Leszálltunk a vonatról, éjszakai vonatozás is behúzva, ahol végül az ágyról sem estem le. Kormányzatis utastársunk itt még megadta a saját elérhetőségeit, név, e-mail, mobil szám, az irodája számát, címét és a két asszisztense nevét, az otthoni vezetékes számat és címét. Gondosan járt el. És mondta, hogy amíg itt vagyunk, igyunk meg valamit vagy menjünk el hozzájuk. Kedvem lenne hozzá, csak amiatt megfontolandó, hogy értekés órák mennének el vele és olyan sokat nem vagyunk itt. Meglátjuk.
A hotelbe így elég korán megérkeztünk. A szobát csak déltől lehet átvenni, így az még nem volt kész. Megmutatták, hogy hol tudunk reggelizni, nyugodtan menjünk, nem gond hogy csak másnaptól járna reggeli. Ebben az országban persze semmi nem gond, maximum az derül ki a végén, hogy fizetni kell érte. Ha így lesz, jó érzéssel fogom kifizetni, mert igazán jól esett. Ez a szállás is jó választás, medencéje is van, a partján a reggeli ideje alatt halk élő zene szól, valami citera szerű hangszeren játszik egy zenész, ami persze nem citera. Már csak azért sem, mert kicsi ütőket használ. És nem is úgy néz ki mint egy citera. Na mindegy, egy ilyen húros, háromszög alakú valami. Látszik mennyire értek hozzá... :)
 |
| Fogadó tér |
 |
| Ebben az épületben van a reggeli, a medence partján ül a zenész |
Először egy templomot néztünk meg, az első hindut mióta itt vagyunk. Cipőben hindu templomokba sem szabad bemenni. És itt fényképezni sem szabad, így csak kívülről van róla képem. Belül is hasonlóan díszes, középen van az oltár, Vishnu-val, előtte virágok és füstölő. Az emberek ülnek a földön, énekelnek és zenélnek ilyen kicsi cintányér szerű hangszerekkel. Már megint ezek a hangszerek..., mert persze ez sem cintányér, sokkal kisebb, viszont legalább annyiban hasonlít, hogy össze kell ütni mint egy cintányért.
Következő úti cél a City Palace volt. Sokat ehhez sem kellett sétálni. Egy részében itt is múzeum van mint a jaipur-iban, másik része itt luxus hotel. Az első felét néztük meg. Ehhez kb. másfél óra kell. Érdekes, hogy itt nincs külön külföldi jegy, mindenkinek egységes a belépő. Van viszont külön kamera jegy, ami duplázza a belépő árát, fotózni csak ezzel lehet.
 |
| Kilátás |
 |
| A ventilátorokat már régen is nagyon szerették, most is mindenhol ventilátor van |
Fáradtan jöttünk ki az épületből, leültünk az előtte lévő kávézóba és elfogyasztottuk az eddigi legdrágább kávét és csokis sütit. De ez jár egy indiai éjszakai vonatozás után, a környezet pedig pazar.
 |
| Ami jár az jár |
Sétáltunk még kicsit a tó partján, utána az egy óratornyot ejtettünk még útba. Ennek a közelében kezdődő fesztivál hangulat volt, zöld szőnyeget terítettek le éppen, asztalok voltak tányérokkal. De magát a bulit nem láttuk, ehhez vissza kellett volna jönni este, de ehhez hulla fáradtak voltunk. Nem gond, fesztiválok időszaka van állítólag, biztos látunk másikat.
 |
| Szűkösen, de elfértünk, még jó, hogy nem piros pólóban jöttem :) |
 |
| Vannak akik mosnak a tóban |
 |
| Óra torony |
 |
| Nem jutott róla eszembe Olaszország |
Megjöttek az ételek, sokat tényleg nem láttunk belőlük, mobillal világítottunk a fényképhez (nincs beépített vaku ezen a gépemen, a külső meg hol lenne a legjobb helyen mint a szálláson... ülj le egyes). Azért van róla kép.
A helyzet az, hogy a vacsora teljesen rendben volt, finom volt minden. A csirkés szósz íze nem volt ismeretlen, ehhez hasonlót otthon már ettem az indiai kollégákkal. És semmi nem volt különösebben csípős. Azt kell, hogy mondjam, ez így teljesen korrekt volt, rendesen jól is laktunk vele. És az egészért fizettünk nagyságrendileg 5e Ft-ot. Nem is volt drága.
Visszajöttük a szállásra, ahol ott voltak a kimosott ruháink, így azokat felvittük. Indulás előtt azt mondták, hogy beteszik a szobába, de valamiért nem tették. Majd este 11-kor dörömbölés az ajtón. Nem kopogás, dörömbölés. A mosás árát kérte a személyzet közül egy fiatal srác. Nem is értettem, mondtuk, hogy adják hozzá a szoba árához, és egyébként is, 11-kor ököllel verni az ajtót? Furcsa volt, kifizettem, megnyugodott. Ma egyébként mondták a recepción, hogy az külön biznisz, nem is tudták volna hozzáadni a szoba árához, és elnézést kértek a késői zavarásért.
Szállás képek még estéről:
Tegnap más nem történt. Ja még annyi, hogy este blogolás közben elaludtam... Kissé ki voltam pontozva. De legalább kialudtam magam.
Még két életkép:
 |
| Könyvek |
 |
| Érintésvédelem :) |
Reggeli, halk zene, "de jó dolgom van" érzéssel.
Ez a szobánk ajtaja, érdekes a zárszerkezet. Ha a lakat fent van, akkor az ajtó melletti főkapcsolót lekapcsolják, így hiába marad fent a telefon vagy a fényképező a töltőn a reggeli alatt.
Ez pedig a mai időjárás előrejelzés, ma sem volt rossz idő:
Elindultunk taxiért. Az Eklingji Temple-höz vezetett az első utunk, ami a várostól kb. 20 km, ezt azért nem ajánlott tuk-tuk-kal megtenni. Meg is alkudtunk egyre, az út kb. fél óra. Az autópályán itt is jönnek szembe, teherautó is, de ezt rezzenéstelenül vettem tudomásul. Emlékszem amikor először láttam ilyet (talán Azerbajdzsánban), akkor még attól is felment a pulzusom amikor a blogon írtam róla. Most azt vettem észre, hogy ezt már szinte észre sem veszem. Itt tényleg ez a legkevesebb.
A sofőrünk is hindu, az autójában is volt középen a műszerfalon egy mini szentély. Ez jellemző a járművekre, a tuk-tuk-okban is van minimum egy kép a kormány előtt.
 |
| Autópálya |
Fényképezni itt sem lehet, és erről a helyről az internet sincs tele fényképekkel. A bejáratot én fényképeztem, itt még lehet, a másik kép az internetről van.
Belépés előtt a cipőt le kell venni. Eleinte zavart ez a cipő (szandál) levétel, mindenféle ember mászkál itt mezítláb, vajon milyen lábgombát fogok egy ilyen helyen összeszedni, gondoltam. Azóta ez már nem érdekel, ha ezen parázok, akkor lemaradok jó dolgokról. El kell ezt engedni és megélni ami ott van.
Arról is gondoskodnak, hogy ne készülhessen fénykép, a fényképezőt a belépés előtt be kell zárni egy szekrénybe, aminek a kulcsát magánál tartja az ember amíg bent van. Virágot lehet még venni a kapunál, amit az oltárok elé lehet tenni. Sofőrünk vezetett végig, ő mesélt a helyről, a vallásról.
A területek csak egy viszonylag kis része látogatható. A főtemplom ezek közé tartozik, itt Shiva található. A bejáratot két elefánt fogja közre. Bent körbe lehet menni, középen ülnek az emberek, énekelnek. Kifelé menet kap az ember ilyen kis fehér golyókat, mint kiderült édesség amit meg lehet enni. És kerül egy narancssárga pont a két szemöldöke közé, a mienkre is került
Innen nem volt messze a Sas Bahu Temple, csak pár km. Persze feláras volt, hogy ide is elvigyenek, de ehhez már hozzá vagyunk szokva. Hindu hely, jóval kisebb és látszólag nincs használatban. Egyes részei romosak, mások viszonylag jobb állapotban vannak. Itt lehet fotózni.
Visszamentünk a városba. Vettünk jegyet egy hajóra, vagy hívjuk inkább személyszállító nagyobb csónaknak, kb. 30 ember fér el benne. Beszállás előtt fel kellett venni egy bazi vastag rikító narancssárga mentőmellényt. Meleg és iszonyat kényelmetlen, alig lehet benne mozogni. Ha valami gond lenne én tuti elhajítanám jó messzire még mielőtt beleesnék a vízbe, még a végén megfulladnék tőle... Inkább kiúsznék.
A Pichola tavon behajóztunk a Jag Mandir szigetre. Előtte elmentünk a City Palace előtt, majd a Bagore Ki Haweli előtt, megkerültük a Water Palace-t és megálltunk a Jag Mandir-nál. Látványos kör volt. A sziget szép állapotban van, akár nevezhetjük kicsit puccosnak is. Fél órát időztünk rajta kb.
 |
| Nem lehet rossz itt egy állófogadás |
 |
| Romantikus ebéd a tavon, személyzettel |
Kis pihenő után elindultunk vacsorázni. Most kicsit tovább bolyongtunk, de végül egy nagyon jó helyet sikerült találni. Ismét tető, de most a tóra és a kivilágított városra volt kilátás. A rendelés: csípős csirke leves és gombás csirke leves, Chicken Tikka Masala és Rajasthan Chicken, valamilyen ízesített rizs, sajtos naan, fokhagymás naan és sör. A két csirkés étel között nem volt olyan nagy különbség, mindkettő finom volt. Ez a vacsora a tegnapinál is jobb volt, szebb volt a kilátás és jó fej volt a pincér srác. Beszélgettünk még egy darabig, majd elindultunk a szállásra.
 |
| Ennek az épületnek a tetején vacsoráztunk |
 |
| Szinte kihalt az utca, erre a képre azért kicsit várni kellett :) |
És akkor a mai életképek:
 |
| Ilyen helyen lehet alkoholt venni, nem voltunk bent |
 |
| Nők javítják az utat |
 |
| Az indiai Danny DeVito :) |
 |
| Srácok sokszor fogják egymás kezét, de ez nem jelent másságot, először furcsa volt látni |
 |
| Ez a kép 10 rúpiába került :) |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése