Reggel tényleg piszkosul hideg volt, hajnalban még fáztam is egy kicsit. Nem volt vész, de egy pulcsi még elfért volna. A hőmérséklet az kb. úgy néz ki, hogy hajnalban nagyon hideg van, aztán amint feljön a nap akkor jó, 8-ig lehet megmaradni a napon, 10-ig nem kell klíma elég ha le van engedve kicsit az ablak, majd olyan 11-12-től emberhalál van. Főleg délután egészen addig amíg le nem megy a nap.
Gyors reggeli után összepakoltunk és elindultunk az Etosha kijárata felé. Megjegyzem elég sok idő megy el pakolászással, azért ez nagyon más mint amikor az ember kibérel egy szobát.
 |
| Sebességkorlátozó és információs "tábla" az Etosha-ban |
Bandi nézi az autó futóművét, valami csúnya fémes zörgés hallatszik a bal első keréktől. Akár én is nézhetném tudományosan, elvégre papíron autószerelő is vagyok, de mindenkinek jobb ha nem én javítok meg egy kocsit. Ez persze most nem lesz megjavítva, nem olyan vészes, a fék fog, reméljük kibírja az utat. Majd figyeljük.
 |
| Viszlát Etosha! |
Innen elindultunk északi irányba, Ruacana felé. Valami hihetetlen hosszú egyenesek követték egymást. 10 vagy 20 km is sokszor, forgalom alig. Nekünk persze nem kellett egy kis hülyeségért a szomszédba menni:
Próbáltam út közben blogolni is, a tegnapi nappal el voltam maradva mert nem volt elég gyors net a kempingben. De elég szenvedős ez így menet közben, mert szakadozik a kapcsolat. Valamennyit azért sikerült behozni:
Még mindig Bandi vezet, mondtam, hogyha elfárad vagy már nincs kedve akkor szóljon, de egyelőre még ő tolja.
Tankoltunk egy benzinkúton, az volt a terv, hogy majd Ruacana-ban újból tankolunk és feltöltjük a biztonsági kannát is, mert innen jó darabig nem lesz benzinkút.
Ezen a benzinkúton történt, hogy beszélek Bandihoz (miközben toljuk be az arcunkba a mikróban csomagolófóliával együtt megmelegített hamburgert) ő meg csak végtelenbe állított fókusszal néz. Semmi válasz. Mire én: "Fogadjunk, hogy annak a nőnek a seggét nézed". Azt nézte. Amit én beszélek az meg az egyik fülén be, a másikon ki. Már ha van a közelben egy csinos fekete nő. Erre majd figyelnem kell, ilyen helyzetben teljesen fölösleges hozzá beszélni... 😂
Aztán mentünk tovább, természetesen egyenesen:
 |
| Egy bolt |
Érezhetően szegényebb részén vagyunk az országnak, az út mentén lévő bokrok között kunyhók, bádog építmények amikben emberek laknak.
Ruacana-ban aztán jött a meglepetés, a benzinkúton nincs gázolaj. Így aztán nem csak a póttartály üres de a tankból is hiányzik bő 100 km-nyi üzemanyag. Mindegy, elvileg elég lesz, akkor lesz baj ha a következő kinézett helyen (Opuwo) sem lesz. De ezzel majd ott foglalkozunk, most megnéztük a Ruacana Falls-t:
Van itt is egy bár, párféle italt lehet venni, mi vettünk két vizet. És beszélgettünk Mónikával. Érdekes, hogy az eredeti nevükön kívül választanak maguknak "nemzetközi" nevet is.
 |
| A bár egy része belülről |
Mónikával beszélgettünk kicsit, kik vagyunk, honnan jöttünk, milyen az élet a mi országunkban. Ez utóbbi kérdés szinte mindig előjön.
Innen pedig 170 km off road következett az angolai határ mentén, Ruacana-tól Epupa-ig. És milyen helyen mentünk te jó élet! Föl-le, föl-le, vízmosás, pálmafák, gyerekek. A határ maga a folyó és a folyó mentén törzsek laknak. Időnként látni egy-egy embert az úton, gyerekek pedig rendszeresen rohannak a kocsihoz.
 |
| Az első biciklis akit láttunk |
 |
| Kaptak tőlünk almát, milyen őszinte az a mosoly! |
Sokan integetnek, hogy álljunk meg és legszívesebben mindenkinek adnánk valamit, de ezt sajnos nem tudjuk megtenni. Szaladnak oda a kocsihoz és nyújtanak be valamit, és jön, hogy "one hundred" meg "two hundred". Ha megkérdeztük, hogy mi az amit árulnak, akkor csak néztek, nem beszélnek angolul.
Himbák is megállítottak, hogy csináljuk velük fotót. Csináltunk:
Az már itt látszott, hogy nem fogunk beérni naplemente előtt. Nagyon laposan sütött már a nap, a szélvédő meg tele van apró sérülésekkel (valószínűleg a homoktól), alig lehetett rajta látni valamit.
Cserébe baromi jók voltak a fények:
 |
| "Vízmosásban" mi... |
 |
| ...és himbák |
Víz az persze nincs a vízmosásban, most legalábbis. És 160 km után ez volt az első autó amivel találkoztunk.
 |
| Általános iskola is van itt |
Végül tök sötétben futottunk be, meglett a kinézett kemping is (Omarunga Logde and Campsite).
A falu biztos nagyon szép, holnap majd megnézzük. És innen a kempingből is hallatszik a vízesések hangja, holnap azt is megnézzük.
Még épp tudtunk rendelni vacsorát is, de csak csirkés salátát és sült krumplit, mert minden más le van fagyasztva. Teljesen jó volt.
Beszélgettünk a pincérekkel, kérdeztük, hogy ismerik-e azt a túravezetőt akit Bandi egy videóban látott. Ismerik, elvileg holnap találkozunk vele is. Jó fejek a pincérek, ment a vicceskedés, röhögés, a sok európai meg csak nézett az asztaloknál, hogy ki ez a két gyerek, idejönnek késő este és azonnal elviszik a show-t. Ők persze nem a 170 km-es murván jöttek, ott csak a kemény arcok tolják 😊
Térerő itt sincs, lassan három napja vagyunk hálózat nélkül. Csak a navigációhoz hiányzik, egyébként megvagyunk nélküle. Itt is csak a recepción van wifi, de ez legalább használható. Nagyon tetszik, igazi eldugott helyeken járunk 😊
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése