Namíbia - 4. nap: Gepárd futtatás, meteorit, érkezés Etosha-ba

Nagyon jól aludtunk. Egészen kényelmes a kocsi tetején a sátor, de azért ez az ágy sokkal kényelmesebb volt. Éjszaka az ablakok nyitva voltak, friss volt a levegő, hajnalban madarak hangjára keltünk még a beállított ébresztés előtt. Ezek a hangok persze nem a megszokott otthoni madárcsicsergések, de épp ez benne a jó, már ebből is érezni, hogy az ember nem egy megszokott helyen van.

Az ébresztőre pedig azért volt szükség mert 8-tól cheetah run, azaz futtatták nekünk a gepárdokat. Mondanom sem kell, hogy az alvásdeficitet most sem sikerült csökkenteni. Mindegy, majd otthon, itt nincs rá idő 😊

Biztonsági tájékoztató után egy ketrecbe tereltek be mindet:

Ki is van bezárva?

A futtatás úgy néz ki, hogy egy motorral húznak egy hosszú kötelet ami csigák segítségével körbe van vezetve a területen. A kötélen pedig van egy rongy, azt kergeti a nagy macska. És tényleg úgy viselkedik mint egy macska, csak épp 70 km/h-val fut (vadon akár 120-al is). Aztán ha megszerzi a rongyot, akkor nem ereszti, kajával kell elvonni a figyelmét. Félelmetes volt ahogy elszáguldott előttünk és egyben nagyon kecses. Gyönyörű szép állat a gepárd.

Ül! Jó macska.

Ereszd!

Bandi megkapta az egyik játékot, van gepárd nyálas rongydarabja :)

Ez pedig az az autó amivel tegnap voltunk:

A mérnöki szememet azért ez a megoldás eléggé bántja. De tény, hogy meg van oldva :)

Aztán jött a könnyes búcsú a helytől... 😊

És indulás előtt még egy kis hülyeség is belefért:

Azt nézd, nincs ott semmi... :)

Majd elindultunk újra a végtelenbe:

Az út mellett sok helyen hatalmas hangyabolyok vannak. Hogy érzékeltessük mekkorák melléálltunk az autóval:

A hangyaboly sem olyan mint otthon

Időnként majmok is vannak az út szélén

Egyelőre észak felé haladunk, a mai célpont az Etosha Nemzeti Park. De tettünk egy kis kitérőt, ugyanis itt van a világon eddig megtalált legnagyobb meteorit. 1920-ban találták, több mint 60 tonnás, legnagyobb részben vasat, nikkelt és kobaltot tartalmaz.

Tankoltunk is ma, amint megálltunk négyen ugrottak neki a szélvédő és az üvegek takarításának.

Jó fejek voltak a srácok, de amikor a "Messi vagy Ronaldo" kérdésre az volt a válaszom, hogy nem igazán érdekel a foci, akkor eléggé csalódottak voltak. Ez van, tényleg nem érdekel a foci.

Ezen az ablakmosós képen látszik a kémműhold jeladója, középen a piros kütyü az. De van róla közelebbi kép is:

Hosszú egyenesek jöttek ezután is. Ezek elsőre baromi jól néznek ki, főleg az, hogy alig van rajtuk forgalom, de hosszú órák után kicsit unalmassá tudnak válni. Mindegy, így szívesen unatkozunk 😎

Észak felé haladva érezhetően több a zöld, zöldek a fák, a bokrok és vannak művelés alatt álló területek is, nem csak homok és kövek a száraz növényekkel.

Bandi épp unatkozik a technikás hosszú autómentes egyenesben

Végül megérkeztünk az Etosha-ba, ahova egy nagy kapun lehet behajtani a regisztrálás után.

Az Etosha Nemzeti Park egyik bejárata

Időben kellett ideérnünk, mert a kapu csak napfelkeltétől napnyugtáig van nyitva. Napnyugta itt 19 óra pár perckor van, jók voltunk, negyed 6 körül érkeztünk.

Majd el kellett menni a recepcióra, ahol újból regisztrálni kellett és ki kellett fizetni a belépési díjat. Per fő, per nap, per autó, huszonvalahány ezer Ft-nyi namíbiai dollárt fizettünk a három napért (ebben a szállás nincs benne, ez csak belépési díj). Az Etosha nem kicsi, kelleni fog rá több nap. Egyébként nagyon szeretik a regisztrációkat, minden érkezésnél ki kell tölteni egy könyvben egy sort, név, lakcím, telefonszám, érkezés/távozás dátuma, honnan jöttél, hova mész ezután, autó rendszáma, hányan vagytok, aláírás. Időnként még más adat is. De hogy mit csinálnak ezekkel a könyvekkel azt elképzelni sem tudom...

Ahogy behajtottunk, már az első km-eken láttunk érdekességeket:

De volt zsiráf is, amit nem sikerült lefotózni.

Elfoglaltuk a helyünket, kinyitottuk a sátrakat és elmentünk vacsorázni. Ránk is fért, mert az ebéd ma kimaradt. És ma nem is 40 deka vadhúst ettünk, csak egy tartalmas zöldséglevest, csirke wrap-ot és desszertet.

Végül kimentünk itt is az itatóhoz. Igen ám, de az Etosha elég turistás hely. Jó néhányan voltak a megfigyelő ponton köztük gyerekek. Amivel alapvetően nincs gond, de a gyerek elég gyorsan elunja magát. A vadállatok megfigyelése viszont (ahogy Bandi fogalmazott) olyan mint a horgászat. Hosszú időn át csendben kell ülni és várni. Fontos, hogy csendben, ez ki is van írva. Egy gyerek viszont 5 percig van csendben. Nem jöttek a beígért állatok, ezért rohangáltak, beszélgettek, zörögtek a chip-es zacskóval... Anyuka próbálja szabályozni őket, kevés sikerrel, attól is csak hangosabb az egész. Apuka meg már rég feladta, benne van egy üveg bor meg vagy 4 sör, emiatt ő sem tud már csendesen viselkedni, borogat mindent az asztalon. Nem voltak éppen ideálisak a körülmények, na 😂

És még így is odajött egy elefánt:

Ezt pedig még előtte fényképeztem, nagy zoom-mal, kevés fénynél, mobillal...:

Etosha látogatás a következő programunk, folytatása következik.