Lüderitz-ben az eredeti terv szerint két éjszakát lettünk volna, de mivel hamarabb ideértünk és a hajóroncshoz sem jutottunk el, csak egy éjszakát maradtunk. Visszamentünk inkább Aus-ba, ami közelebb van a következő célpontunkhoz a Fish River kanyonhoz.
Indulás előtt jót beszélgettünk a szállás tulajával.
Namíbiai felesége van, nagyon szeret itt élni, esze ágában nincs visszamenni Európába. Ahogy ő fogalmazott: Namíbia az afrikai Svájc. Tetszett neki ahogy ittuk a szavait és csak mesélt és mesélt. Elmondta, hogy nehéz az itteniekkel dolgozni, egyfolytában figyelni kell rájuk, különben azonnal elkezdik nyomkodni a telefonjukat, pörgetik a közösségi médiát. Ráadásul kb. háromhavonta összetörik a telefonjukat, azért dolgoznak, hogy vegyenek másik telefont. Mondta, hogy a srác aki nála dolgozik - ott van most a fal mögött -, tuti ott ül és nyomkodja a telefont. És tényleg:
De elmondta azt is, hogyha az ember ideköltözik és elvesz egy itteni nőt feleségül, akkor egy éven belül a nő egész családja beköltözik. Ahogy ő fogalmazott: jönnek és nálad kempingeznek. Az egész család. Te meg csak fizetsz és fizetsz. Az ő felesége kivétel, egyetemre járt, Amerikában tanult. De az egyik barátja így járt, fú, nagyon vigyázni kell. Fontos információ ez Bandinak 😊 De ahogy ezt az egészet mesélte, hát kész voltunk.
Ez pedig az a kardántengely ami miatt nincs 4x4 hajtásunk, holnap ez még lehet hiányozni fog, meglátjuk:
Kimentünk a Dias Cross-hoz, Lüderitz mellett van pár km-re. Kilátópont világítótoronnyal és állítólag jó kávéval, ez épp elég indok volt, hogy elindulunk. Holdbéli táj vezet ide is.
Viszont elég kihalt volt a környék. A világítótorony látszott messziről, de nem gondoltam volna, hogy van ott bármi is a tornyon kívül, kevés esélyt adtam neki, hogy mi ott kávét fogunk inni. Pedig de. Hogy miért éri meg fenntartani egy ilyen helyet azt továbbra sem értem, de örülök neki, hogy így van. Mi voltunk az egyetlen vendégek, de talán máskor nagyobb forgalom van.
Ez a kilátóponthoz vezető út, a híd leszakadt, de meg lehet közelíteni:
A visszaúton láttunk itt is egy általános iskolát, a gyerekek mindig örülnek nekünk, integetnek, produkálják magukat:
Aztán elindultunk vissza Aus-ba, hogy odaérjünk a következő programunkra: első világháborús emlékhelyet néztünk meg.
De előtte még megálltunk ott ahol a vonatsínt ellepte a homok:
Felhasználtuk a tartalék gázolajat is, itt nem lesz már rá szükség jó a helyzet benzinkút fronton:
A túrára Beren vitt el, aki a hotel tulajdonosa. Először felmentünk egy dombra (autóval, felezővel) ahol megmutatta a németek lőállásait. Innen várták a dél-afrikai csapatokat.
De jóval többen és jobban felkészülve jöttek (3e német állt szemben a 15e dél-afrikaival), így hadifoglyokká váltak és egy nagy táborba kerültek. Nagyon összesűrítve a lényeget 😊 A lőállások után ennek a tábornak a maradványait néztük meg, de szinte semmi nem maradt belőle, leginkább csak egy emlékmű emlékeztet rá. A két pont között volt egy érdekesség, a kórház épülete. Aus kicsi város, kb. 1000-en lakják, a kórház sem nagy. Azt mondta Beren, hogy ide hoznak ha valami bajod van és adnak egy aszpirint. Ha ez nem segít, akkor adnak még egy aszpirint. Ha ez sem segít, akkor elvisznek Lüderitz-be 😊
 |
| A tábor emlékműve |
Eleinte sátrakban laktak a foglyok, utána házakat építettek amelyek teteje a sátrak ponyvája volt. De a téglák csak a napon voltak kiszárítva, nem voltak kiégetve, így nem voltak tartósak, mára alig maradt valami a házakból.
Ezután felmentünk egy sziklára is a kocsival, nem akartuk elhinni, hogy nekimegy Beren a "hegynek". Eddig a pontig azt gondoltam, hogy oké, érdekes ez a sztori (persze jóval hosszabban volt elmesélve), de ütősebb programokon voltunk már, pont semmi nem történt volna ha kihagyjuk. És akkor nekimentünk a sziklának. Állati jó volt! Billegtünk ott egy hatalmas kő sziklán és csak mentünk mentünk felfelé. Nincs róla fölfelé fotó mert kameráztam, de kocsiból amúgy sem adta volna vissza. De higgyétek el, állat volt! És tényleg ez volt a csúcspontja a kis túrának, rögtönzött falatkákkal, sörrel, gin tonic-kal, naplementével. Ez így kerek volt, köszönjük Beren!
Lefelé kiszálltam, talán ezek a képek elmondanak valamit:
Ez volt a mai napunk, holnap irány a Fish River kanyon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése