Namíbia - 17. nap: Sossusvlei

Ma 5-kor keltünk, elég nehezen sikerült kimászni az ágyból. Csak nem sikerült időben lefeküdni az este, nem aludtam ki magam.

Elmentünk reggelizni a Sossusvlei Lodge-ba, ez a neve a puccos szállásnak. A reggelire sem lehet panasz, minden van mint egy ötcsillagos szállodában.

Majd elindultunk Sossusvlei-be. Előtte viszont meg akartam mászni egy dűnét, azért kellett korán kelni, hogy ne égjen szét az agyunk. Persze így is szétégett...

A választás a 40-es dűnére esett, senki nem volt ott és be lehetett menni hozzá kocsival. Gondoltam gyorsan felszaladok, lövünk pár képet aztán mehetünk tovább. Aha, ahogy azt én elképzeltem... Nagyon sok erővel nagyon lassan halad az ember. Ha egy lépés 100% erőkifejtés, akkor abból 80% elmegy arra, hogy besüllyed a lábad a homokba és csúszik hátra, a maradék 20% a haladás. Valami atom kemény. Vagy ötszörös energia kell ahhoz képest mint amikor egy hegyre mászik az ember. Mintha egy szobai lépcsőző gépet használtam volna. Tapostam tapostam de nem haladtam. Hozzá a perzselő nap, a szél meg fújta a homokot amitől alig kaptam levegőt. Nem is jutottam fel a tetejére mert elfogyott az erőm. Ameddig feljutottam odáig is vagy tízszer álltam meg pihenni és az egész közel egy óráig tartott. Bandi addig lent várt és néha lefotózta a haladást.

Erre a dűnére esett a választás

 

Hatalmas a dűne, a baloldali fa alatt van egy asztal padokkal, de a későbbi képeken is látszanak majd a méretek. És ez kb. csak a fele a Big Daddy-nek amire először gondoltam, hogy felmászok. Szerencse, hogy nem annak mentem neki, ahhoz 3-kor kellett volna felkelni és akkor is lehet csak a feléig jutok...

Go!

A parkolóban megállt pár autó, Bandi mondta, hogy csak úgy kattogtak a fényképezők, fényképezték a franciák az őrültet aki mászik fel a dűnére.

Itt már a törés után vagyok

 És akkor eddig jutottam, itt éreztem azt, hogy a maradék erőm kelleni fog lefelé:

Lefelé rövidítettem

Innen mentünk a Dead Valley-be Sossusvlei-be, ahol a a halott fák vannak. Az utolsó 5 km-en egy shuttle járatot használtunk, mert ugyebár nincs meg a 4x4 hajtásunk és oda az kell.

 

A völgyben lévő tábla szerint a fák nagyjából 900 éve száradtak ki és azóta így állnak.

A halott fák a halál völgyében

 

Bandi mögött a Big Daddy dűne (350 méter körül van), dél körül is voltak a csúcsán. Respect, főleg ebben a melegben, nem tudom hogy csinálták.

 

Rendesen lemerültünk ebben a fél napos programban, én főleg a dűnemászástól. Elindultunk vissza a szállásra. Ezen a képen látszik jól, hogy hogy hordta a szél a homokot.

Visszaértünk a szállásra és a délután nagyjából pihenéssel telt. Ránk is fért, egy pár napja azért érzem, hogy fáradok. És ma valahogy minden összeadódott, a fáradtság, a korai kelés, beszívtam egy csomó port, a napon voltunk órákat, délutánra kipontoztam magam. Nem éreztem magam valami jól. De komplett házipatika van nálunk, bevettem pár bogyót, pihentem és estére kisimult minden.

 

A bloggal is le voltam maradva, egy ideje egy napos csúszásban voltam, most azt is sikerült behozni.

Elmentünk vacsorázni, ez ugye azt jelenti, hogy fél kiló vad steak-et ettem megint. Hazaérünk én egy hónapig nem fogok húst enni az tuti. De most igen jól esik ez a sok különlegesség, ma oryx-ot és kudu-t ettem.

Ma még naplemente előtt érkeztünk

 

Holnap ismét egy tranzit napunk lesz, haladni fogunk Luderitz felé de még előtte majd megszállunk. De valamit majd ebből a napból is kihozunk.