Nyugodt éjszaka volt, kipihenten keltünk. Friss volt a levegő, olyan 18-20 fok lehetett éjszaka, nem volt szél, reggel madárcsicsergés ébresztett. Ideális. És most eleget is aludtunk.
Svédasztalos reggeli, ami most elég egyedi módon volt tálalva:
Egyébként ez a jellemző reggeli, müzli, felvágottak, sajtok, többféle kenyér, valami péksüti, tea, kávé, üdítők, víz, esetleg gyümölcs. Zöldség kevés helyen van, az kicsit hiányzik. És mindig hoznak mellé valamilyen tojásos ételt, mi általában full-os omlettet szoktunk kérni.
Elindultunk a kanyon másik (keleti) oldalán lévő kilátópontra. Így néz ki egy murvás kereszteződés:
Így pedig az út ha van hozzá egy kis lejtő:
A két számjegyű murvás út az biztos jó minőségű, a három számjegyű kérdéses, lehet épp jó is, a négy számjegyű biztos rossz és keskeny. Ezzel lehet nagyjából számolni.
Én elsőre azt mondtam, hogy megvolt már a kanyon élmény a Fish River Lodge-nál, nekem nem fontos a másik oldal is. De Bandi el akart jönni, így eljöttünk. És ez igen jó döntés volt. Innen még szebb a kanyon.
Egy kapun kell bemenni a parkba, befizetni a belépőt és pár km múlva ott van ez a látvány. Sokkoló.
Ez a világon a harmadik legnagyobb kanyon, a Grand Canyon és a Mexikóban található Copper Canyon után.
És mit látunk innen "egy kis" zoom-mal, a tegnapi Fish River Lodge-ot. A fenti képen is rajta van a kép közepén, csak ott nem látszik.
Ebben az országban minden kicsit más, így a
biztonsági intézkedések is. Amikor bejössz, ott van egy tábla, hogy
saját felelősségedre lépsz be. A kanyon szélénél nincs korlát, meg
kerítés, hogy innen nem mehetsz tovább. Mehetsz. Kiállhatsz a szélére
is. Ami tériszony nélkül is azért elég parás.
A rólam készült képek alapján akár azt is lehetne gondolni, hogy erre a túrára egyetlen hosszú ujjú szürke pólót hozam 😂 Mindenki megnyugodhat, öt darab van ebből nálam és időnként kimosatunk mindent. Technikai cucc, olyan vékony, hogy átfújja a szél de mégsem égek le benne. A Kéktúrát is végig ebben toltam, ideális melegben és perzselő napnál.
Bandi drónozott is, nekem is meg kellene tanulni irányítani és akkor nem csak rólam lennének ilyen képek:
Aztán befejeztük a fotózást és csak ott ültünk (egy árnyékos helyen, mert érzésre volt vagy 45 fok) és néztünk magunk elé. Hallgattuk a szél hangját, szívtuk magunkba a látványt. Bennünk van, hogy lassan indulunk haza, minden pillanatot meg kell élni. Azt hiszem kimaxoltuk ezt a kanyont. Ja, nem is, mert vannak itt vezetett túrák is, amiatt még vissza kell jönni. De nem ebben az időben hanem amikor kicsit hűvösebb az idő. Már ha van itt olyan...
Nagy nehezen csak elindultunk, több mint 400 km vezetés következett. Nagy része már aszfalton, de ez így is több mint 6 óra, haladni kellett, hogy ne sötétben érkezzünk meg. Azért ittunk még egy kávét az amerikás helyen, beszélgettünk a pincérekkel, mondtuk hogy mennünk kell a főváros felé mert két nap múlva megyünk haza. És akkor megtudtunk, hogy "you can leave Namibia, but Namibia will never leave you" (elhagyhatod Namíbiát, de Namíbia soha nem hagy el téged).
 |
| Tolják a buszok rendesen, örültünk, hogy mi itt már visszafelé mentünk |
Én vezettem ma, több mint 100 km-t murván, utána jött vagy 300 aszfalt. Hosszú technikás egyenesekkel, elképesztően monoton. A murván folyamatosan van feladat, kiválasztani a legjobb nyomot, lassítani a bukkanóknál, kikerülni a nagyobb köveket. Az aszfalton nem történik semmi. Szinte zéró forgalom, nincs bukkanó, nincs kanyar, egyforma a táj órákon át. Majd elaludtam. Hozzá nyomott levegő, érezhetően jött valami front, úgy láttuk előttünk esett is az eső. Nagyon fülledt volt (ami fura volt a sok szárazság után) hajtottuk a klímát rendesen. Megálltunk rendőri ellenőrzőpontnál, itt leengedtem az ablakot, az alatt az egy perc alatt majd megfulladtam a fullasztó forró levegőtől ami dőlt be a kocsiba. Persze sokkal inkább ez mint az otthoni 0-5 fok 😊
Megálltunk ma tankolni egy benzinkúton, ittunk itt egy üdítőt is. A kedvencünk a guava juice, amit mi csak guánó juice-nak hívunk magunk között. Bandi kérte is a shop-ban: "Two guano juices please." A csaj meg csak néz. "Öööö, guava, sorry, guava juices" 😂
Végül lefordultunk az aszfaltról, egy ideje már a Kalahári sivatagban vagyunk. Elképesztő volt a látvány, vörös homok, itt-ott fák, a felhők miatt gyönyörű színek.
Aztán egyszer csak mentünk bele a homokviharba, na itt lett igazán elképesztő a helyzet... Ki sem tudtunk szállni a kocsiból.
Ismét kicsit puccos helyre érkeztünk, de van kempingje is, mi oda foglaltunk. Ami reggeli nélkül drágább volt mint a lüderitz-i szállásunk reggelivel. De ez van ha az ember a sivatagban szeretne felkelni reggel, meg kell adni a módját az utolsó előtti estének.
Kint vihar volt, fújt a szél, szállt mindenfelé a homok, dörgött az ég, esett az eső. Remek ötlet volt a kemping, de csak elmegy ez a vihar gondoltuk. Megnéztük a shop-jukat, megvacsoráztunk, megrendeltük a reggelinket, nem esett nehezünkre eltölteni az időt. Azt mondjuk nem tudjuk, hogy a reggeli és a vacsora mennyibe fog kerülni mert meg sem kérdeztük, holnapi meglepetés. Mindegy, megadjuk a módját.
Ezalatt besötétedett, de legalább elállt az eső. Nagy nehezen megtaláltuk az 5-ös helyet is, nincs közel a főépülethez a kemping. Majd holnap reggel megnézzük hol vagyunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése