Pénteken megérkeztünk Delhibe. Egész napos repülés a hozzá tartozó procedúrákkal, elég fárasztó volt. Először Münchenbe, majd onnan Delhibe egy Airbus A330-300-assal. Ezen a gépen a turista osztályon is mindenkinek saját tabletje van, lehet filmet nézni, zenét hallgatni, játszani vagy épp a repülési adatokat nézni. De mobilt tölteni is, mert usb port is van.
Az időeltolódás 3 és fél óra. Vajon hogy jött ki ez a fél óra? Épp utána lehetne nézni, nem tettem meg... Az érkezés így helyi idő szerint 11-kor volt. Tetszett, hogy a tranzit terület nagy részét szőnyeg borítja. Sokszor lehet látni a tranzitokban földön alvó embereket. Itt szőnyegre lehet feküdni :)
Ahogy a vízum igénylés, úgy a belépés sem olyan egyszerű. Regisztrálás (amihez már a repülőn adtak egy kis papírt), fényképet készítenek mindenkiről, összes ujjlenyomatot rögzítik. De ahhoz képest gyorsan ment. Majd kiléptünk a tranzitból. Rendesen fejbe vágott a 30 fok és a magas páratartalom. De ez kell!
Taxival mentünk az előre lefoglalt szállásra. Méghozzá pre-paid taxival. Megmondtuk hova megyünk, előre kifizettük a díjat. 480 rúpia. Ja, hogy csomagunk is van, akkor 500. Ez kb. plusz 80 Ft (kb. 4 Ft egy rúpia). Sok közlekedési szabály itt nincs. Az egyik indiai kollégám úgy fogalmazott, hogy az a szabály, hogy nincs szabály. Piros lámpa mint ha ott se lenne. És egyfolytában nyomja a dudát mindenki, ha kell ha nem.
A szállásunk a Main Bazar road-on van. Amint befordultunk az útra, sokkolt a látvány és az érzés. Filmbe illő. Még éjszaka is van nyüzsgés. Hozzá káosz, kosz, füst, lógó vezetékek, villogó reklámok, pakoló emberek. És utcán alvó emberek, van aki a riksája hátsó ülésén, mások az üres asztalok, kocsik mellett a földön a porban.
Ezek voltak az első benyomások.
Az első reggeli a szálláson egészen jó volt. Nem lepődtem meg az ízeken, a kollégákkal sokszor ettem már hasonlót. De kaptunk sajtos omlettet is, és palackos víz is van.
A szállás egyébként egészen jó, de azért vannak érdekességek is. Kedvesen fogadtak éjfél után is, tiszta, van légkondi, van palackos víz a szobában. De érdekes, hogy booking-on foglaltunk, de itt mint ha papíron vezetnének mindent. A légkondi kicsit hangos, ki-be kapcsolgat, amire hajnalban könnyen fel lehet kelni. Viszont az utcától távol van a szoba, így annak a zaja nem szűrődik be.
Tegnap kis öntudatoskodás után csak bekentem magam naptejjel, és így indultunk el. Jó döntés volt, nagyon meleg volt és erősen tűzött a nap. Kiléptünk az utcára, hát... amit este láttam az sem volt semmi, de ez... És ez még csak a kezdet volt...
Gyalog indultunk az Red Fort-hoz, ami egy 1600-as években épült erőd. Az utcán sűrűn hozzánk csapódik valami "jó akaró", elmondja hol vagyunk, és hogy hol van a tourist office. Ezek ilyen felhajtó emberek a turista irodáknak, ahol megpróbálnak eladni mindenféle utat, szállást. Az elsőbe még bementünk, szereztünk egy Delhi térképet. A többinél már nem kértünk a segítségből. De tény, hogy olyanok is vannak, akik tényleg segíteni akarnak.
Egy idő után úgy döntöttünk, hogy auto riksával megyünk tovább. A vezetőn kívül két ember fér el hátul, mint egy renden riksán, de ez motoros. Érdekes, hogy cng-sek (földgázzal mennek).
A forgalom brutális, ahol van annyi hely hogy épp elfér ott elmegy. Ahol nincs, ott is elmegy, tehát volt. Vagy lett. Vagy kicsit nekiment a másiknak, belefér. Persze folyamatosan dudál, nem csak ő, mindenki. Hangzavar van, káosz van, szmog van, meleg van. Meg lehet szokni, de elsőre nagyon megterhelő. Megérkeztünk az erődhöz, de át kellett menni az úton keresztbe. Ez is igazi kihívás.
A Red Fort pénztáránál külön sor van a nőknek, ahogy külön sor van nekik a biztonsági ellenőrzésnél is. Belépésnél fémdetektor, meg is tapogatnak, csomagokat röntgenezik. A kapuknál homokzsákok mögött géppisztolyos katonák. Tényleg vigyáznak rá.
Az erőd szép, de valaha szebb időket élt meg. A világörökség része, de azért lenne mit javítani, itt-ott hiányoznak téglák, látszik, hogy valaha víz volt sok helyen ami az összképből nagyon hiányzik.
Sokan vannak, de azért nincs tömeg. Szinte csak indiaiak, pár külföldit látni csak. Meg is vagyunk nézve rendesen. Sokan fényképezkednek velünk. Általában fiatalok, vagy szülők kisgyerekkel, fényképezik a gyereküket velünk. Mint ha valami sztárok lennénk :)
És akkor kijöttünk az erődből. Ami vele szemben lévő utcában fogadott, na az volt az igazi sokk. Dugó és ember tömeg átértékelve. Ami Budapesten van, az semmi. Ez brutális! Nincs udvariaskodás, ha megálltam azért, hogy elengedjek szemből valakit, akkor vagy nekem jöttek hátulról, vagy ha észrevették időben hogy megálltam, akkor megelőztek vagy hárman és nem értették minek állok meg. Pont ez megy az úton is. Mindenki dudál, és megy előre. Nincs olyan, hogy elengeded a másikat. Dudálsz és mész. Így jutsz előre. Ha nem ezt teszed mindenki elmegy melletted.
Elég lett a tömegből, jobbra volt egy metró jel, arra indultunk egy kis utcában. A valóság egy másik nézete jött itt szembe, járdán kártyázó emberek, földön és kerítésen alvó emberek, sokan, nagyon sokan. Elég nyomasztó, legalábbis nekem. De ez itt a valóság.
Kipróbáltuk a metrót, egész jó, persze bejutni ide is csak fémdetektoron keresztül lehet, ahol megint röntgenezik a csomagot is. Vettünk még vacsorát, majd vettünk helyi sim kártyát is amin van mobil net is. És elindultunk a hotelba.
 |
| Kötelező kép :) |
Ahogy a vízum igénylés, úgy a belépés sem olyan egyszerű. Regisztrálás (amihez már a repülőn adtak egy kis papírt), fényképet készítenek mindenkiről, összes ujjlenyomatot rögzítik. De ahhoz képest gyorsan ment. Majd kiléptünk a tranzitból. Rendesen fejbe vágott a 30 fok és a magas páratartalom. De ez kell!
Taxival mentünk az előre lefoglalt szállásra. Méghozzá pre-paid taxival. Megmondtuk hova megyünk, előre kifizettük a díjat. 480 rúpia. Ja, hogy csomagunk is van, akkor 500. Ez kb. plusz 80 Ft (kb. 4 Ft egy rúpia). Sok közlekedési szabály itt nincs. Az egyik indiai kollégám úgy fogalmazott, hogy az a szabály, hogy nincs szabály. Piros lámpa mint ha ott se lenne. És egyfolytában nyomja a dudát mindenki, ha kell ha nem.
A szállásunk a Main Bazar road-on van. Amint befordultunk az útra, sokkolt a látvány és az érzés. Filmbe illő. Még éjszaka is van nyüzsgés. Hozzá káosz, kosz, füst, lógó vezetékek, villogó reklámok, pakoló emberek. És utcán alvó emberek, van aki a riksája hátsó ülésén, mások az üres asztalok, kocsik mellett a földön a porban.
 |
| Ebben az utcában van a szállásunk |
Az első reggeli a szálláson egészen jó volt. Nem lepődtem meg az ízeken, a kollégákkal sokszor ettem már hasonlót. De kaptunk sajtos omlettet is, és palackos víz is van.
A szállás egyébként egészen jó, de azért vannak érdekességek is. Kedvesen fogadtak éjfél után is, tiszta, van légkondi, van palackos víz a szobában. De érdekes, hogy booking-on foglaltunk, de itt mint ha papíron vezetnének mindent. A légkondi kicsit hangos, ki-be kapcsolgat, amire hajnalban könnyen fel lehet kelni. Viszont az utcától távol van a szoba, így annak a zaja nem szűrődik be.
Tegnap kis öntudatoskodás után csak bekentem magam naptejjel, és így indultunk el. Jó döntés volt, nagyon meleg volt és erősen tűzött a nap. Kiléptünk az utcára, hát... amit este láttam az sem volt semmi, de ez... És ez még csak a kezdet volt...
 |
| Az utcánk nappal |
Egy idő után úgy döntöttünk, hogy auto riksával megyünk tovább. A vezetőn kívül két ember fér el hátul, mint egy renden riksán, de ez motoros. Érdekes, hogy cng-sek (földgázzal mennek).
A forgalom brutális, ahol van annyi hely hogy épp elfér ott elmegy. Ahol nincs, ott is elmegy, tehát volt. Vagy lett. Vagy kicsit nekiment a másiknak, belefér. Persze folyamatosan dudál, nem csak ő, mindenki. Hangzavar van, káosz van, szmog van, meleg van. Meg lehet szokni, de elsőre nagyon megterhelő. Megérkeztünk az erődhöz, de át kellett menni az úton keresztbe. Ez is igazi kihívás.
 |
| Ezen sem kell meglepődni |
Az erőd szép, de valaha szebb időket élt meg. A világörökség része, de azért lenne mit javítani, itt-ott hiányoznak téglák, látszik, hogy valaha víz volt sok helyen ami az összképből nagyon hiányzik.
Sokan vannak, de azért nincs tömeg. Szinte csak indiaiak, pár külföldit látni csak. Meg is vagyunk nézve rendesen. Sokan fényképezkednek velünk. Általában fiatalok, vagy szülők kisgyerekkel, fényképezik a gyereküket velünk. Mint ha valami sztárok lennénk :)
És akkor kijöttünk az erődből. Ami vele szemben lévő utcában fogadott, na az volt az igazi sokk. Dugó és ember tömeg átértékelve. Ami Budapesten van, az semmi. Ez brutális! Nincs udvariaskodás, ha megálltam azért, hogy elengedjek szemből valakit, akkor vagy nekem jöttek hátulról, vagy ha észrevették időben hogy megálltam, akkor megelőztek vagy hárman és nem értették minek állok meg. Pont ez megy az úton is. Mindenki dudál, és megy előre. Nincs olyan, hogy elengeded a másikat. Dudálsz és mész. Így jutsz előre. Ha nem ezt teszed mindenki elmegy melletted.
Elég lett a tömegből, jobbra volt egy metró jel, arra indultunk egy kis utcában. A valóság egy másik nézete jött itt szembe, járdán kártyázó emberek, földön és kerítésen alvó emberek, sokan, nagyon sokan. Elég nyomasztó, legalábbis nekem. De ez itt a valóság.
Kipróbáltuk a metrót, egész jó, persze bejutni ide is csak fémdetektoron keresztül lehet, ahol megint röntgenezik a csomagot is. Vettünk még vacsorát, majd vettünk helyi sim kártyát is amin van mobil net is. És elindultunk a hotelba.
 |
| Az utcánkban este is van élet |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése