Namíbia - 6. nap: Etosha Olifantsrus

Ma egy nagyobb távot jöttünk, nagyjából 270 km-t, eljöttünk az Etosha nyugati végéhez. Végig murva volt, ezen 270 km az sok. Volt persze olyan rész is amin lehetett haladni, de volt ami szétrázta az agyunkat, meg persze a kocsit is meg mindent ami benne van.

A mai szállásunk az Olifantsrus Camp, ez az utolsó előre foglalt szállásunk. Nem mertünk 5 éjszakánál többet előre lefoglalni mert nem tudtuk, hogy hogy tudunk majd haladni. De eddig tartjuk a tervet. Viszont az igazi kaland most kezdődik. Innentől lutri a szállás, jóval kevesebb turista lesz (már az Etosha ezen végén is érezhetően kevesebben vannak) és végre fejben is megérkeztünk. Ezt azon lehet lemérni, hogy tudjuk-e kapásból, hogy milyen nap van. Ma már nem tudtuk. És mindegy is 😊 Az időt pedig pezsgőtablettával mérjük. Van nálunk két csomag multivitamin, minden nap megiszunk egyet-egyet, úgy van kiszámolva, hogy az út végén fog elfogyni. Most még sok van mindkettőben, tehát nincs pánik 😊

Az út ma is tartalmas volt, nagyon sok állatot láttunk. Viszont jóval kevesebbet fényképeztünk, a távcsőé volt a főszerep. Na azért készültek képek, csak az arányok mások. Valami hihetetlen ez a hely!

Ezen az első képen mondjuk csak egy fa van. Közel-távol nincs másik fa, baromi jól néz ki.

Aztán persze jöttek az állatok is:

Megálltunk az Okaukuejo Camp-nél, általában eddig jönnek el az emberek. Ez egy puccosabb szállás, de mi csak pihentünk egyet, ittunk egy kávét.

A kapu mögött az Etosha

Délután 1 körül indultunk tovább, addigra rendesen befűtöttek. Brutálisan meleg volt, hozzá a fix 12-es UV sugárzás, perzselt a nap.

Út a végtelenbe...

Aztán megláttuk ezt a két fát és nem lehetett kihagyni a képet. Én kiszálltam, Bandi beállt, lőttem pár képet és szálltam is vissza. Nem volt több pár percnél, de ez alatt úgy érzetem, hogy leolvad az agyam. Nagyon durva. Brutálisan nagyon atom durva... Belegondolni is rossz, hogy milyen lenne itt kereket cserélni. Pedig kicsi a valószínűsége, hogy nem lesz rá szükség a túra során. De majd megoldjuk. A kép viszont zseniális lett:

 

Jött a következő állatos helyszín, ahol állt két autó és szóltak, hogy a fák alatt van két oroszlán. Ezek alatt a fák alatt, pont semmit nem láttunk belőle, nem is lassítottunk volna itt:

És tényleg ott vannak az oroszlánok. 100-szoros mobilos zoom, a kép olyan amilyen, de a lényeg kivehető. Láttunk oroszlánt is😁

Az is utal az oroszlán területére, hogy az út mentén mindenféle nagyobb csontok vannak.

Egy gerinc és pár csont

Bandi szeret veszélyesen élni 😊 A parkban egyébként csak zárt helyeken (kemping, pihenő) szabad kiszállni a kocsiból. Persze mindketten kiszálltunk itt-ott.

Elég jól elidőztünk az oroszlános helyen, vártuk hátha kijönnek, de nem tették, nagyon meleg volt. Elindultunk tovább.

Ezen a fenti képen a "radiátor út" látszik, még a motorosok nevezték el így (Bandi januárban Bikeman túrán volt itt Namíbiában). Ezen nincs jó sebesség, kegyetlenül ráz. Még leengedett keréknél is (1,8 bar-ral megyünk murván, ezt az iránymutatást kaptuk az autó átvételekor).

Egyébként ezen a részen órákon keresztül nem volt térerő. Ami alapvetően nem baj, de biztonsági szempontból nem éppen ideális. A "főúton" még csak-csak elmegy néha egy autó, kb. félóránként egy. De ha erről lemegy az ember, ott zéró a forgalom. És van ugye vagy 40 fok, ha segítség kellene (mert mondjuk lerohad a kocsi), akkor az rendes kihívás lenne. De no para, ketten vagyunk, van nálunk még vagy 30-35 liter víz meg több napra kaja. Csak jó ezt azért fejben tartani.

Már jó ideje a semmi közepén poroltunk, alig voltak állatok, gondoltuk már nem is nagyon lesznek. És egyszer csak megpillantottuk ezt:

Elefántok és zebrák megszámlálhatatlan mennyiségben. Mindig tud valami újat mutatni ez a park. Észbontó!

És akkor befutottunk a kempingbe. Ahogy a turisták száma csökken, úgy a kemping és a szolgáltatás minősége is csökken. Itt sincs térerő, van valami nagyon lassú net, de csak a recepción. Étterem nincs, de csinálnak toast-ot ha kérünk, egyébként reggelire is ez az egyetlen opció. Pont jó lesz😊

A mai kempingünk

És a mai vacsoránk

Van itt is állat néző pont, az egészen igényes, egy ilyen emelvényen.

A helyszín amúgy nem vidám, ez régen egy elefánt vágóhíd volt. Szerencsére múlt idő. De a nyomai még megvannak.

Néztünk még szép naplementét és láttunk egy orrszarvút is, ezzel zárult a nap.

Jó hideg van ma, amint lemegy a nap érezhetően hideg lesz, ráadásul most a szél is fúj. Meglátjuk milyen lesz az éjszaka, most be fogom húzni a sátor ajtaját (eddig csak a szúnyoghálót használtam nyitott ajtó mellett). A szél miatt pedig száll a por, ebben a kempingben sincs fű (mitől is lenne ugye...), csak por és homok. Egyébként a kocsiban is minden tiszta por, mi is behordjuk, de ami a csomagtérben van, na az az igazán durva. Ez ezzel jár.

Még egy dolog ami az Etosha-tól északra aktuális, a maláriaveszély. Védőoltás nincs malária ellen, gyógyszert lehet szedni és akkor az ember kisebb valószínűséggel kapja el, ha elkapja, akkor könnyebben átesik rajta. A gyógyszernek viszont elég komoly mellékhatásai lehetnek (az orvostudomány nagyon szereti a feltételes módot...). Én két napja szedem, az egyetlen mellékhatás egyelőre az, hogy minden alkalommal amikor beveszem eszembe jut, hogy olyan rohadt drága ez a gyógyszer, hogy egy szem árából megihatnék két korsó sört... Na mindegy, jó eséllyel fölöslegesen szedem, de inkább biztosra megyek.