nem ilyen egyszerű, mert egy előző erődre építették rá, amiről viszont nem tudom, hogy mikor épült. Az most "alagsor", nem látogatható. Az erőd hatalmas, sokkal nagyobb mint a Delhiben lévő Red Fort, építészetileg is gazdagabb. Stílusában hindu, perzsa és muszlim jegyek keverednek. Csak a 25%-a látogatható, a többit a hadsereg birtokolja. De ezzel a 25%-al is elment legalább másfél óra, tényleg nagyon nagy.

Háttérben a Taj Mahal

Mókus egy őr kezében

 

Szimmetria, majdnem... :)

Következő úti cél a Guru ka Tal szikh templom lett volna. Azért csak volna, mert nem jutottunk el oda. Az erőd előtt megalkudtunk egy e-riksás emberrel az oda-vissza árról. A főút kegyetlenül kezdett bedugulni, menekülő utakon haladtunk. De azok is beálltak egy idő után. Arról nem is beszélve, hogy ez zűrös környék volt. Az úton szemét, romos épületek amikben láthatóan laknak, mellette folyt az utcán minden, szennyvíz tele szeméttel, benne disznó, hozzá nagyon masszív szagok, az út mellett épp a nagydolgát végző kisfiú... Gyakorlatilag nyomor. Amit nem láttam még soha ilyen közelségből. Kis idő múlva beállt ez az út is. Még több, mint 4 km lett volna hátra. Vezetőnk azt mondta, nem tud elvinni, többféle fesztivál is van ma, ezért vannak bedugulva az utak. Az egyik a muszlim fesztivál, a forgalmi helyzeten az sem sokat segített, hogy az út közepén zenéltek és táncoltak, mellette meg ott álltak és dudáltak mindenféle járművek. Opció lett volna, hogy gyalog megyünk tovább, de feszült volt ott a légkör, gyanús arcok mászkáltak, letettünk róla. Főleg úgy, hogy ezúttal nálunk volt az összes pénz és az útlevél, mert ezen a szálláson nincs széf mint az előzőn. Jöjjön erről pár kép és pár életkép az út széléről:

A sofőrünk

Kezdődő dugó

Fesztivál az úton

Tehén az úton :)

Ez itt nagyon kemény rész volt...

És kezdett bedugulni az út ismét

 

A hotel felé indultunk vissza az elektromos tuk-tuk-kal. Megálltunk egy síremléknél, amit úgy újítgatnak. Nem túl bizalomgerjesztő arcok voltak ott, mellette hasonló nyomornegyed tákolt tető nélküli "házak"-kal, kicsit arrébb a folyóban fürdő meztelen gyerekek akik ordibáltak nekünk. Megjegyzem a folyó olyan mocskos, hogy fekete a színe, én a közelébe sem mennék, nemhogy bármim ahhoz a vízhez érjen... A fekete folyót már Delhiben is láttam, csak elfelejtettem írni róla. Ez nem volt egy jó hely.

A folyó túloldalán tehenek

A síremlék mellett

Következő állomás a mini Taj Mahal volt, ez viszont nagyon szép volt. A fehér márványt tűzte a nap (35 fok van ma :) igazából minden nap annyi van), közelről csak napszemüvegben lehetett ránézni. Kívül-belül nagyon szép, belül díszes falak vannak, egyes termek közepén pedig sírok. Itt megérte megállni.

A sofőrünk vissza vitt a szálláshoz.

Fesztivál

A sofőrünk és az e-riksa

A délutánba még egy vegetáriánus indiai gyorsétterem meglátogatása és egy kávézás fért bele. Miközben valami élelmet kerestünk, bementem egy nagyobb ajándék boltba, mert ki volt írva, hogy van pénzváltó is. Pénzt végül nem váltottam, viszont találkoztam egy sráccal ami tudott magyar szavakat, egy barátja Magyarországon volt idegenvezető. Nagyon vicces szituáció volt. Sokan odajönnek hozzánk az utcán - igazából egyfolytában - és megkérdezik, hogy honnan jöttünk vagy hogy hova megyünk éppen, majd rövid időn belül kiderül, hogy milyen szolgáltatást akarnak eladni. Általában turista irodát vagy auto riksázást. Ez a beszélgetés is azzal kezdődött, hogy honnan jöttem, de ez tényleg csak cimbizés volt. Amikor mondtam, hogy "from Hungary", jöttek a magyar szavak amiket a srác ismert: köszönöm, fekete tea, kettőszáz, háromszáz, pálinka. Ez utóbbi mondjuk fontos szó :) Én a hindi tudásomat villogtattam, kicsit bővebb csak, ilyeneket tudok mint: hogy vagy barátom? jól vagyok, remekül vagyok, köszönöm, hamarosan találkozunk, még találkozunk, nagyon jó, jó reggelt, jó éjszakát. Jót nevettünk, nagyon jó élmény volt.

A vegetáriánus étteremben dosa-t ettünk, egy fűszereset és egy sajtosat, illetve hagymás zöldséges naan-t (kenyeret). Mindegyikhez voltak szószok, illetve egy ilyen leves szerű valami. Azért valami, mert levesnek kevés volt, szósznak meg kicsit sok és túl híg. Mindegy, volt kanál, megettük :)

Ez után a szállás aljában lévő Costa Cafe-t látogattuk meg, jöhetett a desszert és a kávé. Sok csokis sütit ettem már, egy ideje rá vagyok kattanva a tömény csokis sütikre. Ez amit itt kaptam, ez szétcsapott. Életem egyik legfinomabb csokis sütije volt! Tömény, nem túl édes, meleg fekete csoki öntettel leöntve. Megérdemli, hogy leírjam a nevét, remélem otthon is lehet kapni: Ultimate Choccolate Truffle Cake. Brutális! Ezen kívül egy csokis süti váltott ki hasonló érzést.

Ezt a sütit kell keresni

Kimentem az utcára még fényképezni mielőtt lement a nap, mert a kávézóból sok érdekes dolgot lehetett látni. Teherautó tömve emberekkel, motoron egy komplett család, riksában egy halom ember. Korábban azt írtam, hogy az auto riksában elöl van egy hely a vezetőnek, és hátul két hely az utasoknak. Ez nem így van :) Az utcán oda jött hozzám egy ember, beszélgetni kezdtünk. Gyorsan kiderült, hogy van egy tuk-tuk-ja, elvisz ahova kérem. De mondtam, hogy nem megyek sehova. Nem bánta, sőt, több mint egy órát beszélgettünk. Tőle tudtam meg a következő információkat: mennyien férnek el egy tuk-tuk-ban: van a turista stílus, akkor rajta kívül még hárman, és van az indiai stílus, akkor rajta kívül még heten-nyolcan :)

Indiai stílus :)

Azt is megtudtam, hogy a vezetéshez három dolog kell Indiában: 1. jó duda, 2. jó fék, 3. jó szerencse (good horn, good brake, good luck :) ). Azt is felajánlotta, hogy vezethetem a tuk-tuk-ját. Megtisztelő, még fel is csigázott a lehetőség, de mindenkinek jobb hogy kihagytam.
Álljon itt még pár életkép az utcáról:

Motor szerviz

Ezt a képet a kollégáim fogják értékelni :)

Ez volt a mai nap. Továbbra is nagyon élvezem ezt az utat! Ami nagyon más mint egy tengerpartra kifekvés. Azt mondjuk nem is bírnám. De az eddigi utaimtól is jelentősen különbözik, ez itt nagyon más világ, akár melyikhez hasonlítom.