2023. november 14., kedd

Namíbia - 14. nap: Walvis Bay

Tegnap azt gondoltuk, hogy milyen jó helyet találtunk a hegy lábánál, itt nem fog fújni a szél. Ehhez képest nagyjából éjfélig rázta a szél a sátrakat, nem aludtuk szét magunkat. Cserébe erre a látképre keltünk:

Szépen nyugodtan megreggeliztünk, ittunk egy kávét, összepakoltunk. 8-ra már rendesen felkapcsolták a fűtést. Ennek ellenére ma felöltöztem rendesen, mert tegnap még jobban leégtem. Aztán mentünk egy kört, felmásztunk egy pár kőre. Brutális a hely! Egyszer el kellene jönni ide amikor nincs ilyen meleg (már ha van itt egyáltalán olyan...) és akkor fel lehetne mászni a Große Spitzkoppe-ra is.

Legközelebb mi is lakóautóval jövünk :)






Elindultunk Swakopmund-ba a szervizbe. Megállított minket ez az ember, hogy segítsünk neki mert elfolyt az összes benzinje. Megjavította, de nincs pénze újabb benzinre. Én ilyen rossz állapotban lévő autót forgalomban még nem láttam. Már ha persze lehet ezt forgalomnak nevezni ami itt van. Na mindegy, szóval a lényeg, hogy valami borzalmas állapotban volt a kocsi, keze-lába lógott. De neki legalább van kocsija! Megmutatta a motorteret is, nem volt légszűrő a porlasztón. A sivatagban. Azt már sosem tudjuk meg, hogy mi igaz a sztoriból, de rajtunk megint csak nem fog múlni, hogy emberünk nem tud tovább kertészkedni, merthogy kertészként dolgozik. Azt sem tudom, hogy hol van itt kert és ki a fizetőképes kereslet, de nem is számít.


Biztonságos rakomány rögzítés

Beértünk Swakopmund-ba a szervizbe, ahol egészen gyorsan kiderült, hogy az első differenciálművet hajtó kardánnal van baj. Kiszakadt a porvédő gumi, kikopott, lötyögött, ez zörgött. Leggyorsabb megoldás ha a kardántengelyt kiszerelik. Ez lett a megoldás, a tengely most ott van a csomagtartóban. Nem zörög már kocsi, cserébe nincs 4x4 hajtásunk, csak a hátsó tengely hajtott. Ez a sivatagban még okozhat meglepetést.

Aztán átmentünk a gumiszervizbe, ahol mondták, hogy a gumit cserélni kell, olyan mértékben sérült, hogy az nem javítható. Szerencsére a fullos biztosítást vettük meg és ez vonatkozik a gumira is.


És akkor így, hogy az autót felújítottuk, tovább indultunk Walvis Bay-be. Csak 30 km és aszfaltozott út, teljesen el vagyunk szokva ettől. Balról homok, jobbról az óceán, ez itt is állat jól néz ki!


Ez a fúrótorony még a tengerben van és még működik

Elfoglaltuk a szállásunkat és elmentünk lefoglalni a holnapi programokat, amikről majd holnap írok 😊

Majd eljöttünk ebbe az étterembe:

Mielőtt bementünk, odajött egy ember, hogy ő lemosná a kocsit. Mondtuk, hogy nem kell lemosni, mert megyünk vele vissza a sivatagba, megyünk vele pár km-t és pont ugyanígy fog kinézni. De ő nagyon szeretné lemosni, kicsi pénzért szépen lemossa. Jó rendben, végül is nem baj ha tiszta a kocsi, még ha rövid ideig is, és tényleg alig kért érte pénzt. És ezzel kicsit neki is segítettünk.

Ha ezeket az összegeket összeadjuk (akiknek pénzt adunk, vagy ételt veszünk, vagy megveszünk olyan dolgot/szolgáltatást amire igazán nincs szükségünk), akkor az persze szemmel már látható összeg, de még mindig semmiség a túránk teljes költségvetéséhez képest. Nekik pedig nagy segítség.

Érdekes volt, hogy az étteremben alig volt ember rajtunk kívül. Pedig stílusos hely így a víz fölött, belül is rendben van, a személyzet is kedves, nem utolsó sorban a kaja is igen jó. Nem is különösebben drága, persze a helyieknek lehet, hogy az. Vagy egyszerűen csak jókor jöttünk.

Ennyi volt a nap, holnap folyt. köv.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése