Namíbia - 15. nap: Walvis Bay: hajózás, sivatag

A mai első programunk egy katamarán hajózás volt az öbölben, fél 9-kor már a kikötőben voltunk. Jó hideg volt még ekkor, fel voltunk öltözve rendesen: farmer, polár pulcsi, kabát, sapka. Furcsa a 40 fokok után, küzd is a szervezetünk a hőingadozással a túra során.

Volt egy minimális biztonsági eligazítás (kis túlzással annyi, hogy ne ugorjál a vízbe és ha beleejtesz valamit, akkor az ott is marad...), majd felszálltunk a hajóra.

Boarding

A hajón rajtunk kívül mindenki német, összesen 14-en voltunk. Nincs bohóckodás mentőmellényekkel, még azt sem kérdezték meg, hogy tudunk-e úszni.

 

Aztán jött az első meglepetés, egy fóka volt a hajón. Végre jó fókás élmény, a Cape Cross után ránk is fért.

Ő pedig itt Fréri a túravezetőnk, aki épp a pelikánokat eteti. Szelíd madarak akik megszokták, hogy a hajón halat kapnak, követelik is rendesen. Cserébe meg lehet őket simogatni.

Hajóroncs, bőven van belőlük ezen a parton

A pelikán szárnyfesztávja 3 méter

Nem volt melegem, Fréri bezzeg pólóban. Hozta is a melegítő italt, cherry-t kaptunk, azt mondta, hogy a megfelelő egyensúly miatt ebből hármat kell inni. Nagy mókamester a Fréri, hatalmas dumája van.

Az öböl végénél láttunk egy újabb fóka élőhelyet, jól nézett ki, nem az volt az érzés mint a Cape Cross-nál ahol csak szenvedtek szegény fókák. És csak messziről néztük így nem is volt olyan büdös. Azt hiszem az nem is írtam, de a Cape Cross látogatás után az az iszonyat bűz egész nap érezhető volt rajtunk. És nem is a ruhánk lett büdös hanem a bőrünk. Itt a távolság miatt szerencsére ez sem volt.

Ezután delfinek jelentek meg és úsztak a hajó mellett és előtt is. Néha ki is ugrottak kicsit, ezt nagyon nehéz volt elkapni, ahogy Fréri fogalmazott a delfines fotók 90%-án csak a tenger látszik 😊

Olajfúró platformot szállító hajó, elképesztő méretű

Kaptunk kaját is, volt ott mindenféle hús de voltak tengeri herkentyűk is. Ez utóbbiért én nem rajongok különösebben, de azért egy ilyen helyen én is megkóstoltak az osztrigát. A sajttal sütöttet, a nyershez csak Bandi volt elég bátor.

A parthoz közeledve visszatért a fókánk is. Úszik a hajó után, aztán egyszer csak felugrik a hajó végére. Ő is szelíd, meg lehet simogatni, selfie-zni is lehet vele. Elképesztő jó arc.

Van még hal?

Végül kikötöttünk, bő három órát voltunk a hajón. A végére már nem is volt hideg.

 

Baromi jó program volt, érdekes volt az állatokkal. Ja és láttunk bálnát is, de azt tényleg csak éppen-éppen, nem tudtuk lefotózni.

Alig volt 10 percünk a következő programig, Nomen már ott várt az autójával. Dűne túra követezett. A katamaránozás is jó volt, de ettől a programtól kikészültünk.

Az első megálló a flamingóknál volt:

Utána a sólepárlónál álltunk meg egy rövid időre:

Majd kezdődött a móka. A homokban csapattunk az óceán partján, helyenként 100 km/h-val. Az autó kereke 0,9 bárra volt leengedve. A mi iránymutatásunk 1,8 murván, 1,6 homokban, elakadás esetén pedig 1,2.

Nomen gekkót keres, de nem talált (itt még)

Ez itt vöröses színű homok, ami makróban lefotózva így néz ki:

Vas is van benne bőven, egy zacskóban lévő mágnest párszor elhúzva ez az eredmény:

Érdekes hely a sivatag, az ember azt gondolná, hogy itt csak homok van.

 

Ezen a parton sok hajóroncs van és itt az okokat is megtudtuk. Az időjárás sokszor viharos, amiben nem lehet látni, a homokban lévő sok vas pedig összezavarja a z iránytűt. És régen csak iránytűvel navigáltak ami itt nem működött jól.

 

Majd jött az egyik legérdekesebb rész, ott mentünk a kocsival ahol az óceán és a homokdűnék találkoznak. Csak akkor szabad menni amikor a víz visszafolyik, akkor viszont nagy gázzal. Különben a hullám be tudja vinni a kocsit a vízbe.

És akkor felértünk a dűne tetejére. Egy csomó érdekes dolog történt már ezen a túrán, de ez rátett még egy jó nagy lapáttal. El sem hittük, hogy hol vagyunk. Csak rohangáltunk egyik dűnéről a másikra. Lent pedig az óceán. Brutális a látvány, brutális az érzés 😁

Volt olyan hely is ahol azért összetorlódtak a dűnetúrások. Készülnek az insta fotók a másik oldalon meg ez van:

És ez még nem durva, Nomen mondta, hogy csúcsszezonban itt előfordul 60 autó... Azért ez turistás hely, de több mint megérte eljönni ide!

Volt itt dűne élményautózás is, vigyorogtunk a kocsiban, Nomen nem ma kezdte. Egyik helyen Bandi mondta is a dűne tetején - amikor a lendületből már érződött, hogy itt nem fékkel hanem nagy gázzal fogunk lemenni -, hogy "no no no! no!! nooo!!!". Aztán az autó elkönnyült, a gyomrunk liftezett, a dűne aljában pedig a tested kétszeresével nyomtad az ülést és irány föl. Fú milyen érzés volt azt a jó életbe! 😁

Végül volt egy kis piknik is a parton, ez az egyetlen kép amin mindenki rajta van:

Basszus milyen nap volt már ez is! Egészségünkre 😊

És a visszaúton Nomen talált nekünk egy gekkót is (egészen pontosan egy namíb homoki gekkót), nagyon cuki kis állat:

Ismét egy állati jó nap! Rendesen el is fáradtunk, sokat voltunk a napon. Este elsétáltunk még a Crazy Mamas étterembe. Megkóstoltam egy autentikus namíbiai pizzát, tudnom kellett, hogy milyen. Leginkább egy (kevésbé) kelt tésztán mindenféle húsok és sajt.

A pizzához nem sok köze volt, de jól esett. Elég sokat kellett várni rá, de addig egy jó fej pincér csaj szórakoztatott minket. Aki a végén amikor összeszedte a tányérokat megevett Bandi tányérjából egy otthagyott krumplit. De ott látványosan előttünk és közben mosolyog, hogy meg kellett kóstolnia, hogy rendben volt-e az étel. Én még ilyet (sem) láttam 😂 10/10-es volt a nap!