India: Gavi

Ez az 5 órai ébredés kicsit fájt, elég nyúzottan keltem. A rossz hír, hogy a torkom a tegnap reggelinél is jobban fájt. De legalább az eső nem esett.

A csomagokat szokás szerint leadtuk, a dzsip már ott várt a bejárat előtt. Egy Mahindra, ez indiai terepjáró. Sötét volt még és hideg, így a ponyvát lehajtottuk, mert az autó egyébként nyitott.

Így persze nem sokat láttunk, azt láttam az oda úton, hogy teaültetvények mellett vezet az út. Ez a felkelő nap fénysugarainál szép látvány volt, de menet közben kevés fénnyel esélytelen volt lefotózni.

A nemzeti park sorompójánál kifizettük a fényképező felárat, ami jelképes volt, de fizetni kell érte.

Az út magas vékony eukaliptusz fák mellett vezetett, ekkor már teljesen világos volt.

Jött még egy sorompó, vezetőnknek ezeknél a pontoknál alá kellett írni valamit, enélkül nem engednek be. Bürokrácia azért itt is van. Itt találkoztunk egy szelíd vaddisznóval is. Állítólag minden nap lejön ide. Nagyon barátságos az emberekkel, közelről le lehet fényképezni de lehet vele fotózkodni is.

Az ég felhős de nem esik az eső, a völgyben megült a köd. Pazar a látvány.

Megérkeztünk egy tóhoz, kb. 1200 méter magasan van, ez a bázis. Itt kaptunk reggelit.

A mai reggelim

Majd megjelent a vezetőnk, Muni a már ismert zoknikkal. Jajjjj ne, mindegy, felvettem, nem kell több csípés. Azért helyzeti előny volt, hogy eleve hosszú túranadrág volt rajtam.

Kisebb-nagyobb csoportokat vittek a vezetők, nekünk szerencsénk volt, minket hármunkat külön vitt Muni. Így csak velünk foglalkozott. Nem beszél nagyon választékosan angolul, de amit kell azt el tudja mondani. A hosszabb úton vitt minket, biztos látta, hogy mennyire kemények vagyunk :)

Elefánt csontváz, az agyarán kívül minden csont "eredeti"

Valójában egy esőerdőben voltunk. Soha nem voltam még ilyen helyen, lenyűgözött ez a túra. Ez az erdő nagyon sűrű, mi egy viszonylag kitaposott ösvényen mentünk, de így is helyenként a növények között kellett átrágni magunkat, máshol pedig csak lehajolva vagy törpejárásban lehetett átjutni. Egyetlen növény vagy fa sem volt ismerős, nagyon érdekes hely. Nagyon sűrű növényzettel és nagyon magas páratartalommal. Ömlött rólam a víz, pedig nem volt nagyon meleg.

Dzsungel

Itt nem volt olyan hangos az erdő, de itt is vannak madarak, majmok, tigris, vad elefántok, bivaly, ezekre emlékszem. Bivalyt és elefántot mi is láttunk, igaz csak nagyon messziről. Tigrisnek csak a karmainak a nyomát a fákon, mint tegnap. Fán láttunk olyan nyomot is ahol elefánt dörgölőzött. Az elefántok veszélyesek, ezek nem szelíd elefántok, két éve megöltek egy párt. Állítólag szólt a vezető, hogy ne menjenek közelebb, de nem hallgattak rá. Egy időre akkor ezeket a túrákat le is állították.

Tigris karmolásokat itt is látni

Muni időnként sót szórt a cipőnkre és a lábzsákra, ez távol tartja a piócákat.

Felmentünk egy kisebb csúcsra is, ahonnan szép volt a kilátás, de továbbra is ködös. Még szebb lehet tiszta időben, de így is ütött.

Vasent

Muni

Muni tangapapucsban jött végig ott ahol én túrabakancsban, nem ma kezdte. Kb. mint amikor már nem kapsz levegőt a hegyen az oxigénhiánytól, de a serpa aki a csomagjaidat viszi még simán rágyújt.

A vissza úton kardamom ültetvényeket néztünk még meg, fekete teában is lehet vele találkozni.

Majd végre lekerülhetett a zokni. Most nem csíptek meg a piócák, de erősebb is volt a védelem. Viszont a cipőmben belül volt egy, még jó, hogy megnéztem.

Ez után csónakázás következett a tavon. Persze mentőmellényben... Egy kis vízeséshez mentünk be, ahol egyesek a csobogó víz alatt álltak. Én a látványtól is majdnem megfagytam. Itt is készült velünk jó néhány selfie és fotó, a népszerűségünk mit sem csökkent :)

A vissza úton pedig Leslie is evezett egy kicsit.

Kígyó

Kaptunk ebédet, ez alatt kitöltöttük az értékelést amin Muni kiváló értékelést kapott.

Elindultunk vissza a szálláshoz, és még a parkból kivezető úton leszakadt az ég. De nagyon durván, mint ha dézsából öntötték volna, úgy esett. Esőerdőben annyira mondjuk nem meglepő. A lehajtott ponyva ellenére folyt be a víz a dzsipbe. De valami hatalmas szerencsénk volt az idővel, a program alatt egyáltalán nem esett.

A kifelé vezető úton is láttunk elefántokat. Láttunk a túra alatt is, de azok annyira messze voltak, hogy csak azt láttuk, hogy ott mozog valami. Ezek sem voltak közel, de jól látszottak.

Középen vad elefántok

Itt nincsenek elefántok, csak szép, a dzsipből készült

Mire kiértünk, elállt az eső. Ekkor megláttam, hogy milyen teaültetvények között jöttünk reggel. Pazar látvány, nem láttam még ilyet sem.

Dzsipből

Jó sok élmény ért már eddig is, ráadásul úgy nézett ki, hogy elérjük a hajót is. Kértük, hogy ne a szállásra vigyen a dzsip hanem a hajóhoz. Ez a plusz 5 km teljesen kiverte a biztosítékot, komoly vitatkozás és könyörgés után vitt csak el a sofőrünk, eléggé idegesen vezetett. Nem igazán értettük, egész nap vagy 150 km-t mentünk, egy halom pénzt fizettünk... Mindegy, végül elvitt, épp az indulásra értünk oda.

Amint felszálltunk a hajóra, ismét leszakadt az ég. Ha már esett, akkor épp jókor, fedett a hajó. Itt harmadszor volt szerencsénk az időjárással.

És mi került fel ránk? Hát persze, hogy a mentőmellény, mozdulni nem lehet benne, borzalmas. Viszonylag rövid idő után levettem, nem szóltak érte.

Itt is sok mindent láttunk, madarakat, őzeket, bölényt, elefántokat, igaz ezeket megint csak messziről.

Elefántok

Bölény

Vaddisznó

Örülök, hogy végül nem hagytuk ki ezt a hajózást, mert baromi jó volt. Persze ha nem esik az eső, akkor biztos még szebb, de így is szuper élmény volt. És mi történt a kikötés előtt? Elállt az eső :) Minden úgy volt ezen a napon, ahogy lennie kellett.

Vele a kikötés után találkoztunk

A szállásra tuk-tuk-kal mentünk vissza, ahol már várt a taxink ami Munnar-ba vitt el. 4 órás út, sötétben, esőben, kanyargós úton a hegyek között. Nagyon rövid idő után kiütöttem magam a hátsó ülésen, az nem kifejezés, hogy fáradt voltam.

Félúton megálltunk, egy kis street food volt a vacsoránk, természetesen újságpapírba csomagolva kaptuk.

Majd letértünk az útról és egy szűk és rossz minőségű úton mentünk tovább. Állítólag a másik út mentén elefántok vannak, esőben kijönnek az erdőből és agresszívek, komoly kárt tesznek az autókban. Kicsit furcsán hangzott ez, rajtunk kívül nem nagyon jött más erre, de biztos így van. Próbáltam itt is aludni, de nem nagyon ment, csak dőltem jobbra-balra és előre a fékezéseknél, mert tiszta kátyú volt ez a rész.

Este 10-kor értünk a szállásra, hulla fáradt voltam. Bevonszoltam magam a szobába, ahol Leslie és Vasent még nekiálltak kinyitni a tegnap vásárolt bort. Ittam egy pohárkával és ott hagytam őket, a szervezetem ekkor már vészüzemen működött csak... De megérte, brutál jó nap volt!

Ja, és a szobában ő várt minket, szépen kapaszkodott a falon, remélem összeszedi a szúnyogokat :)

Egy gekko