A mai volt az első lazább nap. Eddig sem rohantunk, de azért haladós volt. De ma csak kb. 80 km-t mentünk az Etosha-n belül.
Reggel arra keltem, hogy folyamatosan mozog a kocsi. Azt hittem csak Bandi forgolódik a szomszéd sátorban, közben meg ő már elcsomagolta az egész sátrát. Mondta, hogy ne tököljünk, mennek el az értékes órák, menni kell ki ahhoz az itatóhoz amiről előző nap este szereztünk be infót az egyik őrtől. Reggel és este van mozgás, a nagy meleget az állatok sem szeretik. 8 körül értünk az itatóhoz, pár km volt csak a kempingtől. És nem hittünk a szemünknek...
Nem volt ideális a fényviszony, fény az persze volt bőven csak pont szemből. A képek pedig mobillal készültek és annak vannak korlátai. Pedig mobilos viszonylatban egy elég jó gép van nálam (Samsung Galaxy S23 Ultra), de ide a mobil már kevés. A másik a távolság, 10-szeres zoom fölött már csak digitális nagyítás van, ez sem tesz jót a képeknek. Nem véletlenül vannak itt egyeseknél 4-600-as teleobjektívek. Mondjuk azok árából inkább körbeutaznám a világot. Kétszer.
Nekünk viszont olyan élményben volt részünk amit nem tudok átadni, távcsővel néztük az állatokat. És ott nem számít a szembe fény, közeli penge éles kép, valami hihetetlen a látvány.
További képek az itatótól:
Jó másfél órát töltöttünk el az első helyszínen, de igazából egész nap tudtuk volna csodálni az állatokat.
Visszamentünk a kempingbe reggelizni, ücsörögtünk az árnyékban, tervezgettük a napot. Nem siettünk. Itt egyébként senki nem siet sehova, eljönni Afrikába felér egy stresszkezelő tréninggel.
Megnéztük a kemping területén lévő erődöt is, ami inkább csak kívülről szép.
 |
| Ők a visszaúton jöttek velünk szembe |
 |
| Szevasz Bandi! |
Mielőtt elindultunk Halali-ba, gondoltuk kinézünk a kemping itatójához, ahol ugye tegnap az emberek viselkedtek állatok módjára. És most nem volt ott senki. Pedig volt mit nézni, itt is elidőztünk kicsit.
Ez pedig az árnyékom, pontosan fölöttünk van a nap. Brutális idő van de erre majd még visszatérek.
És akkor elindultunk Halali-ba, kb. 70 km murvás úton. Jöjjenek az útról a képek, lényegében akármerre néztünk, állatokat láttunk. Hihetetlen ez a hely!
 |
| Elefántok (jó messze), itt még nem gondoltuk, hogy lesz ennél sokkal durvább elefántos élmény |
Halali előtt bementünk még egy olyan pontra ami régen víz alatt állt. Merthogy régen itt egy hatalmas tó volt, most meg simán lehet rajta keresztül kasul autózni. A Google térképen még mindig tónak van jelölve.
 |
| A semmi közepén :) |
Beporoltunk végül a célterületre, ma este itt alszunk:
Elmentünk vacsorázni, egyelőre nincs csúcsra járatva a gázfőző. Remélem be tudjuk majd gyújtani ha kell...
Van itt is egy itató, Bandi mondta, hogy menjünk ki. Én meg mondtam, hogy mégis minek azok után amit út közben láttunk. Mindent is láttunk már. Hát nem. Szerencsére én is kimentem és vagy 30 elefánt volt a vízben és körülötte (plusz pár orrszarvú). És csak jöttek és jöttek az újabb csapatok. Hátborzongató élmény volt!
Ezzel az élménnyel zárult a nap. Életemben ennyi vadállatot nem láttam még, szabadon pedig főleg nem.
És akkor az időjárásról: igen kemény amit ezekért az élményekért cserébe ki kell bírni. Az egy dolog, hogy ma 38 fok volt. De ezt kb. 50-nek érezni. Egyszer megszólaltam a kocsiban, ahol ugye ment a klíma, hogy "hú de meleg van itt" (pedig higgyétek el, én szeretem és bírom is a meleget). Mire Bandi: "ez csak a kocsiban ilyen elviselhetetlen, a kocsin kívül halálos...". És tényleg így van, perzsel a nap. De ez csak a hőmérséklet. Hozzá száraz a levegő, kiszárad a bőrünk, a szánk. Folyamatosan iszunk, de alig csillapítja a szomjat. És ugye izzadunk, de minden csupa por. Ettől pedig az ember azonnal ragad. Meg attól is, hogy a kocsi ülésein van egy extra üléshuzat ami műszálas. Izzadunk ragadunk bele. Ezek a körülmények. Nekem rohadtul tetszik 😁
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése