Hosszú post következik, kissé le vagyok maradva.
Jaipur-ban két napot töltöttünk, nézzük mi történt.
Első nap:
A reggeli ebben a hotelban nem svédasztalos. Európai és indiai reggeliből lehet választani. Szerencsére nem volt gond abból, hogy variáltam, az európaiból kértem az omlettet, mellé az indiaiból aloo puri-t, egy kávét és egy mangó juice-t. Egészen jó volt, a juice különösen, jó sűrű volt, egyedül a kávé volt gyenge.
 |
| Reggeli |
10:30-ra itt volt Ali, pontosan érkezett. Jött vele egy barátja is. Az is kiderült, hogy tegnap azért nem tudtuk az ülés mögé tenni a csomagokat, mert az a rész hangfalakkal van tele.
 |
| Ali tuk-tuk-ja, menő darab |
|
|
Az Amber Palace-hoz kértük, hogy vigyenek ki, ami a város központjától kicsit messzebb van. Már az úton is feltűnt, hogy ez a város rendezettebb mint Delhi vagy Agra. Persze itt is van szemét, meg itt is folyik az utcán egy ilyen kis elvezető árokban a dzsuva, de pl. érzésre kevesebbet dudálnak, talán kicsit kisebb a dugó, úgy összességében az az érzésem, hogy rendezettebb. Hangsúlyozom, hogy az előzőekhez képest, mert ha ezt láttam volna először, akkor ugyan úgy sokkot kapok.
Ráadásul hegyek között vagyunk, ha nem is nagy hegyek között. Ez itt egy jó hely, gazdagabb résznek tűnik. És sokkal több az állat. Itt is vannak tehenek az úton és kóbor kutya is sok van, ezekhez már hozzászoktunk. De itt vannak majmok, tevék és elefántok is. Ja igen, a kóbor kutyákról már akartam írni, hogy érdekes módon nem csont soványak, és teljesen békések, nem követik az embert, hangjukat sem hallani. Az otthoni kóbor kutyákhoz képest jó életük van.
 |
| Teve fogat |
Megálltunk a Gatore Ki Chhatriyan-nál, ahol több Maharaja síremléke található. Ide nem is kértük, hogy hozzanak el, de nagyon jól tették, hogy elhoztak. Nem különösebben felkapott, pár ember lézengett csak bent. Leslie szerint olyan szép, hogy itt még halottnak is jó lenni. A hely valóban nagyon szép, a kijelentéssel mégis vitatkoznék.
A következő megálló volt az Amber Palace. 1600-as évek, úgy tűnik itt mindent akkor építettek :) Ez a palota gyönyörű és a környezete is az. Kisebb hegyek között van, az ide vezető úton fordult meg először a fejemben, hogy itt jó lenne motorozni. Mert az eddig látott forgalmi viszonyok miatt erre még véletlenül sem gondoltam.
A palota bejáratához fölfelé kellett sétálni kicsit a hegyre. Rendesen tűzött a nap. De itt az időjárás is sokkal jobb. Ugyan úgy 35 fok van mint Delhi-ben vagy Agra-ban, de száraz meleg ami sokkal kellemesebb, ez az én világom :) Eddig minden szempontból Jaipur jött be a legjobban, már ha a városokat nézzük, mert azért tegnap a Taj Mahal... Nem rossz, hogy minden napra jut egy ilyen élmény. Tartalmas az út, és még csak az egy harmadánál tartunk :)
 |
| Úton az Amber Palace felé |
 |
| Amber Palace |
 |
| Vízemelő szerkezet, oldalt denevérekkel |
 |
| Hasonló méretű üstöket a szikheknél is láttunk |
A palotából van átjáró a Jaigarh Fort-hoz, ami egy darabon alagút, utána tovább fölfelé kell menni a hegyre. Ez egy erőd. A palotába sem lehetett csak úgy bejutni, csak kapun keresztül, de az erőd monumentálisabb. Rendes várfallal, bástyákkal, lőrésekkel, ágyúkkal. Nagyon szép kilátás van a palotára és a hegyekre.
 |
| Alagút |
 |
| Majmok sok helyen vannak |
 |
| Amber Palace |
 |
| Az erődben is találkoztunk tevével |
A következő állomásunk egy elefántos hely volt, amit Aliék ajánlottak. Itt lehetett volna elefánton ülni, mosni, etetni. Nem éltünk ezzel a lehetőséggel, látszólag ez a hely sofőreink baráti köréből való, vagy legalábbis jutalékuk van belőle valószínűleg. De nem ezért nem elefántoztunk, egyikőnk sem szánt volna rá sok időt.
A vissza úton megnéztük a Jal Mahal-t, ami egy tó közepén lévő palota. Water Palace-nak is hívják. Egy tó közepén van, a partról nézve ez is nagyon szép, de az ember ne nézzen le arról a helyről ahonnan fényképez. Sajnos az kiábrándító. Ez a kettősség egyébként is jellemző Indiára. Lélegzetelállító helyek vannak, de amíg az embert eljut oda, addig szembe jön a valóság, ami elég nagyot üt. Persze el lehet ezt kerülni, taxival reptérről egy puccos hotelbe majd egy látványossághoz, csak az nem a valós kép.
Végül a Pink City-be vitettük magunkat, itt az épületek jelentős része rózsaszínűre van festve. Aliék a végén azért bepróbálkoztak azzal, hogy elvigyenek vásárolni. Nem kértünk ebből, nem erőltették, jól is tették. De ebből élnek, ez itt ilyen világ.
Sétáltunk még kicsit a városban, zsúfolt és kevésbé zsúfolt helyeken, azért itt is vannak kemény részek. De még mindig ez a város a legjobb.
Itt ettünk az utcán, amit megint csak nem ajánlanak az útikönyvek. Egy ÁNTSZ biztos frászt kapna a körülményektől, be kellene záratnia az egész várost kompletten. Mert amiben sül az étel, hát... Arról nem is beszélve, hogy itt mindenki mindent kézzel fog meg. Kérsz valamit, kézzel megfogják és odaadják, vagy beleteszik egy zacskóba. Jobb esetben, mert most egy újságpapírba csomagolták amit vettünk. Előtte persze pénzt fogdosott, ami finoman szólva nem tiszta. És még ki tudja, jobb nem tudni. Viszont a helyzet az, hogy baromi finom amit adnak:
Samosa, ami olajban sül és zöldség krém van benne, kevésbé vagy jobban csípős (hátsó a képen). És ilyen kerek valami aminek nem tudom a nevét, ebben belül hagyma van.
Életképek a napról:
 |
| Őt nem érte baleset, ez itt teljesen normális |
Második nap:
Ma a teraszon reggeliztünk.
 |
| A mangó juice olyan sűrű, hogy megáll benne a szívószál |
Reggeli után kijelentkeztünk a szállásról, a hátizsákokat most is ott hagytuk. Azt már írtam, hogy ez a szállás volt eddig a legjobb. És azt kell mondjam, baromi korrekt is. A kijelentkezésnél megkérdezték, hogy mikor jövünk vissza a csomagokért. Mondtuk, hogy este 9-10 körül, a vonatunk elvileg csak 11-kor indul. Erre felajánlottak, hogy akkor adnak majd egy üres szobát, hogy pihenjünk kicsit, le tudjunk tusolni az éjszakai vonatozás előtt. Nem kell érte fizetni.
Elindultunk tuk-tuk-ért, hogy elvigyen minket a Nahargarh Fort-hoz. Nem nehéz találni, lerázni nehéz ha nincs rá szükség. Az első ajánlat 800 volt, nem kértük. Majd jött egy srác, kitartó volt, de nem volt erőszakos. 400-at ajánlottunk, 500-ban állapodtunk meg, oda-vissza. Nem rossz ár ez, a hely távolabb van mint a tegnapi és magasabban is. A mai sofőrünk Rahul, 21 éves, főiskolára jár, pénzügyet tanul, szabadidejében tuk-tuk-ot vezet. Az úton egy darabon előre ültem és vezettem is kicsit a gépet. Érdekes érzés.
A Nahargarh Fort nem egy nagy hely, egy szűk óra alatt végig lehet nézni. Királyi lakások találhatók az épületben, 9 db két szintes, amelyek teljesen egyformák. Középen van egy kis udvar. Szép hely, jó a kilátás a városra, megérte megnézni.
x
 |
| Rahul |
Jaipur-ban is van Jantar Mantar, obszervatórium, jóval nagyobb és szebb állapotú mint Delhiben. Ez volt a következő állomás, gyalog táv a City Palace-tól.
Majd jött a Hawa Mahal, szintén gyalog táv, ezek a látványosságok egymáshoz elég közel vannak. 1799-ben épült, az akkori uralkodó építtette az uralkodóház női tagjai számára, hogy innen tudják nézni az utcán lévő fesztivált úgy, hogy ők közben láthatatlanok maradnak. Apró lefelé néző lyukakkal és kis ablakokkal van tele az épület utca felőli része. Az épület homlokzata Krishna koronájához hasonló.
Egy dolog fért még bele a napba, az Albert Hall múzeum. Ide is gyalog mentünk, és ismét az utcán ettünk, de most legalább nem újságpapírba volt csomagolva az étel.
Ezekkel a srácokkal jót dumáltam, voltak megint magyar szavak meg mindenféle viccelődés, hatalmas volt a nevetés. Akkora, hogy az utca másik oldalán is megkérdezte egy árus, hogy
miről beszélgettünk, mert odáig lehetett hallani. Pedig az utca nem épp csendes :)
 |
| Selfie |
 |
| Werkfotó |
Aa Albert Hall nappali nyitvatartását épp lekéstük, így kénytelenek voltunk a "szokásos" Café Caffee Day-ba beülni egy kávéra és egy sütire. Egy óra volt az éjszakai nyitásig.
A múzeum épülete különösen jól néz ki kivilágítva. Természetesen meglátogattuk a benti részt, van itt minden. Akár azt is mondhatnám, hogy össze van lopkodva egy csomó dolog a világ minden pontjáról (mint sok más nagy múzeumban...), csak nem akarok ilyen csúnyán fogalmazni. A múmiától kezdve a Zsolnay porcelánig.
Innen tuk-tuk-kal terveztünk indulni a szállásra. Ilyenkor a stratégia az, hogy megvárjuk amíg megáll egy mellettünk. Ez kb. 10 másodperc egy fogalmas úton. Kihalt utcán 1 perc... Ha a sofőr nem beszél angolul, akkor másikat keresünk, különben nehéz szót érteni. Itt is volt egy aki nem beszelt, de a hotel nevét hallva állította, hogy tudja, hogy hol van. Rendben, kivételt teszünk, menjünk. Persze fogalma nem volt, google maps alapján mi mondtuk, hogy hol merre forduljon. Végül odaértünk, menet közben csak egy másik tuk-tuk-ot koccoltunk le kicsit.
A szálloda tartotta a szavát, pedig másik recepciós volt. Kaptunk egy szobát, letusoltunk, fogat mostunk, épp abban az időben mint máskor, csak most az állomásra indultunk egy vonatra aludni.
Az internet szerint a vonatunk késésben volt, de azért kisétáltunk időben, nehogy baj legyen. És valóban, 11 helyett éjfél után indult csak el. De volt külön váró az első és másodosztályon utazóknak. Az osztályunk most 1AC, ez már kabinos. De nem egy kabinba szólt a jegyünk... Az én helyem egy két fős kabinban volt alul, ahol a fenti ágyon már horkolt egy indiai utas. Leslie-é pedig a mellette levő 4 fősben, ahol rajta kívül szintén egy indiai utas volt, aki valamilyen kormányzati pozícióban dolgozik. Ide átmentem aludni. Utastársunk elmondása szerint barátokat gyűjt, még este elmentette a mobiljába az összes elérhetőségünket. Állítólag 7000 névjegy van a telefonjában. Beszélgettünk még kicsit, főleg a brexit érdekelte, meg eu-s dolgok és mo-i körülmények. Aztán elaludtunk.
Végül pár életkép erről a napról is:
 |
| Továbbra is nagyon népszerűek vagyunk :) |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése