Tibald Tours: India: Ajanta Caves

Hát, a mai reggeli nem fog bekerülni a top 10-be. Sem a környezet. A reggeli azért pár órás túléléshez elég.

Ez kettőnk reggelije

Ez pedig a környezet, ezt reggelizés közben fotóztam. A mi reggelink épp nem itt készült, a tetőn a munkások főztek maguknak.

Az autónk itt volt időben, elindultunk. 100 km, 2 óra utazás. Ez van, be kell vállalni ha látni akarunk valamit.


Mindenfelé díszes teherautókat látni

Megérkeztünk az Ajanta Caves-hez. Ezek buddhista barlangtemplomok, a hely a világörökség része.

Amint kiszálltunk, lett egy csomó barátunk. My friend így, my friend úgy, take a look, this is my shop, stb. Konkrétan megrohantak minket az árusok, nem tudtunk egymáshoz szólni, belemásztak az auránkba. Eddig ilyen nem volt, persze folyamatosan próbálnak eladni valamit, de ez túl volt egy határon. Túlságosan agresszívek voltak. Megkértük őket határozottan, hogy akkor most mindenki csendben marad, nem nyúl hozzánk, hátrébb megy, nem érdekel minket semmi, hagyjanak már levegőt venni. Elég nehezen értették meg, volt aki a mosdóba is követett.

A parkba busszal lehet bemenni, 4 km, 16 helyi egységbe kerül a jegy. A busz vagy 50 éves, az emelkedőn gyalog gyorsabb lettem volna. De a lényeg, hogy megérkeztünk. Megvettük a külföldi jegyet (500 rúpia, itt 25-szörös a szorzó az indiaihoz képest), biztonsági ellenőrzés, és már be is léphettünk.

A busz "pilótafülkéje"

Igény esetén plusz pénzért ilyen fotelben visznek körbe, egy embert láttam aki élt ezzel. Nekem nagyon sokat kellene, hogy fizessenek, hogy körbevihessenek vele...

Lehet fényképezni, de ami furcsa, az van kiírva, hogy másik embert nem fényképezhetsz le az engedélye nélkül. Különben felelősségre vonható vagy. Ez oké, nem akarok senkit sem lefényképezni, de egy ilyen helyen elég nehéz úgy fényképet készíteni, hogy ne legyen rajta senki. Azt meg mégsem csinálhatom, hogy mindenkihez odamegyek egy kép készítése után, hogy "bocsika, rajta vagy a fényképemen, írd már alá légyszi ezt a hozzájárulási nyilatkozatot...". Igyekeztem távoli képeket csinálni, meg olyat, hogy az emberek lehetőleg ne legyenek rajta felismerhetőek, de azért azt nem mondhatom, hogy ez minden esetben sikerült. Sokszor pedig sokat vártam, hogy a képen tényleg ne legyen senki.

29 db sziklába vájt buddhista barlangtemplom van itt, amiből 2 befejezetlen. I.e. 2. századtól a 6. századig készültek. Az egész rendszer egy folyó kanyarjában található sziklafalban helyezkedik el. Távolról is szép a látvány, és belülről is, ahova csak cipő levétel után lehet bemenni.
Igazán megérte ide eljönni, beszéljenek a képek:

Első pillantás

A túra végén felmentünk a barlangokkal szemben lévő kilátó pontra:

Ez a kép már a visszafelé vezető úton készült a folyómederből

További infó az Ajanta Caves-ről: https://hu.wikipedia.org/wiki/Adzsantai_barlangtemplomok

A sofőrünk javasolta, hogy együnk a barlangoknál lévő étteremben. Jó tipp volt, a felkapott hely ellenére nem volt drága és finom is volt. Az én választásom csirke, rizs és chapati, ez bevált. A csirke mindig egy kicsit más, de képtelen vagyok az ételek neveit megjegyezni. Az biztos, hogy ami masala-s, az fűszeres. Hogy milyen fűszeres az már kérdés. És persze itt minden fűszeres, így ezzel a szóval sokra nem megyek...

A buszra várakozás közben fényképeztem le ezt a majomfát. Legalább 30 kisebb-nagyobb majom volt rajta:

A parkolóba visszavezető úton azon gondolkoztam, hogy hogyan fogok a hiéna árusoktól nyugodt körülmények között megvenni egy darab hűtőmágnest. Elég gyorsan rájöttem, hogy sehogy, úgy értem nem nyugodt körülmények között fogom megvenni. Így is lett. Az ár 400-ról indult. Ez baromi sok. 150-be kerül a drága, 50 a jó ár. Azonnal kifordultam az üzletből. Ilyenkor persze jönnek utánad, mennyit adsz, megy az alkudozás, minél jobban nem érdekel, annál gyorsabban megy le az ár. 150-ért hoztam el, ez itt ennyi.
A vásárlásnál arra vigyázni kell, hogy ne adjanak a kezedbe semmit. Ha megfogod, akkor már félig "megvetted". És ilyenkor előkerül minden, mondod, hogy egy hűtőmágnes kell, és már van nálad háromféle elefánt, kristályok, mindenféle kifaragott dolgok. Nem győztem letenni őket. Szép-szép, csak pont nem kell. Azt szoktam mondani, hogy értem, hogy ez jó ár (ami nyilván kicsit sem jó ár egy ilyen helyen...), de ha nincs rá szükségem, akkor nem fogom megvenni akkor sem, ha jó az ár.

Elindultunk vissza, pár szó a vezetési kultúráról, illetve az előzési technikáról városon kívüli 2x1 sávon úton:

Normális esetben mész a sávodban (a rossz oldalon...). Jönnek szemből, a szembejövőt elkezdi előzni egy másik autó. Rosszabb esetben egy busz egy teherautót. A sofőrünk jelzés értékkel villogtat rá, hogy azért mégis csak itt vagyunk mi is, a mi sávunkban jössz, helló. De ez igazából azt jelenti, hogy látlak. Ha nem fér bele a szembejövőnek az előzés - és általában nem fér bele mert eleve úgy kezdik meg, hogy esélytelen, hogy beleférjen -, akkor lehúzódunk kicsit, fékezünk kicsit, de csak épp annyit, hogy a végén pont elférjünk. Kivéve akkor, ha busz előz teherautót és kanyarból kerülnek elő, akkor állóra fékezünk. És ami nagyon érdekes, hogy ezekből a helyzetekből nincs anyázás. Itt mindenki ezt csinálja, dudál meg villog, ha kell fékez meg lehúzódik mert a másiknak nem fért bele, és megy tovább. Egyetlen rossz szó nélkül.

Nem volt veszélyes a helyzet, itt nem kellett állóra fékezni csak fékezni és lehúzódni. Az állóra fékezős esetről nincs kép.

Egyébként az út is elég rossz állapotban van, nem csak a vezetési kultúra miatt tart 2 óráig ez a 100 km.

Ilyen helyeken is szinte állóra kell fékezni, de volt ennél sokkal rosszabb is

A program az oda-vissza úttal együtt a teljes napot elvitte, de a hely több mint megérdemli a fáradozást. Erősen ajánlott!

A francia srácok is jó arcok, a holnapi programra is együtt megyünk.

És akkor következzek az életképek az útról:

A tábla, aminek az ég világon semmi értelme nincs itt, mindenki folyamatosan dudál...