Aus-ban nagyon jó volt a szállásunk. Arra sem igazán számítottunk, hogy lesz itt szállás, arra pedig pláne nem, hogy ilyen jó. Semmi luxus, de pont ami kell: tiszta, a személyzet kedves, jó a kaja, választékos a svédasztalos reggeli is. Mert volt olyan svédasztal is, ahol ki volt téve négyféle toast kenyér, csak épp nem volt mit tenni rá. Egyféle pont elég lett volna meg valami feltét.
Elindultunk Lüderitz felé, végtelen egyenesek vezettek a sivatagon keresztül, de legalább aszfaltos az út. Átment az utazásunk kényelmesbe, aszfaltozott úttal, rendes szállással, normális infrastruktúrával, bolttal, benzinkúttal. A pezsgőtabletták száma azt mutatja, hogy közeledünk az utazás végéhez, van még pár, de vészesen fogynak.
 |
| És talán sakál veszély |
Az első megállónk egy elhagyott vasútállomás volt. Volt itt valamikor az év elején egy nagy vonatbaleset, kisiklott egy tehervonat, meghalt két vonatvezető. Egymás hegyén-hátán álltak a vagonok, de mára csak a mozdony fele hever a homokban. A síneket is helyreállították, de a forgalom még nem indult újra.
Drónoztunk is ma, amiben sajnos a drón megsérült. Van egy leszállópályánk, azért kell, hogy ne kavarja a homokot felszállásnál és leszállásnál a rotor. Le is szállt rendesen a drón, mi meg ahelyett, hogy felkaptuk volna, csak ott beszélgettünk. A szél meg alákapott a pályának és felborította az egészet. Szerencsére már nem forogtak a rotorok, de így is belement az egyik motorba a homok, recseg rendesen, azóta nem mertük elindítani.
 |
| A leszállás előtti pillanat, itt még rendben volt minden... |
A következő megálló Kolmanskop volt, ami egy szellemváros. Gyémántbánya volt itt valamikor, az 1930-as években élte virágkorát. Volt itt minden, pékség, iskola, kórház, kaszinó, minden. Egy rendesen felépített város a sivatagban. Aztán ahogy a gyémánt elfogyott, kiürült és szépen lassan veszi vissza a természet. 1956-ban hagyták el végleg. És az idő mindent megesz, főleg ha fújja a homokot a szél. Ezt lehet itt testközelből megnézni.
Dél körül érkeztünk és a hely 13-kor zárt. És egy óra ide semmire nem elég. Viszont volt egy olyan lehetőség, hogyha 130 helyett 330-at fizetünk, akkor ott maradhatunk zárás után is ameddig akarunk. Csak kívül kellett hagyni a kocsit és kaptunk egy kódot amivel ki lehetett jönni egy ajtón. És mivel ezzel a lehetőséggel csak mi éltünk, 1-től ketten voltunk az egész területen. Hatalmas jó volt így! 4 órát voltunk bent, majdnem az összes épületbe bementünk. Jöjjenek a képek:
A hülyeségért itt sem kellett a szomszédba menni:
 |
| Dr. Gyarmatit kérik a kettesbe |
 |
| Szellem a szellemvárosban |
Nagyon tetszett a szellemváros, nem láttam még ilyet. Az pedig főleg, hogy egy ekkora területen csak mi ketten voltunk.
Innen Lüderitz-be mentünk. Kerestünk gyorsan egy szállást, ahol próbáltunk holnapra egy fuvart intézni egy Lüderitz-től 30 km-re északra fekvő hajóroncshoz. Egy tanker futott ott zátonyra, hatalmas hajó, de a terület privát, sajnos nem látogatható. Illetve valamilyen bonyolult és drága módon igen, de ezt inkább elengedtük és elmentünk a portugálhoz vacsorázni a Portuguese Fisherman étterembe. Egyébként a szállásunk tulaja is portugál, az étterem tulajdonosának egy barátja.
 |
| Az én főételem, tuna teriyaki |
Az előétel osztriga volt, én egy sajttal sütöttet vállaltam, Bandi ette a nyerset most is. Egyszer majd megkóstolom azt is, kell hagyni máskorra is dolgokat
Nézzük is gyorsan, hogy mi maradt ki eddig a túrából: nem találtuk meg a himba lányt, nem értünk oda időben az Etaambura-ba, nem túráztunk a Spitzkoppe-n, nem volt hely a Groodberg szálláson, nem mentünk el hőlégballonozni, nem másztunk fel a Big Daddy-re és nem jutunk el a tanker hajóroncshoz sem. Már csak ezek miatt vissza kell ide jönni 😊 Mielőbb 😁
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése